Egy új világ vagy még sem?

Part 12

Margaret kidobott otthon, de előtte megkértem, hogy értesítsen a fejleményekről. Amikor bementem a házba meglepődve tapasztaltam, hogy se anya, se apa nem volt otthon. A konyhába érve a hűtőn találtam egy cetlit.

Szia drágám!

Be kellet mennem a szerkesztőségbe, este jövök. Apád vacsorára hazaér.

Puszi anya!

Az órára néztem, ami három órát mutatott. Apa két óra múlva ér haza. Megpakoltam egy tálcát és felmentem az emeletre. Megnéztem az e-mailjeimet, egy kicsit játszottam. Észre sem vettem, hogy a nasit már meg is ettem. Levittem az üres tálcát és elmentem az emeleti mosdóba. A kezemet mostam, amikor elkezdtem nézni magamat a tükörben. Koncentráltam a szememre, ami hirtelen átváltozott szürke farkasszemmé.

-Király!

Vicsorogni kezdtem a tükörbe és csattogtattam a fogaimat, amik egyre nagyobbak és hegyesebbek lettek.

-Azta!

Hirtelen ajtócsapódást hallottam, majd megint, valaki bent van a házban. A folyosóról kiszagoltam és nagy megdöbbenésemre az apámat éreztem.

-Megjöttem!

Én marha automatikusan visszaköszöntem.

-Sziaa!

-Hol vagy Lana?

Hallom, ahogy jön fel az emeletre. A fenébe! Gyorsan becsuktam a fürdőszoba ajtaját és elkezdtem koncentrálni az emberi alakomra. Amikor kinyitottam a szemem, pánikolva vettem észre, hogy még mindig farkasszemem és fogam van. Kopp-kopp.

-Minden rendben?

-Persze, csak éppen a WC-n ülök.

-Oh, oké. Megyek elkészítem a vacsit.

-Oké.

Megvártam, amíg lemegy a lépcsőn és aztán a tenyeremet az arcomra csaptam. WC- ülök, tényleg? Hihetetlen, hogy ennél eredetibb nem jutott eszembe. Rendben, Lana koncentrálj! Megtudod csinálni! Elkezdtem koncentrálni az átváltozott részeimre. Éreztem, ahogy az agyaraim visszahúzódtak. Lassan kinyitottam a szemem. A benntartott levegőmet megkönnyebbülten fújtam ki. Most már teljesen emberien nézek ki. Lehúztam a nem használt WC-t és lementem apához. A drága apám éppen valami fincsi dolgot főz.

-Mi készül?

Oda osontam mögé és a válla mögül kilestem.

-Milánói.

-Hm. Úgy érzem ma finomat eszünk.

Elkezdtem megteríteni az asztalt.

-Miért? Eddig rossz ételeket adtam?

Megálltam a terítésben és apára néztem, aki felhúzott szemöldökkel nézet vissza rám.

-Dehogy! A te főztöd a legjobb.

-Helyes!

Már a harmadik tésztámat ettem, amikor anya zombi módra megjelent és elkezdet nyűgösködni.

-Megjöttem! Annyira éhes vagyok és nagyon fáradt, fáj a lábam teljesen ki vagyok!

-Akarod, hogy oda vigyem a tésztát?

Anya kiskutya szemekkel nézet rám.

-Oh, édes kicsi csillagom, te olyan drága vagy igen jó sokat szeretnék.

-Oké.

Apára vigyorogva mentem egy új tányérért és szedtem egy adag tésztát.

-Jaj, de fáj a lábam. Te drágám?! Megmasszíroznád a fájó lábamat?