Margaret kidobott otthon, de előtte megkértem, hogy értesítsen a fejleményekről. Amikor bementem a házba meglepődve tapasztaltam, hogy se anya, se apa nem volt otthon. A konyhába érve a hűtőn találtam egy cetlit.
Szia drágám!
Be kellet mennem a szerkesztőségbe, este jövök. Apád vacsorára hazaér.
Puszi anya!
Az órára néztem, ami három órát mutatott. Apa két óra múlva ér haza. Megpakoltam egy tálcát és felmentem az emeletre. Megnéztem az e-mailjeimet, egy kicsit játszottam. Észre sem vettem, hogy a nasit már meg is ettem. Levittem az üres tálcát és elmentem az emeleti mosdóba. A kezemet mostam, amikor elkezdtem nézni magamat a tükörben. Koncentráltam a szememre, ami hirtelen átváltozott szürke farkasszemmé.
-Király!
Vicsorogni kezdtem a tükörbe és csattogtattam a fogaimat, amik egyre nagyobbak és hegyesebbek lettek.
-Azta!
Hirtelen ajtócsapódást hallottam, majd megint, valaki bent van a házban. A folyosóról kiszagoltam és nagy megdöbbenésemre az apámat éreztem.
-Megjöttem!
Én marha automatikusan visszaköszöntem.
-Sziaa!
-Hol vagy Lana?
Hallom, ahogy jön fel az emeletre. A fenébe! Gyorsan becsuktam a fürdőszoba ajtaját és elkezdtem koncentrálni az emberi alakomra. Amikor kinyitottam a szemem, pánikolva vettem észre, hogy még mindig farkasszemem és fogam van. Kopp-kopp.
-Minden rendben?
-Persze, csak éppen a WC-n ülök.
-Oh, oké. Megyek elkészítem a vacsit.
-Oké.
Megvártam, amíg lemegy a lépcsőn és aztán a tenyeremet az arcomra csaptam. WC- ülök, tényleg? Hihetetlen, hogy ennél eredetibb nem jutott eszembe. Rendben, Lana koncentrálj! Megtudod csinálni! Elkezdtem koncentrálni az átváltozott részeimre. Éreztem, ahogy az agyaraim visszahúzódtak. Lassan kinyitottam a szemem. A benntartott levegőmet megkönnyebbülten fújtam ki. Most már teljesen emberien nézek ki. Lehúztam a nem használt WC-t és lementem apához. A drága apám éppen valami fincsi dolgot főz.
-Mi készül?
Oda osontam mögé és a válla mögül kilestem.
-Milánói.
-Hm. Úgy érzem ma finomat eszünk.
Elkezdtem megteríteni az asztalt.
-Miért? Eddig rossz ételeket adtam?
Megálltam a terítésben és apára néztem, aki felhúzott szemöldökkel nézet vissza rám.
-Dehogy! A te főztöd a legjobb.
-Helyes!
Már a harmadik tésztámat ettem, amikor anya zombi módra megjelent és elkezdet nyűgösködni.
-Megjöttem! Annyira éhes vagyok és nagyon fáradt, fáj a lábam teljesen ki vagyok!
-Akarod, hogy oda vigyem a tésztát?
Anya kiskutya szemekkel nézet rám.
-Oh, édes kicsi csillagom, te olyan drága vagy igen jó sokat szeretnék.
-Oké.
Apára vigyorogva mentem egy új tányérért és szedtem egy adag tésztát.
-Jaj, de fáj a lábam. Te drágám?! Megmasszíroznád a fájó lábamat?
CITEȘTI
Egy új világ vagy még sem?
Ficțiune adolescențiLana tüdőgyulladásban szenved, már megszokta, midig beteg. Az orvostól hazafelé jövet elrabolják. Sorra tűnnek el gyerekek és tinik, senki nem tudja hogy hol vannak és hogy élnek -e. Lana is köztük van. 2 hónappal később Lana visszatér soványan, kor...