Egy új világ vagy még sem?

Part 11

A Bíróságon ugyan azt ismételtem el.

-Nem emlékszem semmire.

-Nem tudom, hogy mit csináltak velem.

-Nem láttam az el rablóimat.

És így tovább. A bíróságon bemutatták, hogy miben mentem haza, hála az elővigyázatosságomnak, a kabátot és bakancsot kimostam, majd bekoszoltam, senki nem tudja, hogy a jelenlegi nyomok rajta hamisak. A bíró némi pénz összegben döntött és kötelező terápiára ítélt,amit az állam fizet.

Most éppen a dilidoki várójában ülök és egy tinimagazint olvasok, a többi beteggel, bárcsak nekem is ilyen gondjaim lennének. Hirtelen az ajtó kinyílt és egy sovány lány lépet ki, anorexiásnak mondanám, de a karikák a szeme alatt nem ezt sugallják. A titkárnő egy táblával jött oda a várókhoz.

-Rendben a következő .... Lana White.

-Megyek.

Letettem az újságot és bementem az otthonos környezetű szobába. Kellemes füstölőszag volt, gyakorlatilag minden szagot elfedett. Áááá most úgy érzem magam mint egy átlagos ember.

-Miss White nagyon örvendek a nevem Dr. Margaret Thomson.

Margarettel kezet fogtunk. A keze langyos volt, de valamiért borsózott tőle a hátam.

-Kérlek foglalj helyett az ágyon.

Lefeküdtem a kipárnázott ágyra. Kényelmesen elhelyezkedtem és a doktornőt kezdtem el nézni.

-Nos, akkor mit szólnál hozzá ha mesélnél a történtek előtti időről. Rendben?

-Felőlem.

Hanyagul megvontam a vállam.

-Mit akar tudni?

-Úgy tudom, hogy a gyenge tested miatt sokáig magántanuló voltál.

-Igen ez így van.

-Mond csak mégis hogy érezted magad akkor?

-Magányos voltam. Nem voltak barátaim. Szeretem a szüleimet, de ők mégsem a barátaim. Hiányoztak a tipikus tinédzseres dolgok.

-Mint például?

-Átmenni az egyik barátnőmhöz. Beszélgetni az iskoláról. Kibeszélni az iskola leghelyesebb srácát. Járni valakivel. És ehhez hasonlók.

A doki bőszen kezdett el jegyzetelni.

-És amikor iskolába kerültél milyen volt?

-Ah elején egyedül éreztem magam, de melyik új lány nem? Az elején csak formális beszélgetéseket folytattunk az osztálytársaimmal, majd szép lassan barátaim lettek.

-Mesélnél róluk?

-Ott van Niel a kis stréber, Julie a deszkás lány, Flóra az iskola legnépszerűbb diákja.

-Hogy ismerkedtél meg velük?

-Az első napomon Julie mellé ültettek. Julie csak zenét hallgatott és aludt a padon. Annyira egyedül éreztem magam, hogy elkezdtem lerajzolni a sapkáján lévő szimbólumot. Már készen voltam a rajzzal amikor a tanárra felfigyeltem, amikor viszont lenéztem a padra nem találtam sehol a rajzott. Julie elvette és azt kezdte el nézegetni. Bemutatkoztunk és a hétköznapjainkról meséltünk egymásnak. Niellel meg a könyvtárban. A tanárok csomó feladatott adtak nekem, amit nem is igazán értettem, ezért egy tanulópárt választottak nekem, ő volt Niel. Szuper okos és meglepően jó a humora.