Már csak egy kanyar. A folyosó közepén Bill szaladt felénk, de amint meglátott minket megdermedt. Nem adtunk neki időt felé lendültünk, de reagált a támadásunkra. Egy fegyvert vett elő célzott és lőtt. Kikerültem. Bum-bum! Két lövés és még sértetlen vagyok. Hahaha! Kivertem a kezéből a pisztolyt és kitéptem a légcsövét. A vére szökőkútszerűen folyt ki a nyakából. Diadalittasan fordultam Kellan felé, aki a földön feküdt.
-KKellan!!
Odarohantam a testéhez, két golyónyom van a hasán. Letérdelve kezdtem el egy kicsit rázni, hogy felébredjen.
-Kellan ébredj!
-ÁÁ, kölyök, ez fájt. Kitudnád venni a golyókat?
-Megpróbálom.
A karmaimmal megpróbáltam kiszedni a hasából a golyókat. A töltények alján furcsa átlátszó tartály volt, amiben már csak egy két csepp ezüst lötty volt.
-Ilyeneket utoljára egy vámpíros vérfarkasos filmben láttam. De ott ezüstfolyadékot tettek a hüvelyekbe.
Remegő mancsokkal néztem Kellan pofájába.
-Kellan, ugye ..., ugye nem árt nekünk az ezüst?
-A farkasok nem halhatatlanok, és ahogy látod ennyi vérveszteséget nagyon kevesen élnek túl és ...
A mancsait a vérző sebére nyomta, majd megnézte.
-Az olvasztott ezüstöt senki sem éli túl.
-Nem hagyhatsz most el! Most van a legnagyobb szükségem rád!
Kellan véres kezével megragadja a mancsomat.
-Sajnálom, kölyök! Nem tarthatok veled, ezért kérni szeretnék tőled valamit. Menj el a világomba és értesítsd a tanácsot az emberek terveiről. Nem csak ez a labor létezik, vannak mások is. Meg kell tenned, erős vagy kölyök!
-De én ....
-Semmi, de! Amikor megérkezel a világomba ki kell találnod egy nevet, nem árulhatod el senkinek sem az igazi neved megértetted?!
Sírva bólogattam.
-Keres egy varázslót, aki el tud juttatni, ne bíz senkiben, csak abban akit ismersz.
-De honnan ismerem meg a varázslót?
-Jellegzetes szaga van hidd el fel fogod ismerni. És most jön a neheze. Harapj meg!
-Tessék? Mégis miért?
-Ha belém harapsz és eszel a húsomból az emlékeim, a gondolataim és az érzéseim mid a tiéd lesz.
-Rendben!
Habozva közelítem meg a vállát.
-Kölyök, siess! Ha az ezüst eléri a szívemet akkor nem ér semmit. Gyorsan harapj meg!
A fogaimmal próbáltam a már kopasz emberi vállába harapni, de nem akartam nagy szenvedést okozni neki.
-Ez az jól csinálod és most nyeld le.
Hangos nyeléssel adtam tudtára, hogy megtettem amit kért. Kellan most már emberi alakban van. Kezét szorongatva néztem Kellan szemeibe.
-Ígérd meg, hogy megteszed, amit kértem tőled!
Suttogó, rekedt hangján beszélt.
-Megígérem. Kellan kérlek ...
-Csss. Nincs semmi baj már így is eleget éltem.
Könnyeimet nyelve hajoltam Kellan kezéhez.
-A nevem Lana.
-Nagyon örültem Lana.
Kellan már csukta volna be a szemét, de gyorsan beszéltem hozzá.
-Kellan adj nekem egy nevet.
Kellan kinyitotta a szemeit ami már nem whisky színű hanem hideg ezüstben pompázott. Szájából már ezüstös vér folyt ki.
-A lányomat khm, Suzanne-nek akartam hívni. A neved mostantól Suzanne.
Az utolsó mondatott elhalva suttogta, de még így is értettem. Ernyedt véres keze kicsúszott a mancsaim közül. Dühösen kiáltottam a plafonra. A távolba ropogó tüzet hallottam, de túl lassan terjed. Meg kell keresnem a másik labort és azt is felgyújtanom. Ezért visszamentem oda és minden szúrós szagú folyadékot kiöntöttem és egy csíkba vezettem ki a folyosóra. Visszaszaladtam az égő laborhoz és felvettem egy égő rongyot, vissza siettem a gyúlékony folyadékcsíkhoz ás rádobtam, ami elkezdet éni a kijelölt útvonalán. Teljes erőbedobással rohantam a tiszta levegő után, ami a kijáratott mutatta. Nem álltam meg üdvözölni a holdat, pedig testem erős bizsergése a hold akaratát akarta teljesíteni. Nem állhattam meg mert a doki szeret robbanó gázokkal kísérletezni és tuti, hogy nem lesz kis bumm belőle. Az utamat drótkerítés akadályozta, kénytelen voltam felmászni rá, de a kerítésen lévő dróthálóval meggyűlt a bajom. Felhasította a gumiruhámat, ezért cafatokban lóg rajtam és a már meggyógyult hasamon lévő varratokat kiszaggatta, ezért most vékony csíkban folyt a vérem. Földet érésemkor talpra értem, lerántottam a hálóról a ruhámat, összefogtam és akkorát dobtam, hogy a ruha közvetlenül a labor bejáratára eset. Megfordultam és egy közeli kiserdőbe rohantam, csak a közepén mertem megállni. És ekkor bumm, a teliholdas éjszakában nap erősségű fény gyúlt az erdő melletti épületből.
Hát vége, engedve ösztönömnek énekeltem a holdnak, aki tárt karokkal fogadott.
Vonyítottam, gyászoltam: sirattam emberi életem, "vértől" mentes kezeimet, zokogtam az elesett tiniket, akik megtörtek és meghaltak a kísérletek miatt.
Bőgtem a teremtőm és egyben hősömet a farkasok vezérét Kellant.
BINABASA MO ANG
Egy új világ vagy még sem?
Teen FictionLana tüdőgyulladásban szenved, már megszokta, midig beteg. Az orvostól hazafelé jövet elrabolják. Sorra tűnnek el gyerekek és tinik, senki nem tudja hogy hol vannak és hogy élnek -e. Lana is köztük van. 2 hónappal később Lana visszatér soványan, kor...