Egy új világ vagy még sem?

Part 6

Már csak egy kanyar. A folyosó közepén Bill szaladt felénk, de amint meglátott minket megdermedt. Nem adtunk neki időt felé lendültünk, de reagált a támadásunkra. Egy fegyvert vett elő célzott és lőtt. Kikerültem. Bum-bum! Két lövés és még sértetlen vagyok. Hahaha! Kivertem a kezéből a pisztolyt és kitéptem a légcsövét. A vére szökőkútszerűen folyt ki a nyakából. Diadalittasan fordultam Kellan felé, aki a földön feküdt.

-KKellan!!

Odarohantam a testéhez, két golyónyom van a hasán. Letérdelve kezdtem el egy kicsit rázni, hogy felébredjen.

-Kellan ébredj!

-ÁÁ, kölyök, ez fájt. Kitudnád venni a golyókat?

-Megpróbálom.

A karmaimmal megpróbáltam kiszedni a hasából a golyókat. A töltények alján furcsa átlátszó tartály volt, amiben már csak egy két csepp ezüst lötty volt.

-Ilyeneket utoljára egy vámpíros vérfarkasos filmben láttam. De ott ezüstfolyadékot tettek a hüvelyekbe.

Remegő mancsokkal néztem Kellan pofájába.

-Kellan, ugye ..., ugye nem árt nekünk az ezüst?

-A farkasok nem halhatatlanok, és ahogy látod ennyi vérveszteséget nagyon kevesen élnek túl és ...

A mancsait a vérző sebére nyomta, majd megnézte.

-Az olvasztott ezüstöt senki sem éli túl.

-Nem hagyhatsz most el! Most van a legnagyobb szükségem rád!

Kellan véres kezével megragadja a mancsomat.

-Sajnálom, kölyök! Nem tarthatok veled, ezért kérni szeretnék tőled valamit. Menj el a világomba és értesítsd a tanácsot az emberek terveiről. Nem csak ez a labor létezik, vannak mások is. Meg kell tenned, erős vagy kölyök!

-De én ....

-Semmi, de! Amikor megérkezel a világomba ki kell találnod egy nevet, nem árulhatod el senkinek sem az igazi neved megértetted?!

Sírva bólogattam.

-Keres egy varázslót, aki el tud juttatni, ne bíz senkiben, csak abban akit ismersz.

-De honnan ismerem meg a varázslót?

-Jellegzetes szaga van hidd el fel fogod ismerni. És most jön a neheze. Harapj meg!

-Tessék? Mégis miért?

-Ha belém harapsz és eszel a húsomból az emlékeim, a gondolataim és az érzéseim mid a tiéd lesz.

-Rendben!

Habozva közelítem meg a vállát.

-Kölyök, siess! Ha az ezüst eléri a szívemet akkor nem ér semmit. Gyorsan harapj meg!

A fogaimmal próbáltam a már kopasz emberi vállába harapni, de nem akartam nagy szenvedést okozni neki.

-Ez az jól csinálod és most nyeld le.

Hangos nyeléssel adtam tudtára, hogy megtettem amit kért. Kellan most már emberi alakban van. Kezét szorongatva néztem Kellan szemeibe.

-Ígérd meg, hogy megteszed, amit kértem tőled!

Suttogó, rekedt hangján beszélt.

-Megígérem. Kellan kérlek ...

-Csss. Nincs semmi baj már így is eleget éltem.

Könnyeimet nyelve hajoltam Kellan kezéhez.

-A nevem Lana.

-Nagyon örültem Lana.

Kellan már csukta volna be a szemét, de gyorsan beszéltem hozzá.

-Kellan adj nekem egy nevet.

Kellan kinyitotta a szemeit ami már nem whisky színű hanem hideg ezüstben pompázott. Szájából már ezüstös vér folyt ki.

-A lányomat khm, Suzanne-nek akartam hívni. A neved mostantól Suzanne.

Az utolsó mondatott elhalva suttogta, de még így is értettem. Ernyedt véres keze kicsúszott a mancsaim közül. Dühösen kiáltottam a plafonra. A távolba ropogó tüzet hallottam, de túl lassan terjed. Meg kell keresnem a másik labort és azt is felgyújtanom. Ezért visszamentem oda és minden szúrós szagú folyadékot kiöntöttem és egy csíkba vezettem ki a folyosóra. Visszaszaladtam az égő laborhoz és felvettem egy égő rongyot, vissza siettem a gyúlékony folyadékcsíkhoz ás rádobtam, ami elkezdet éni a kijelölt útvonalán. Teljes erőbedobással rohantam a tiszta levegő után, ami a kijáratott mutatta. Nem álltam meg üdvözölni a holdat, pedig testem erős bizsergése a hold akaratát akarta teljesíteni. Nem állhattam meg mert a doki szeret robbanó gázokkal kísérletezni és tuti, hogy nem lesz kis bumm belőle. Az utamat drótkerítés akadályozta, kénytelen voltam felmászni rá, de a kerítésen lévő dróthálóval meggyűlt a bajom. Felhasította a gumiruhámat, ezért cafatokban lóg rajtam és a már meggyógyult hasamon lévő varratokat kiszaggatta, ezért most vékony csíkban folyt a vérem. Földet érésemkor talpra értem, lerántottam a hálóról a ruhámat, összefogtam és akkorát dobtam, hogy a ruha közvetlenül a labor bejáratára eset. Megfordultam és egy közeli kiserdőbe rohantam, csak a közepén mertem megállni. És ekkor bumm, a teliholdas éjszakában nap erősségű fény gyúlt az erdő melletti épületből.

Hát vége, engedve ösztönömnek énekeltem a holdnak, aki tárt karokkal fogadott.

Vonyítottam, gyászoltam: sirattam emberi életem, "vértől" mentes kezeimet, zokogtam az elesett tiniket, akik megtörtek és meghaltak a kísérletek miatt.

Bőgtem a teremtőm és egyben hősömet a farkasok vezérét Kellant.