Egy új világ vagy még sem?

Part 34

Dum idegesen járkált az előtérben. Suzanne már legalább tíz perce rontott be a gyűlésre. Vud a démonra vigyorgott és elment a csonttal.

-Remélem elásod, te kutya!

Végül idegességében nem tudott mást csinálni, ezért leült a lépcsőre. Jobb lábával elkezdett dobolni és a bal hüvelykujjáról kezdte el lerágni a bőrt. A fiú fejében a tegnap esti történtek zajlódnak le újra.

Nem tudja hogy miért ment el megkeresni miután véget ért a megbeszélés, sőt még azt sem tudta, hogy mégis hol lehet. Fogalma sem volt, de mégis amint felsétált az emeletre és kinyitotta azt az ajtót amit választott. Az egész csak véletlen volt! A küszöbön állva nézte az alvó lányt. Szobája ablakából beszökött a holdfény és megvilágította a lány tűzpiros haját, ami gyönyörűen terült szét a párnán és az arcán. Fehér bőre sápadt a fénytől tündöklőnek tűnt, arra csábítva, hogy simítsa végig valaki. Lassan lépett be a szobába. Suzanne nem reagált érkezésére, mozdulatlanul aludt tovább. Fehér lepeltakarója alól kikandikált csupasz vállai fölé emelte a kezét. Óvatosan érintette meg, csak az ujjbegyeivel. Az alvó szépség egyenletesen lélegzett tovább. Dum bátrabban simította meg a puha bőrt.

-Csudálatos!

Észre sem vette, hogy most már nem egy pillanat telt el, hanem sokkal több és közben még a lepedő is lecsúszott. A keze nem állt meg, most már a lány egész hátát simogatta. Szemei elkezdtek izzani, a lány szapora lélegzeteire. Nem bírt ellenállni. Az éhség és a lány békés arca túl sok volt már neki.

-A fenébe is! Férfiból vagyok!

Megcsókolta. Nagy megdöbbenésére a lány visszacsókolt. Érezte, ahogy éhsége csillapodik, de a vágy még mindig égett benne. Beleakart túrni a lány selymes hajába, végig akarta csókolni puha bőrét. A gondolattól még jobban vágyott rá. Akarta őt. Suzanne szemei kipattantak. Először zavarodottságot tükrözött, majd felháborodás és a harag tüze égett bennük. A lány megragadta a pólóját és elhajította az ablak melletti falhoz. Az ablak kitört, Dum pedig a földre csuklott. Még el sem jutott a tudatáig, amikor a vadóc felkapta és a falhoz szorította.

-Csak egy okot mondj, hogy miért ne öljelek meg!

Dumban élő romlott démon macska módjára kezdett el dorombolni. Tetszett neki a lány haragja és ... a lepedőruhája. Mégis a józan eszére hagyatkozva kellet válaszolnia.

-Suzanne, kérlek ne tedd! Nem tudtam uralkodni magamon, sajnálom! Kérlek!

Dum nem számított arra, hogy elengedi, de a lány meglepte. Nem akarta tovább rontani a dolgokat ezért elment. Másnap reggel elment sétálni az istálló felé, amikor valaki haragos szitkokat szórt rá. Már az istálló bejáratánál állt, amikor megfordult. A felemás szemű farkas közeledett felé.

-A fenébe!

-Te rohadt démonfajzat! Mégis mit képzelsz mit csinálsz?!

-Bocs, Vud igaz? Nem tudom, hogy miről beszélsz.

Vud közel lépett hozzá és elkezdte bökdösni.

-Éppen most jártam Suzanne szobájában, ahol ki van törve az ablak és be van horpadva a fal. És akkor nem is kell mondanom, hogy Su nem is volt ott! De ami nagyon dühítő az, hogy a te undorító bűzöd is ott van a szobájában!

A bökdösésből lökdösődés lett, amitől Dum azonnal támadásba lendült.

-Semmi közöd hozzá, hogy mégis mit kerestem a szobájában, csak rá és rám! Kopj le seggfej!