Egy új világ vagy még sem?

Part 49

Fáradt testemnek jól eset volna egy forró fürdő. Marone máshogy gondolhatta, mert a fürdőszobámban ráncigált és jéghideg vizet engedett a tusolóba.

-Még nem vetkőztél lé?! Hát már azt is nekem kell csinálni, lányom?!

Meglepetésemre megdermedtem, de ő máshogy értelmezte dermedtségemet. Villám gyors rántásokkal letépte az új ruháimat, az alattuk lévővel együtt. Ezt mégis hogy csinálta?! Nem volt időm tovább csodálkozni vagy zavarban lenni. Megfogta a karomat és könnyedén bependerített a víz alá. A víz jég hideg volt. Meglepődött sikkantás hagyta el a számat.

-Ha ki mersz lépni onnan még hidegebbre állítom! Mindjárt jövök el kén intéznem a szabót, ha esetleg hamarabb elkészülnél, akkor menj Kellan irodájába.

Még sem várta válaszomat szó szerint őrült vigyorral a száján kirohant. A víztől elkezdtem remegni, ezért forróra állítottam. Hátamat a még hűvös csempének döntöttem és hatalmasakat sóhajtoztam. Minden porcikám átforrósodott, így elzártam a vizet és kiléptem a fülkéből. Vörös tincseimet hátrasöpörtem és kézmosócsapra tenyerelve dőltem előre. Bepárásodott tükröt letöröltem és farkasszemet néztem a tükörképemmel. Képmásom határozott tekintettel méregetett. Mégis mennyit változtam? Költői kérdésemre elmosolyodtam , majd elnevettem magam. Egykor oly sokszor látott nevetőráncaim ismét megjelentek, amik megmelengették a belsőm. Baromira megváltoztam! Pimasznak tűnő mosolyomtól erősnek éreztem magam. Otthagytam a tükröt és egy száll türcsiben kiléptem a gőzszobából. Az ágyamon csak egy pár fehérnemű volt és egy selyemköntös ami a combom közepéig ért. De hol a ruhám? És a kabátom?! Fogcsikorgatva kötöttem meg a köntösöm és a hideg padlón dübörögtem végig a folyosón, pekkemre természetesen Dumnak éppen most kellet szembe jönnie vele. Kidülledt szemekkel és hatalmasakat nyeldekelve lassított.

-Szemeidet nyomd vissza! Nem akarok elcsúszni rajtuk!

Krákogva próbálta visszafojtani a nevetést, mire gyorsan belecsíptem a karjába és rohantam az irodába. Hangosan becsaptam a nehéz faajtót és öntöttem magamnak egy kis whiskyt. Két jég csörgött a poharamban. Kellemes csengésük és az ital ízétől lecsillapodtam. Pár perccel később az ajtó kitárult és Marone lépett be, őt követve... egy pók sereg. A kicsi dögök akkorák lehettek mint egy németjuhász, de voltak tacskó nagyságúak is.

-Had mutassam be Anakromát aki a világ legjobb szabója. Anakroma ő itt a világok megmentője Suzanne Fardian.

Anakroma guggoló mozdulatot tett, ami nála a meghajlás lehetett. Biccentésemre felegyenesedett és az összes szemével bámult a többiekkel együtt.

-Örvendek. Marone mégis miért kellet idehívni a világ legjobb szabóját?

-Hát azért mert ilyen köntösben nem jelenhetsz meg a tévések előtt. Anakroma percek alatt elkészít egy fantasztikus kosztümöt méretedre szabva. Neked csak annyi a dolgod, hogy itt állj.

-Rendben.

Ellenállásnak sajnos nincs helye, ahogy egykor Kellannek sem volt. Utasításnak megfelelően csak álltam és ittam az italom. A póksegédek levették a köntösömet, így fehérneműben álltam előttük, de azok nem zavartatták magukat. Pókselymet lőttek a testemre, amit Anakroma ízelt lábaival testemre szabta, majd fazonra vágta.

15 perccel később

Remegő kezemben már legalább a hetedik whisky van. Bárcsak felkészülhettem volna erre, de Kellannek sosem volt szüksége ilyesmire. Neki elég volt egy ing vagy egy páncél. De nekem! Nekem egy kibaszott raj kellet, hogy megfelelő öltözékbe állhassak a nép előtt. Még mindig érzem a gusztustalan ízelt lábaikat és a selyemből maradt nedvet. Bár ennek ellenére meg kell mondjam, hogy a gigapókok tökéletes munkát végeztek. Kényelmes vajszínű ing és fekete blézert adtak rám.