Egy új világ vagy még sem?

Part 19

-Ez lehetetlen!

-Ő nem tud meghalni!

-Számos háborút túl élt!

-Biztos vagy benne, hogy meghalt?

Csak Angelou kérdezett. Persze mindenki egyből ráfigyelt.

-Sajnos, igazat mond. Már egy ideje nem érzem apátok jelenlétét.

Hát igen, Marone és Kellan között lelki kapcsolat van, ami igen ritka manapság. Ugyanis, ha egy farkas a hosszú élete során rálel az igazira olyan kapcsolat jön létre, amit nem hogy senki sem ért, de megszakítani sem lehet. E kapcsolat lehetőséget ad a felek közötti mentális kapcsolatra, és érzik egymás jelenlétét, úgy mint én és Faust. A többiek is lehúzták a whiskyjüket.

-És akkor most mi legyen?

-A falka nem maradhat vezető nélkül!

-Na ne mond Angelou! És mégis ki veszik át apánk helyét, majd te?

-Ó fogd be Conor! Mindenki tudja, hogy te sem vagy alkalmas vezérnek egyedül Juilliard, de ő beszari átvenni ezt a helyet!

Ezek... megőrültek?! Éppen most mondtam el, hogy meghalt az apjuk és ők csak a vezér szerepe miatt veszekednek!

Mérges vagyok!

Mérges vagyok, hogy Kellan fiai nem gyászolnak!

Mérges vagyok, mert csak 18 vagyok és Kellan egy ilyen feladatott adott ki nekem!

Mérges vagyok az emberekre, hogy olyan dolgokba ütik bele az orrukat, amibe nem kellene!

Szétrobban a fejem a sok haragtól. Ezért észre sem vettem, hogy elkezdtem kiabálni.

-Ti anyaszomorító kis férgek! Mégis mi a jó fene van veletek! A tiszteletreméltó apátok meghalt! A kiba*t emberek kísérleteznek gyerekeken, hogy eltudják pusztítani az undorító kis világotokat! De ti csak azon tudtok veszekedni, hogy mennyire luzer a másik alfának, na tudjátok, hogy hova menjetek, ti bolhás fa*ok!

Mindenki döbbenten bámultak rám

-Mit javasolsz? Mit tegyünk?

Juilliard határozottan, de nem felháborodottan várja a kérdésére a választ.

-Azt mondtátok, hogy a sámánok megjósolták az érkezésemet, ezért hívjátok a tanács tagjait egy gyűlésre. Készítsetek elő egy gyászszertartást Kellan emlékére! Kell egy szoba ahol lepihenhetek és néhány ruha. Az utam igen fárasztó volt, ezért élelmet is kérek! Ó és majdnem elfelejtettem a lovam kint vár a kertben. Valaki vigye el az istállóba!

Elsétáltam az ablakig, amit kitártam és a nevét suttogtam a nyári estébe. Mark kíváncsian lépet mögém és döbbenve nézte a megjelenő fekete lovat a fűbe.

-Ez egy szellemló!

A három férfi is odatapadt az ablakra, hogy a legendás paripát megnézzék. Kölykök.

-Hihetetlen!

-Micsoda szépség!

-Nos, akkor melyikőtök viszi el a többi lóhoz?

Gyerekek módjára kezdtek el veszekedni, mire Marone megköszörülte a torkát.

-Majd az istállós elintézi a lovadat!