Egy új világ vagy még sem?

Part 39

A sűrű zöld eltakart, már nem láttam Dumot, de éreztem egy ismerős jelenlétét. Faust kajálj be jól, hamarosan hosszú útra indulunk! A falkánál találkozunk. Megszakítottam a gondolatot. Megráztam a merev testemet és koncentráltam. A lehető legtöbb érzelmeimet idéztem fel. Amint megéreztem a fájdalmat Dumra gondoltam. Minden egyes csigolyám megroppant és kicsavarodott. Végül nem bírtam a fájdalmat, négykézlábon folytattam az átváltozást. Kellemes virágillatot, hozott a szél. Kinyitottam a szemem és próbáltam megszokni az éles fényt. Mancsommal beletúrtam a földbe, aztán a falka bázisára vettem az irányt. Próbáltam egyenletesen lélegezni, de a gyors iramtól automatikusan zihálni kezdtem. Csak másodperceknek tűnt, de lehet, hogy valójában percek teltek el. Mindenesetre elfáradtam. Farkas alakomban lefeküdtem a ház elé és vártam. Már majdnem elszundítottam, de ekkor kicsapódott a bejárati ajtó. Marone ugrott ki rajta, majd a levegőben változott át ő is farkasalakjába.

-Állj fel!

-Elfáradtam!

Az alfa nőstény agresszívan kezdett el körülöttem kőrözni, közben morgott.

-Mit akarsz?!

-Azt mondtad, hogy készen állsz! Akkor lássuk! Mutasd meg, hogy készen állsz!

-Terhes vagy! Nem fogok neked támadni! Most pedig hagyj aludni!

Marone vicsorogva ugrott nekem, vagyis a farkamnak. Fájdalom elég erős volt ahhoz, hogy felnyüszítsek. Azonnal felpattantam és az állkapcsába haraptam. Sikeresen kiszabadítottam a farkam, majd mindketten hátrébb ugrottunk és köröztünk.

-Nem akarhatod ezt!

-Ó, de igen! Már rág vettem részt mancsbunyóban. De elég a beszédből!

Marone támadásba lendült, de én az utolsó pillanatban oldalra ugortam, úgy hogy a hátsó lábát tökéletesen megtudtam harapni. A lendületet kihasználva feldöntött és belemart a combomba. Gyorsan ki kell találnom valamit, mert ha nem, akkor tuti hogy széttép! És ekkor a megoldás villámcsapásként ért. Erősen koncentráltam a felsőtestemre. Így még sosem próbáltam meg az átváltozást és mázlimra nem csak, hogy sikerült, de annyira nem is fájt, mint egy teljes. A karjaim megnyúltak, a mancsaim meg szőrös kezekké alakultak. Észre sem vette a recsegő csontokat vagy az átváltozást, vagyis szó szerint pillanatok alatt sikerült a változás. Megragadtam Marone oldalát és fejjel lefelé állítottam mire ő akaratlanul is elengedte a combom, persze megint kihasználtam az alkalmat, így hátára görgettem, majd a földhöz nyomtam a nyakát. Ismét koncentráltam és ezúttal az alsó részemet változtattam át farkasemberré. Térdre vergődtem és a szabad kezemmel lefogtam a csattogó fogsorát. Addig szorítottam és nyomtam a földre, amíg el nem kezdett nyöszörögni.

-Most már elég volt! Nincs időm erre! Néhány óra múlva készen kell lennem! Nem értem, hogy ilyen hirtelen mi késztetett arra, hogy nekem támadj, de ez most nem is érdekel! Fejezd be és soha többé ne ronts így rám!

Marone megremegett, majd elkezdett visszaváltozni. Gyorsan elvettem róla a két kezemet és a fenekemre ültem. Lábaimat hanyagul szétdobtam, majd a hajamba túrtam. Felnézve észrevettem, hogy Marone fiai a lépcsőn ülnek és minket bámulnak, persze mások is néztek, de ők inkább az ablakokon keresztül kémleltek. Hány olyan ablaka is van, amelyik a bejáratra néz? 30 vagy 40? Nagyszerű most a házban hallgathatom a pletykáikat. Csak akkor vettem észre Maronét, amikor is négykézláb lapítva közeledett hozzám. Egy fakó barna body-t viselt.

-Nem akartalak megbántani, csak bizonyítani akartam a többieknek, hogy alfa vagy, méghozzá nem is akármilyen.

-Azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük!