Egy új világ vagy még sem?

Part 31

Egy hortyogó hangra ébredtem. A szél táncoltatta a zöld leveleket és a madarak a fa ágain dalolásztak. Ők nem horkolnak. Marone a hasamhoz bújva hortyogott. Hú-húú! Ezt nem szabad megemlítenem neki. Emlékszem amikor Kellan megemlítette, hogy túlságosan is vonzódik az éles tárgyakhoz. Pfff! Eléggé vicces volt, mert Marone annyira felháborodott, hogy az egész házon végigkergette egy bárddal. Sokan kinevették Kellant, aminek eredményeként mindenkit megbüntetett. De titokban még a mai napig felhánytorgatják, persze titokban, de ezt a történetet már mindenki ismeri. A kellemes szellő idegen szagokat hozott. Hegyezve a fülemet hallgattam ahogy a levegőben szárnyak csapkodnak. Négyen lehetnek és a falka felé tartanak. Nedves orrommal megbökdöstem Marone arcát, aki fáradtan nyitotta ki a szemeit.

-Vendégeink érkeztek, ideje mennünk!

Marone meghúzta a fülemet, mire játékosan rámorogtam.

-Akkor ne várakoztassuk meg őket!

Felpattant és már rohant is vissza. Én még maradtam. Kinyújtózkodtam és becsuktam a szemem, ahogy a nyári szellő simogatott és a napfény melengette a testem. Marone felvonyított. Jól van megyek már! Megráztam a fejem, majd elindultam. Vad vágtába kezdtem, de amint a falka közelébe értem egyre lassabban kezdtem el futni, míg végül már csak sétáltam. Az itthoniak kijöttek a házból, hogy köszöntsék a négy vendéget. Két démon és két sárkány landolt a füves részre. Azazel és titkára Luca, öltönyben álltak egymás mellet. Kicsit távolabb tőlük egy kék és egy piros sárkány állt szorosan egymás mellet.A vörös sárkány gyönyörű volt. Pikkelyei távolról rózsaszirmoknak tűnnek. Teste kidolgozott, de karcsú volt. Jobbján egy gyönyörű kard díszelgett. Ruhája könnyű, de kemény bőrből és fémből állt, ami elég díszes volt. A nő valószínű magas rangon áll a katonáknál. A kék sárkány vállai szélesek. Szárnyai mintha tollból lettek volna, de tudom, hogy csak látszat, ugyanis még innen is érzem a fagyos pikkelyeket. Lenge kék nadrágot visel, amiben könnyű mozogni, de nem alkalmas a harcra. A pozíciója irodai munka lehet. Mégis mi folyik itt? Marone emberi alakban és felöltözve üdvözölte őket. Marone szakadt szűk farmert és egy vállról lelógó fekete pólót viselt.

-Üdvözöllek benneteket mégis mi szél hozott ide titeket?

-Megtámadták a Keleti hegységet. Sokunkat lemészároltak, csak néhányunk tudott elmenekülni. A nevem Rusho a jég sárkányok vezérének fia vagyok.

-Én pedig Vorsha a tűz sárkányok kapítánya vagyok, részt vettem az ostrom elleni harcban.

-Sajnálom a veszteségeteket. Gyertek beljebb.

-Marone jobb, hogy ha a színes bundájút is hívjuk!

-Halottad a démonkirályt Suzanne! Gyere!

Kiléptem a bokrok takarásából. Mindenki engem nézett. Az egyik pillantástól teljesen felforrt a vérem. Tudom, hogy ki néz így, de féltem ránézni. Féltem, hogy azokból az egzotikus szemekből valami olyat olvasok ki, ami a lelkiállapotomnak nem tenne jót. Kihúztam magam és a két sárkány elé álltam.

-Rusho, Vorsha legyetek üdvözölve, Suzanne vagyok az emberek világából.

A két sárkány biccentet felém aztán a démonúrhoz fordultam.

-Azazel mégis minek köszönhetjük látogatásodat?

-A Sárkányfészekhez közelebb van Démonföld mint a falka, bár ezt te is tudhatnád.

Luca olyan lekezelően nézett rám és a válasza sem volt túl kedves.

-Vigyázz a szádra démon! Attól még, hogy Azazel rokona vagy nincs jogod így beszélni velem!