Egy új világ vagy még sem?

Part 33

A tanácsteremben az idős alfák egymással vitatkoztak, amikor a bejárati ajtó kivágódott. Egy vörös hajú lány lépett be. Nyitott kabátja filmbe illően kezdett el lobogni, ahogy az alfa nőstényhez sietett.

-Magyarázatot követelek Marone úrnő!

A lány hangja kellemes, de mégis tiszteletet parancsoló. Már egy szavában is érezhető a hatalmas erő. A bent ülő férfiak döbbenten és felháborodott hanggal tiltakoztak a tiszteletlenségen. De a lány senkire sem figyelt, csak az alfa nőstényt bámulta. Határozott léptekkel sétált felé, közben minden ott lévő férfiak felháborodottan, míg mások kíváncsian nézték azt a lányt, akit csak a tévében láthatták eddig.

-Suzanne, azt hittem, hogy te alszol.

-Nem rég keltem fel.

Suzanne próbálta nyugtatgatni magát, de ez nagyon nehezen ment neki. Nem elég, hogy egy hibridet küldtek ki ebbe a világba, aki öli az itt élőket és most azon megy a vita, hogy ő legyen- a legfőbb alfa, aki minden farkasnak parancsol. Ez már neki is sok volt. A fogai között szűrve ismét magyarázatot követelt.

Marone látva a lány indulatát félve nézte az asztalt.

-A falka nem maradhat vezető nélkül. Én nem vagyok alfa. És közöttük sincs olyan aki képes lenne az egész falkát vezetni.

Marone az itt ülő férfiakra mutatott.

-Csak te vagy képes rá!

Az alfák nagyja felháborodottan kezdtek el kiabálni a lealacsonyító beszéd miatt.

-Mégis mivel jobb ő nálunk?!

-Keresztbe lenyelem ezt a fruskát!

-Ne legyen ennyire naiv Marone úrnő!

Az egyik alfa felállt és oda jött hozzánk.

-Marone úrnő. Mi mind tisztában vagyunk, hogy túl nagy felelősség van most a válladon, főleg hogy az alfa elhunyt. De nem adhatod át a hatalmat egy idegen ... farkasnak, méghozzá egy lánynak.

-Wonfor! Azt akarja mondani, hogy egy alfa nem lehet nő?!

-Szó sincs róla, de még senki sem érte el azt a kort, amiben alfaként tudna irányítani.

-Elfelejted, hogy ez a lány nem akárki. Egy másik világból jött és mindennel rendelkezik, amivel Kellan is.

Marone elfordult Wonfortól és a többi férfira nézett.

-Kellan minden emléke most Suzanneben vannak!

-Ó, Marone ezt te sem gondolhatod!

Wonfor lágy hangja ahogy az alfa nőstényhez beszélt, egy emlék jelent meg Suzanne fejében. Wonfor féltékeny volt Kellanre. Ő vezette a falkát és övé volt Marone. A farkas szerette az alfa nőstényt. Kellan már gyanakodott, de amíg nem történt semmi meg volt kötve kezei és akkor megtörtént az amire még ő sem számított. Wonfort az érzelmei irányították. Éppen a tanácsi gyűlésről jött haza, amikor meghallotta felesége sikolyait. Meghűlt benne a vér. Kitépte a bejárati ajtót és felszaladt a közös hálószobájukba. Feleségét kiláncolták az ágyra. Arca felpuffadt és lila színűvé vált a sok pofontól. Csuklói és bokái vérben úsztak az erőlködéstől. A férfi aki szakad ruhában ült az ágyon érkezésére felé fordult. Wonfor volt. Mindenhol karmolás volt a testén amik erősen véreztek. Szája felrepedt, orra eltört.

-Kel-lan!

Felesége kétségbeesett hangja észhez térítette. Nekifutásból eset rá a rohadékra. A lendülettől kiestek az ablakon. Kellan letépte a férfi két karját, és kinyomta a két szemét, emlékeztetőül, hogy ne merészeljen hozzáérni más feleségéhez, és még véletlenül se nézzen rá. Azóta nem látta Wonfort Kellan, de valószínű, hogy nem hagyta volna hidegen.