Egy új világ vagy még sem?

Part 16

Rothadó hússzagát éreztem, némi testnedvvel. Undorító! Két hosszú fekete hajú, férfinemű nyáladzó alakok voltak láncra verve, ruhájuk cafatokban lógott róluk, cipőjük nem volt. A földön négykézláb próbáltak felém jönni, de a lánc nem volt elég hosszú. Belőlük áradt ez az undormány szag. A pórázt egy férfi tartotta, aki rossz fiúsan volt öltözve. Az övén egy nagyobb fegyver volt. A szaga mindent elárult. Boszorkány volt, méghozzá sötét. Nem jó. A két nyáltenger meg ghoul volt. Ijesztően hatalmas szemeik vörösek voltak és a szem fehérjük fekete. Basszus. Még nem volt alkalmam természetfeletti lényekkel harcolni. Jó a rohadék politikus nem tartozik ide. A szél friss vérszagot hozott, a ghoulok is megérezték. A férfi vigyorogva nézet rám.

-Micsoda fincsi falat leszel. Vir, Riv jó étvágyat!

Elengedte a két pórázt. A francba eszméletlenül gyorsan rohantak felém! Gyorsan kell támadnom, ha rám cuppannak az életbe nem fogom őket leszedni magamról. Előrántottam a két fegyveremet és sortűzbe kezdtem. Nyavalyogva estek földre a lábam elé. Átugrottam őket és a varázsló felé mentem, de ő csak vigyorgott. Mégis miért? Valami beleharapott a bokámba, majd valami a másikba.

-Áááá!

A fenébe! A francba! A két stukimat a két fejre irányítottam és lőttem. Az egész táramat beléjük eresztettem, a fejük teljesen szétroncsolódott, de éreztem, hogy élnek még. A pisztolyokat eldobtam és a boszira néztem, aki még mindig vigyorgott. Egy sötét gömb jelent meg a kezébe és felém irányította. A rohadt! A felém közeledő gömb elől elugrottam, ami egy fába csapódott. A fa közepén egy lyuk volt. Istenem és ha ez eltalált volna?! A két ghoul felkelt. A szemem láttára nőt hús a fejükön. Bakker ez nagyon nem lesz jó! Lassan elindultak felém. A kezükben örvényleni kezdett a vérük, ami nyúlós masszává majd egy-egy kaszává változott. A boszi már szabály szerűen röhögött. "Várd ki a megfelelő pillanatot és utána vágd le a fejüket!" Hát persze a ghoulokat lefejezéssel lehet megölni. A két ghoul feje már majdnem visszanőtt ezért futva felém siettek. Már majdnem elértek, amikor a kaszájukat vágásra emelték... Erre a pillanatra vártam! Megnyomtam a gyűrűm gombját, léptem kettőt és a megnőtt kardommal egy félköríves mozdulattal vágtam. Az ellenfeleim feje a földön landoltak. Szembefordultam a harmadik ellenfelemmel, aki ismét egy fekete gömbbel próbálkozott, de azt is könnyen kikerültem. Futva közeledtem felé, karddal a kezembe. Valamit mormogott az orra alatt és a kardomra mutogatott. Miután abbahagyta a varázslást a kardom kirepült a kezemből, bele az egyik ghoulba. Ó, a jó büdös életbe! A varászló ismét mormolásba kezdett, de én nem hagytam. Kirántottam a kabátom ujjából lévő pisztolyt, céloztam és lőttem. Ez pár másodpercbe telet. Szerencsémre elég közel kerültem hozzá, hogy tökéletesen célt érjen a golyó. Bele a mellkasába. Visszaraktam a pisztolyt és elsétáltam a kardomhoz. Kihúztam a testből, a rajta végigcsorgó vért egy talált rongydarabbal letöröltem, majd gyűrűvé visszaváltoztattam. Az eldobott két fegyveremért is elsétáltam, azokat megtöltöttem és a tokjukba raktam. Ideje megkeresnem Borkát és a többi túlélőt. Megkerültem az állatott és megálltam a döbbenettől. 10-en voltak. Ugyan olyan ruhájuk volt mint a varászlónak, de nem mindegyik volt az. A cabin utazó köpenyes harcolt, míg a 4 boszi egy védőburokkal védték egymást és az eszméletlen sofőrt. Ideje nekem is besegíteni. Újból előrántottam a két fegyveremet és rohantam. Mindig a legközelebbi ellenséget lőttem le. Hamar fogytak. Míg a köpenyes csak 4-t szedett le én addig az összes többit. Mindenki kapott pár golyót. Elégedetten szemléltem a halott testeket. Borkáék megkönnyebbülten hagyták abba a varázslást és sírva fakadtak. Nem mindenki éli túl az -e féle harcokat.

-Jól vagytok?

Borka csak könnyes szemmel bólogatott. A köpenyes alak is a boszorkákhoz fordult.