Egy új világ vagy még sem?

Part 9

Az eső elkezdet cseperegni, majd zuhogni. Én csak hallgattam az ablakhoz koppanó esőt. Kezeim az ölemben remegtek, de most nem az éhségtől, hanem az izgatottságtól. Már láttam a megállómat.

A busz megállt a kijelölt megállóban. Megvártam, hogy a többi utas leszálljon és csak azután keltem fel a helyemről és indultam el az ajtóhoz. Az ajtó előtt állva vettem egy mély levegőt, majd kifújtam. Kiléptem a szakadó esőbe, de nem zavart, éppen ellenkezőleg. Felnéztem az égre és hagytam, hogy az eső mossa az arcom, végre szabad vagyok. Elindultam az otthonom felé. Fél óra múlva már a kapunk előtt álltam és a házunkat néztem.

Előttem a ház bejárata volt, mellette egy hatalmas rész tele ablakokkal ami a nappaliba van. Égett a lámpa. Kifújtam a benntartott levegőt és remegő kezekkel megnyomtam a csengőt. Mocorgást hallottam. Valaki felkelt a kanapéról és a bejárati ajtóhoz lépet. Egy mély hang szólalt meg a kapucsengőn.

-Ki az?

Apa hangja mély és élettelennek tűnt. Reszkető hanggal szóltam bele

-Éénn vvagyokk aazz aapaa.

-Ne merészeljen szórakozni velem!

A szememből könnyek folytak le, most már zokogva szóltam.

-Ééén vvagyokk az Lana! Aaapppa nnnyissd kkki aaazz ajjtóttt!

Szip-szip!

-Laa-naaa?

Az ablak előtti függöny megmozdult, de mire oda néztem már csak azt láttam, hogy a logó szövet visszaesik a helyére. Siető lépéseket hallottam. Az ajtó kivágódott és egy sovány, piros szemű nő rohant felém. A kapu ajtajába próbálta beleilleszteni a kulcsát, de remegő kezétől az nehezen ment. Amint kattant a zár az ajtót kivágta és én a nő ölelésébe rogytam. A fejemet a nyakába fúrtam és akkor rájöttem. Ez az édes illat, ami mindig álomba ringatott, aki mindig ott volt nekem.

-Aaannnyaa.

-Édesem, hát hazajöttél!

Felnéztem és apát láttam meg, aki a lépcsőn dermedten állt és minket nézet. Kinyújtottam felé a kezemet.

-Aappaa.

Könnyes szemekkel jött oda hozzánk élősszőr megfogta a kezem, majd szorosan átölelt. Egyikünk sem foglalkozott a szakadó esővel. Mindhárman eláztunk. Apa megdörzsölte anya hátát.

-Gyertek menjünk be.

Lassan bólogatunk és elindulunk a házba, miközben fogtam anya kezét.

-Éhes vagyok!

Apa mosolyogva, csillogó szemekkel bólogat.

-Van egy kis leves, megmelegítem és összedobok még valamit.

-Oké.

Anya erősen markolászta a kezemet. Elindultunk a lenti fürdőszobába.

-Nem kell velem lenned.

Suttogtam a fürdőszobába anyának.

-Ne hülyéskedj! Alig állsz a lábadon és úgy remegsz mint a nyárfalevél.

-Rendben. Segítesz levenni a bakancsokat?

Anya könnyes szemekkel bólogatott és leguggolt elém. Megtámaszkodtam a vállaiba. Lefogyott. Anya nagyon szeretett enni és ezért mindig kerek arca volt, de most eltűnt. A barna hajában fehér ősszálak voltak, mindig is utálta őket ezért mindig befestette, hogyha látott akár egyet is. A bakancsokat szépen egymás mellé rakta, hogy elfoglalja magát hogy ne legyen feltűnő, hogy a csontos lábamat bámulja, de én észrevettem.