Az eső elkezdet cseperegni, majd zuhogni. Én csak hallgattam az ablakhoz koppanó esőt. Kezeim az ölemben remegtek, de most nem az éhségtől, hanem az izgatottságtól. Már láttam a megállómat.
A busz megállt a kijelölt megállóban. Megvártam, hogy a többi utas leszálljon és csak azután keltem fel a helyemről és indultam el az ajtóhoz. Az ajtó előtt állva vettem egy mély levegőt, majd kifújtam. Kiléptem a szakadó esőbe, de nem zavart, éppen ellenkezőleg. Felnéztem az égre és hagytam, hogy az eső mossa az arcom, végre szabad vagyok. Elindultam az otthonom felé. Fél óra múlva már a kapunk előtt álltam és a házunkat néztem.
Előttem a ház bejárata volt, mellette egy hatalmas rész tele ablakokkal ami a nappaliba van. Égett a lámpa. Kifújtam a benntartott levegőt és remegő kezekkel megnyomtam a csengőt. Mocorgást hallottam. Valaki felkelt a kanapéról és a bejárati ajtóhoz lépet. Egy mély hang szólalt meg a kapucsengőn.
-Ki az?
Apa hangja mély és élettelennek tűnt. Reszkető hanggal szóltam bele
-Éénn vvagyokk aazz aapaa.
-Ne merészeljen szórakozni velem!
A szememből könnyek folytak le, most már zokogva szóltam.
-Ééén vvagyokk az Lana! Aaapppa nnnyissd kkki aaazz ajjtóttt!
Szip-szip!
-Laa-naaa?
Az ablak előtti függöny megmozdult, de mire oda néztem már csak azt láttam, hogy a logó szövet visszaesik a helyére. Siető lépéseket hallottam. Az ajtó kivágódott és egy sovány, piros szemű nő rohant felém. A kapu ajtajába próbálta beleilleszteni a kulcsát, de remegő kezétől az nehezen ment. Amint kattant a zár az ajtót kivágta és én a nő ölelésébe rogytam. A fejemet a nyakába fúrtam és akkor rájöttem. Ez az édes illat, ami mindig álomba ringatott, aki mindig ott volt nekem.
-Aaannnyaa.
-Édesem, hát hazajöttél!
Felnéztem és apát láttam meg, aki a lépcsőn dermedten állt és minket nézet. Kinyújtottam felé a kezemet.
-Aappaa.
Könnyes szemekkel jött oda hozzánk élősszőr megfogta a kezem, majd szorosan átölelt. Egyikünk sem foglalkozott a szakadó esővel. Mindhárman eláztunk. Apa megdörzsölte anya hátát.
-Gyertek menjünk be.
Lassan bólogatunk és elindulunk a házba, miközben fogtam anya kezét.
-Éhes vagyok!
Apa mosolyogva, csillogó szemekkel bólogat.
-Van egy kis leves, megmelegítem és összedobok még valamit.
-Oké.
Anya erősen markolászta a kezemet. Elindultunk a lenti fürdőszobába.
-Nem kell velem lenned.
Suttogtam a fürdőszobába anyának.
-Ne hülyéskedj! Alig állsz a lábadon és úgy remegsz mint a nyárfalevél.
-Rendben. Segítesz levenni a bakancsokat?
Anya könnyes szemekkel bólogatott és leguggolt elém. Megtámaszkodtam a vállaiba. Lefogyott. Anya nagyon szeretett enni és ezért mindig kerek arca volt, de most eltűnt. A barna hajában fehér ősszálak voltak, mindig is utálta őket ezért mindig befestette, hogyha látott akár egyet is. A bakancsokat szépen egymás mellé rakta, hogy elfoglalja magát hogy ne legyen feltűnő, hogy a csontos lábamat bámulja, de én észrevettem.
YOU ARE READING
Egy új világ vagy még sem?
Teen FictionLana tüdőgyulladásban szenved, már megszokta, midig beteg. Az orvostól hazafelé jövet elrabolják. Sorra tűnnek el gyerekek és tinik, senki nem tudja hogy hol vannak és hogy élnek -e. Lana is köztük van. 2 hónappal később Lana visszatér soványan, kor...