Egy új világ vagy még sem?

Part 14

Döbbentem fordultam vissza és néztem Tendire.

-Mégis honnan ...?

-Mi vagyunk a legendás tenger boszik.

-Tehát ti végig tudtátok, hogy ki vagyok.

-Hát persze.

-Őregek vagyunk nem pedig hülyék.

-Jól van Bütyök megjegyeztem.

-Sok sikert az utadon.

-Köszönök mindent.

  Tendi, Olga és Algo vigyorogva néztek rám. Algo fogai mint a cápáé, ijesztőek voltak, Algo fogai rothadóak voltak és lukasok, néhány lukból egy-egy kukac kikandikált. Tendi nézet ki a legnormálisabban, de akkor kidugta a nyelvét, ami ... színes volt, mint a bohóchalé. Borsódzott tőlük a hátam és nem a varázslat miatt. Kuncogva mentem ki a boltból és indultam utamra. Hát az biztos, hogy számos rémálmaim lesznek miattuk. 

 A dűnéken sétálva elkezdtem kihajtani a térképem. Na nézzük melyik irányba kell mennem. Jelenleg a kontinens nyugati oldalán vagyok a Frod parton, a térkép szerint itt nem messze egy személyszállító van, ami egy hét alatt a kontinens közepébe visz, onnan csak egy nap a falka otthona. Óó, már látom is! Két alak egy padnál álltak, tuti, hogy ez az állomás. A megállóban egy kék bőrű srác, egy tökre normális kinézetű dióbarna hajú boszi várt. Vajon mikor jön a busz? Egyáltalán buszok vannak ebben a világban? Valami furcsa szagot éreztem, mintha egy macskát éreznék. A szag irányába fordultam és ... azta! Egy nagy szőrös állat közeledett felénk, ami legalább egy elefánt nagyságú volt. Hosszú szürke bundáján fekete fontok volta, kicsit dalmatás szerű. Szemei felemás színűek az egyik kék a másik zöld nagyon jól nézet ki. Egy köpenyes alak ült a nyakán és egy horgászbot félét tartott a kezében, aminek a végén véres húsdarab lógott. Szegény állat már szabály szerűen vízesés módján ömlött a nyála. Hú! Mivel egyre közelebb jött már jól láttam, hogy a hátán egy nagy kosárféle van amiben utasok ültek. Csak azt ne mondják nekem, hogy ezzel fognak a városba vinni! Ugye nem?! A nagy állat megállt előttünk és ... el sem hiszem, de akkorát eregetett ez az állat, hogy az én szaglásomnak a poklot jelentette. Ó a fenébe, csak ne lennék alapból is a pokolba! Az állat vezetője a szállító hátára mászott és egy létrát eresztett nekünk. Én utolsónak szálltam fel. A "sofőr" mindenkitől megkérdezte, hogy hová tart.

-Meddig?

-Tessék?

-Meddig akar menni?

-Ó, a fővárosba.

-Az 1000 ron.

Kivettem a zsebemből egy ezrest és odaadtam neki. Kinyitotta előttem a kosár ajtaját és beszálltam. A kapucnim alatt szájtátva néztem körbe. Az ülések megnyúltak és szétváltak, úgy mint a Harry Potteres filmben az a londoni buszon. Ez nagyon, nagyon király!!! Elmentem a hátsó sorba és leültem a boszi mellé a falhoz. A nagy szörnymacska elindult. A kosár egy kicsit dülöngélt, de elég stabilan állt. Nem bírtam megállni és kinyúltam a kosárból, a macsek bundájára tettem a mancsom, de ügyeltem hogy ne látszódjon ki a mancsom. Ahogy simogattam a macskát, észrevettem, hogy egyre gyorsabban csóválja a farkát. Istenem de édes! Már jó erősen vakargattam, amikor egy lágy hang szólt hozzám.

-Ugye milyen puha a bundája? Á, látnád őket amikor még pici babák?! Egyszerűen pelyhesek, mint a toll. Imádom a cabiket.

A mellettem lévő boszorkány meg borzongott, amikor a kölyök állatott említette. Most, hogy jobban megnézem a haja végei levélzöldek, a szemei akár a fű és az illata olyan ismerős.

"-Te szemtelen kölyök, hogy mersz itt horkolni, amikor fontos varázslat közepén tartok!

A semmiből egy kókuszdió eset a fejemre. Azonnal felriadtam és a fejemet dörzsöltem, hogy enyhítsem a fájdalmat.

-Eszednél vagy, te átkozott boszorkány?!

Apám elküldött az északi erdőbe az ottani erdő boszorkányhoz, egy fontos küldetés miatt. Már egy órája itt vagyok a boszorka jurtájában. Éppen a tűz előtt törökülésben ültünk, amikor rákezdett valami halandzsára, annyira unalmasnak találtam és monoton volt az egész, hogy véletlenül elaludtam. De akkor is egy ilyen kőkemény gyümölccsel megdobni, akkor is túlzás!

-Te beszélsz te haszontalan bolhás kölyök?!"

Értem a lány egy erdő boszi, ez teljesen logikus.

-Mekkorák amikor kicsi?

A lány zöld szemei csak úgy ragyogtak, ahogy meghallotta a hangomat. A két kezét kinyújtotta és egy kis gömböt formált, ami egy focilabda nagyság volt. Azta, nem csoda, hogy ekkorára nőt!

-Iszonyat édesek, amikor még kicsik lecsiszolják a karmaikat, így nem lesz nekik kényelmetlen a szállítás!

-Értem.

-Borka vagyok.

Borka a kezét nyújtotta, már én is emeltem volna fel a kezem, de megálljt parancsoltam.

-Kellan.

Bocsi mester, de más nem jutott eszembe. Remélem megbocsátasz.

-Örvendek, és merre tartasz?

-A fővárosba.

-Nahát én is, éppen a barátomhoz megyek.

-Ha nem zavar a kérdésem mégis mit keres itt az óceánnál egy erdőboszorkány?

-Hát a páromnak nemsokára szülinapja lesz és imádja a tengeri szárított halakat és itt árulják a legjobbat. Ezért úgy döntöttem, hogy meglepem vele.

Borka a kis zsákját kezdte el pacskolgatni, majd elővette a pénztárcáját és megmutatott egy képet. A fotón egy fiatal srác volt sárga szemekkel és búza szőke hajjal.

-Szerencsés fickó.

-Inkább én vagyok.

-Hogy hívják?

-Leo. És neked van párod?

-Nem nincs, de nem is baj, nem lenne rá időm.

-Ó a párodra mindig van időd. De ezt majd te is megtudod.

-Ha te mondod.