És aztán.... Marone ájultan dőlt hátra a fotelben. A leeső poharat még a levegőben elkaptam és elmentem a mosdóba kimosni , majd visszasétáltam az irodába. Elraktam a poharat és figyeltem Marone hátracsukló fejét. A szemi szélén megjelentek a ráncok, ahogy a szájánál is, de még mindig sugárzóan gyönyörű nő volt. A szempillái elkezdtek megrebbenni, a csukott szemei is mozogni kezdtek.Hamarosan vége. Ez a hátránya a vérivásnál, az emlékek, a gondolatok és az érzések rohamosan megtámadják az elmét, ami nem túl kellemes érzés, ilyen rövid ideig. Marone szaggatottan vette a levegőt és aztán felkiáltott.
-Cs-cs úrnőm itt vagyok! Itt vagyok! Csak emlék volt, csak emlék volt!
Kinyitotta a szemét és körbenézett, keresett valamit. Megragadtam a kezét és megszorítottam.
-Úrnőm.
Marone szemembe nézett, megsimogatta szőrös mancsomat. Addig maradtunk, így amíg a négy fivér berohant.
-Mi történt anyám?!
-Bántott?!
-Te...!
Juilliard aggódva nézett anyjára, majd a mancsomra. Mark rám és anyjára nézett, várta a válaszát. Angelou fenyegetően meredt rám és nekem ugrott. Elkaptam a mancsom Marone kezei alól és elugrottam a dühöngő férfitól.
-Úrnőm, ha lennél olyan szíves és leállítanád a fiaid?!
Bár Angelout kikerültem Mark elkapta a nyakamat és a falhoz vágott.
-Fiúk elég volt! Nem történt semmi!
-De anyám hisz kiáltottál!
-Juilliardnak igaza van csak valami kegyetlen dolgon kiáltasz így.
Marone a fejét fogta, majd dörzsölte.
-Megkértem Suzannet, hogy mutassa meg az apátokról szóló emlékeit, amit meg is tett. Tehát nem bántott, Mark! És Conornak igaza van szörnyű dolgokat láttam.
Lassan felálltam a földről és a kiakadt vállamat a helyére raktam.
-Már el is intéztétek a dolgokat?
Mindenki rám nézett, de Conor szólalt meg.
-A megemlékezés ma este lesz lesz. Értesítettünk mindenkit.
-Beszéltem a tanácstagokkal, holnap délben megtartják a gyűlést.
Juilliard határozottan sorolta volna, hogy kik lesznek a gyűlésen, de leintettem.
-Várj azt mondtad, hogy ma?! Mégis hány óra van?
Conor megigazította a szemüvegét.
-Már hajnali 2 van Suzanne.
Fáradtan dőltem a falhoz, majd onnan lecsúsztam a földre.
-Nagyszerű.
Marone felállt a székből és elém állt.
-Elintéztétek Suzann szobáját?
-Igen anya, a folyosó végén van egy üres szoba, mostanra már elkészítették.
Marone megköszönte Marknak és a kezét nyújtotta felém.
-Gyere már biztosan fáradt vagy.
Az úrnő hangja kedves és lágy volt. Felnéztem rá és a szemébe nem láttam gyűlöletet csak gyászt és büszkeséget. Megragadtam Marone segítő kezét és felálltam. Magára hagytuk a négy fiút.
-Ne foglalkozz velük csak így gyászolnak.
-Tudom, nem is hibáztatom őket. Hiszen Kellan fiai.
Megálltunk egy ajtó előtt.
-Ez lesz a szobád, majd küldök valakit hozzád, hogy ébresszen fel.
-Nem szükséges úrnőm ki fogom ismerni magam.
-Rendben, akkor most pihenj.
Kinyitottam az ajtót és beléptem.
-Úrnőm!
-Igen, Suzann?
-Ön is pihenjen, kimerült.
Marone rám mosolygott majd jó éjt kívánt. Becsuktam a szobám ajtaját. Nem néztem körbe. Ledobtam a táskám, kabátom, a fegyvereimet és a koszos ruhámat. A piszkos holmimat valamerre eldobtam és a franciaágyamba bedőltem.
Egy kopogás ébresztett fől, de nem foglalkoztam vele. Kopp-kopp.
-Tűnj el!
Az ajtó kinyílt én meg a lepedőtakarómmal jobban betakaróztam, ugyanis már este belecsavarodtam. Két alak jött be a szobámba. Az egyik az ajtómnál volt, de a másik elsétált az ablakig és elhúzta a függönyöm.
-FÉNYES!!!!
Gyorsan a fejemre húztam a takarom. A kínzóm elsétált az ágyamig és elkezdte húzni a takaróm. Még időben eltudtam kapni, de a csupasz vállam és egy kicsit a mellkasom kilátszott. Bár hunyorogva mégis ki tudtam venni az alakját. A fiú annyi idős lehetett mint én. Szemei felemás színűek voltak zöld és kék árnyalatúak. Haja rövid és barna színű. A ruhája valamilyen megnyúzott állaté lehetett. A szaga kellemes aromájú, enyhén füstös és növény illatú. Ismerős.
-Mégis meddig akarsz bámulni?
A fiú addig bámult mire rájött, hogy mi a helyzet és körbenézet. Az eldobott ruháimat bámulta, természetesen a melltartóm volt legfelül. Naná csak nekem van ilyen szerencsém! Szegény srác vörös fejjel szorongatta a takarom, majd elengedte és kiszaladt a szobámból. Az egyik kezemmel fogtam a takarót a másikkal a csipámat kidörzsöltem. A másik vendégemhez fordultam.Egy tizenéves lány tátott szájjal állt ruhákat szorongatva.
-Szia, segíthetek valamiben?
A lány soványka volt és szeplős, szemei kékek voltak, haja barna és göndör volt. Szaga a jellegzetes alakváltóé, de volt benne valamilyen más is. Félvér.
-Ööö, igen eeezt aaaz úrnő kküldi.
Bátortalanul dadogva markolászta a ruhát.
-Tedd csak le valahová, még le kell fürdenem és akkor fel veszem.
-Rrendben.
Az ágyammal szembeni falnál két fotel volt közöttük egy dohányzóasztal. A legközelebbi fotelra rakta a ruhákat és visszaszaladt az ajtóhoz. Hűha! Nagyon félénk.
-Köszi.
-Aaz úúrnő üüzeni, hhogy várnak aaz eebédlőben.
-Rendben.
A lány kifelé tekingetett a szobából.
-Menj csak, majd csak eltalálok az ebédlőbe.
Egy gyorsat biccentett és ő is kiszaladt. Ezek a mai fiatalok farkasbőrbe bújt bárányok.
YOU ARE READING
Egy új világ vagy még sem?
Teen FictionLana tüdőgyulladásban szenved, már megszokta, midig beteg. Az orvostól hazafelé jövet elrabolják. Sorra tűnnek el gyerekek és tinik, senki nem tudja hogy hol vannak és hogy élnek -e. Lana is köztük van. 2 hónappal később Lana visszatér soványan, kor...