Egy új világ vagy még sem?

Part 20

És aztán.... Marone ájultan dőlt hátra a fotelben. A leeső poharat még a levegőben elkaptam és elmentem a mosdóba kimosni , majd visszasétáltam az irodába. Elraktam a poharat és figyeltem Marone hátracsukló fejét. A szemi szélén megjelentek a ráncok, ahogy a szájánál is, de még mindig sugárzóan gyönyörű nő volt. A szempillái elkezdtek megrebbenni, a csukott szemei is mozogni kezdtek.Hamarosan vége. Ez a hátránya a vérivásnál, az emlékek, a gondolatok és az érzések rohamosan megtámadják az elmét, ami nem túl kellemes érzés, ilyen rövid ideig. Marone szaggatottan vette a levegőt és aztán felkiáltott.

-Cs-cs úrnőm itt vagyok! Itt vagyok! Csak emlék volt, csak emlék volt!

Kinyitotta a szemét és körbenézett, keresett valamit. Megragadtam a kezét és megszorítottam.

-Úrnőm.

Marone szemembe nézett, megsimogatta szőrös mancsomat. Addig maradtunk, így amíg a négy fivér berohant.

-Mi történt anyám?!

-Bántott?!

-Te...!

Juilliard aggódva nézett anyjára, majd a mancsomra. Mark rám és anyjára nézett, várta a válaszát. Angelou fenyegetően meredt rám és nekem ugrott. Elkaptam a mancsom Marone kezei alól és elugrottam a dühöngő férfitól.

-Úrnőm, ha lennél olyan szíves és leállítanád a fiaid?!

Bár Angelout kikerültem Mark elkapta a nyakamat és a falhoz vágott.

-Fiúk elég volt! Nem történt semmi!

-De anyám hisz kiáltottál!

-Juilliardnak igaza van csak valami kegyetlen dolgon kiáltasz így.

Marone a fejét fogta, majd dörzsölte.

-Megkértem Suzannet, hogy mutassa meg az apátokról szóló emlékeit, amit meg is tett. Tehát nem bántott, Mark! És Conornak igaza van szörnyű dolgokat láttam.

Lassan felálltam a földről és a kiakadt vállamat a helyére raktam.

-Már el is intéztétek a dolgokat?

Mindenki rám nézett, de Conor szólalt meg.

-A megemlékezés ma este lesz lesz. Értesítettünk mindenkit.

-Beszéltem a tanácstagokkal, holnap délben megtartják a gyűlést.

Juilliard határozottan sorolta volna, hogy kik lesznek a gyűlésen, de leintettem.

-Várj azt mondtad, hogy ma?! Mégis hány óra van?

Conor megigazította a szemüvegét.

-Már hajnali 2 van Suzanne.

Fáradtan dőltem a falhoz, majd onnan lecsúsztam a földre.

-Nagyszerű.

Marone felállt a székből és elém állt.

-Elintéztétek Suzann szobáját?

-Igen anya, a folyosó végén van egy üres szoba, mostanra már elkészítették.

Marone megköszönte Marknak és a kezét nyújtotta felém.

-Gyere már biztosan fáradt vagy.

Az úrnő hangja kedves és lágy volt. Felnéztem rá és a szemébe nem láttam gyűlöletet csak gyászt és büszkeséget. Megragadtam Marone segítő kezét és felálltam. Magára hagytuk a négy fiút.

-Ne foglalkozz velük csak így gyászolnak.

-Tudom, nem is hibáztatom őket. Hiszen Kellan fiai.

Megálltunk egy ajtó előtt.

-Ez lesz a szobád, majd küldök valakit hozzád, hogy ébresszen fel.

-Nem szükséges úrnőm ki fogom ismerni magam.

-Rendben, akkor most pihenj.

Kinyitottam az ajtót és beléptem.

-Úrnőm!

-Igen, Suzann?

-Ön is pihenjen, kimerült.

Marone rám mosolygott majd jó éjt kívánt. Becsuktam a szobám ajtaját. Nem néztem körbe. Ledobtam a táskám, kabátom, a fegyvereimet és a koszos ruhámat. A piszkos holmimat valamerre eldobtam és a franciaágyamba bedőltem.

Egy kopogás ébresztett fől, de nem foglalkoztam vele. Kopp-kopp.

-Tűnj el!

Az ajtó kinyílt én meg a lepedőtakarómmal jobban betakaróztam, ugyanis már este belecsavarodtam. Két alak jött be a szobámba. Az egyik az ajtómnál volt, de a másik elsétált az ablakig és elhúzta a függönyöm.

-FÉNYES!!!!

Gyorsan a fejemre húztam a takarom. A kínzóm elsétált az ágyamig és elkezdte húzni a takaróm. Még időben eltudtam kapni, de a csupasz vállam és egy kicsit a mellkasom kilátszott. Bár hunyorogva mégis ki tudtam venni az alakját. A fiú annyi idős lehetett mint én. Szemei felemás színűek voltak zöld és kék árnyalatúak. Haja rövid és barna színű. A ruhája valamilyen megnyúzott állaté lehetett. A szaga kellemes aromájú, enyhén füstös és növény illatú. Ismerős.

-Mégis meddig akarsz bámulni?

A fiú addig bámult mire rájött, hogy mi a helyzet és körbenézet. Az eldobott ruháimat bámulta, természetesen a melltartóm volt legfelül. Naná csak nekem van ilyen szerencsém! Szegény srác vörös fejjel szorongatta a takarom, majd elengedte és kiszaladt a szobámból. Az egyik kezemmel fogtam a takarót a másikkal a csipámat kidörzsöltem. A másik vendégemhez fordultam.Egy tizenéves lány tátott szájjal állt ruhákat szorongatva.

-Szia, segíthetek valamiben?

A lány soványka volt és szeplős, szemei kékek voltak, haja barna és göndör volt. Szaga a jellegzetes alakváltóé, de volt benne valamilyen más is. Félvér.

-Ööö, igen eeezt aaaz úrnő kküldi.

Bátortalanul dadogva markolászta a ruhát.

-Tedd csak le valahová, még le kell fürdenem és akkor fel veszem.

-Rrendben.

Az ágyammal szembeni falnál két fotel volt közöttük egy dohányzóasztal. A legközelebbi fotelra rakta a ruhákat és visszaszaladt az ajtóhoz. Hűha! Nagyon félénk.

-Köszi.

-Aaz úúrnő üüzeni, hhogy várnak aaz eebédlőben.

-Rendben.

A lány kifelé tekingetett a szobából.

-Menj csak, majd csak eltalálok az ebédlőbe.

Egy gyorsat biccentett és ő is kiszaladt. Ezek a mai fiatalok farkasbőrbe bújt bárányok.