Angyalom

Megváltozott

Reggel erős fényre ébredtem,ami az ablakon szűrődött be.Valakin fekszem..és az a valaki ébren van,mert simogatja a hajamat.
Eszembe jutott hogy ki is az a valaki.Jamie. De mit keresek én rajta?
Nem mozdúltam mert,nem merek.
Még mindíg a hajammal játszik,az egész hosszán végig simít,majd megszagolja.
Úgy csinálok,mintha aludnék,és szépen legördülök róla,majd a fal felé fordulok.
Jamie követi a példám és kezeit a derekamra csúztataja. Valamit motyog,majd kimászik az ágyból.
Na ezt mire véljem?

Kikecmergek én is,és a keresésére indulok.Meg találom a konyhában az ablak előtt állva.

-Jó reggelt!-köszöntöm.
-Lehetne jobb!-morogja.
-Akkor..elmondod hogy mibe keveredtem?
-Hát el kéne..de..na mindegy.Szóval az anyukád,mondta nekem hogy vigyelek el a Hunterek-hez.Majd megtudod mi az.De mivel itt volt az a démon,ezért nem vihetlek el oda mert megtalálhatnak.
Velem fogsz jönni a titkos rejtekemre.És nincs ellenkezés!!!
Ha azt mondom velem jössz  akkor te velem,jössz!Ennyi amit mondanom lehet!Pakolj!

A szavai váratlanúl érintettek,nem tudom mire vélni.Megváltozott egy éjszaka alatt.Milyen viselkedés ez?! Ezek után még azt várja hogy menjek vele?!Hát lesheti.

-Nem megyek veled..-motyogom.
Jamie össze ráncolja homlokát,majd feláll az ablak párkányról.Kezei ökölbe szorúlnak...ideges.
-Velem.KELL. Jönnöd!-szűri a szavakat a fogai közt.
-Nem,nem kell..vannak barátaim.
-Veszélybe akarod sodorni őket?Fogd fel..inkább fogadd el a sorsod.Pakolj!-még mindíg mérges,de igaza van a barátaim biztonsága fontos.
-De..telefonálnom kell Maya-nak,a főnökömnek.
-Nem kell.Én már beszéltem vele.
-Mi?Mikor?-Maya biztos azt hiszi hogy össze jöttem vele.DE nem.
-Tegnap.Azt mondtam neki hogy a barátod vagyok és elmegyünk "nyaralni".-mondja halál nyugodtan.
-Semmit sem tudok rólad,azon kívűl hogy Jamie-nek hívnak..
Sóhajt.
-Jamie Capbell Bower a teljes nevem.Sadow Hunter vagyok,félig angyal.
Ennyi elég?!-kérdi.
-Hány éves vagy?
-22.

Öt év van köztünk,Shadow Hunter.Árny Vadász?Angyal?

Észre sem vettem,hogy a konyhapúlt,és Jamie karjai tartanak fogságban..mikor jött ilyen közel?
Fejét nyakhajlatomba ejti,és nem mozdúl.

-Jamie?! M-mi-mit csinálsz?-halkan suttogok.
Nem válaszol,csak mélyn magába szívja az illatom.
-Jamie?!-szólok rá kicsit erősebben,majd eltolom magamtól.
-Indulnunk kell Raven!-mondja fátyolos hangon.
-Ö-össze kell pakolnom.-dadogom.
Jamie bólint,majd karjait elhúzza testem mellől,így indúlhatok pakolni.

Fekete megviselt bőrönömbe pakolok négy fekete farmert,és egy szoknyát,piros és szűrke színű pólókat,egy bakkancsot,fehérneműt,és egy citromsárga pulcsit.
Végignézek magamon,pizsamában nem mehetek ki az utcára.
Hangulatomhoz illöen öltözök fel: Szűrke farmer,zöld póló és a fekete hosszú kabátom.

-Jamie!! Kész vagyok,indúlhatunk!!-kiáltom.
Már a küszöbön áll,én még visszanézek szeretett othonomra,remélhetőleg látom még...