Angyalom

Köz(el)ebb

Egyedűl vagyok abban a hatalmas fehér szobában.Unatkozom,de nem merek ki menni innen,ráadásnak,még éhes is vagyok.

Erőnek erejével ráveszem magam,hogy kimerészkedjek a folyósóra,ahol a fehér és bézs színek uralkodnak. Nem emeletes a ház,amin meglepődök, ez egy kertes ház egy igen gazdag környéken..
Sejtem hol lehetek.

A bejárati ajtót sehol sem találom,talán valami varázslat miatt nem látható.Az ablakokat sem nyithatom ki,be vannak ragadva..

-Látom a gyomrod kicsalogatott.-hallok egy is merős női hangot:Annie.
-Miért döfted a többieket hátba?-rivallok rá.
-Szendvics jó lesz?Van:Sonkás,sajtos,kolbász,paradicsom.
-Nem kell!-amint ezt ki mondom a gyomrom hatalmasat kordúl.
-Ahha..enned kell gyere.

Követem a konyhába.

-Nem akartam.-kezdi.
-Mit?-értetlenkedek.
-Elárúlni a csapatot.
-Mégis megtetted.-hangom gúnytól csöpög.
-Meg tettem,de Jamie miatt.
Mikor oda jöttél,én láttam hogy néz rád..mielőtt érted ment aznap este,mi együtt voltunk.
De nem jártunk..azt csak én szerettem volna.
Amikor megtudtam,azt hogy a szobájában,az ágyában fogsz aludni kiakadtam.Ezért mondtam el Renegátnak hol talál.
Azért bontottam le a falat is..mert féltékeny voltam és vagyok is.De megbántam amit tettem,nem tudom visszaforgatni az idő kerekét,de ha tehetném mindent elölről kezdenék.-zokogja.

Szerelmes. Csak ez vezénylete tetteit.Sajnálom igazán szívből.

-Szóval itt vagytok!-robban be Renegát,mind kettönkre a szívbajt hozva.
-Hol lennénk?-kérdem mosolyogva.Annie furcsa pillantásokat lövell felém,de aztán megérti a Köz(EL)ebb-tervemet.
-Mondjuk lehetnél velem egy közös zuhanyban?
-Már fürödtem.
-Kár..viszont én megyek!

Amit távozik,valami vibrál a levegőben,Annie jelzi hogy ne fojtatsuk az elöző beszélgetésünket.

-Fiom ez a szendvics!-mondom.
-Valóban?Nekem is izlik.
-Hát köszönöm én most megyek.-állok fel a székről és lassan visszabandokulok a kiinduló pontba.

A víz csubogása fogad,amikor belépek.Ilyen sokat pazarolni...

-Mégis csatlakozol Raven?-kiált ki Renegát rekedtes hangon.
-Nem, csak...csak végeztem a reggelivel.-habogom.
Nem válaszol,csak hümmög.
Hihetőbbé kell tennem a játékom,de hogy?
-Nem fogod mindíg megúszni!Egyszer úgyis a magamévá teszlek,hm..mondjuk most.-lép be,egy szál törülközővel a derekán.
Hogy mit akar?!
A szoba másik felébe hátrálok.

-A te angyalkád,már elvette az egyik kincsed,amit én akartam.
De az sem baj ha a második leszek neked.-nevet fel ördögien.
-Mi-miről beszélsz?!Nincs nekem semmi féle kincsem.
-De van!Csak magad sem tudud hol...vagy tudod,csak nem akarod elmondani.Átlátok a szitán!-komolyodik el.
-Az asszonyommá teszlek,ha akarod ha nem.-kiabál.

Gyors léptekkel indúl meg felém,mire fényesség kezd áramlani a szívem alatt,a bordáim táján.
Majd elvakít,ez a tiszta fény...és máris az eszméletemet vesztem.