Angyalom

Ha elmondanám...

Már két órája alszik Jamie.
Unatkoztam,így hát most a kastély kertjében üldögélek,egy fa padon,és innen figyelem az előttem álló rózsbokrot,amin vörös rózsák nyíltak,mutogatva szépségüket a világnak...

-Raven! Hát te itt?-huppan le mellém Lucy és Rosa.
-Igen,unatkoztam ezért kijöttem egy kicsit.-mosolygok.-Hogy van Deny és Axis?
-Axis már majdnem felépűlt,holnapra kutya baja sem lesz,csak egy kicsit fáradt.-sóhajt Rosa.
-Ennek örülök!-mondom.
-Deny is jobban van,ő most tusolni ment.
-Lányok viszont én most megyek,megigértem Axisnak hogy csinálok neki palacsintát!-áll fel Rosa,int és már csak fehér haja lobogását láttam.

Nem szólalok meg körübelűl tíz percig,gondolkodom azon hogy vajon mi lehet ez?! Ilyen rövid idő alatt nem eshettem szerelembe..lehetetlen.Vagy nem?

-Oké!Raven! Mi a baj?-szólal meg Lucy.
-Miből gondolod hogy baj van?
-Nem gondolom...kérdeztem.
-Nos tudod.. igéred hogy nem mondod el senkinek?
-Igérem-teszi a kezét a szívére biztosítás képpen.
-Igazából..Jamie.. volt valaha komoly kapcsolata?-kérdem.
Lucy gondolkodóba esik.
-Azt nem tudom, hogy mielőtt egy csapattá alakúltunk volt-e..de csak Annie-val volt valami,de az Jamie részéről csak a testiségekről szólt.-mondja.-De miért érdek..na ne!Csak nem tetszik neked?!-kezd el tapsilolni és aprókat ugrálni.
-MI?NEM..-hangom magasabb a kelleténél.
-Szóval igen.-mosolyog.
Végűl beadom a derekam.
-Na jó igen tetszik..de még nem éreztem még ilyent.
Lucy szemei elkerekedtek.
-Ez a az első úgymond "szerelmed"?-nevet.
-Igen..az gondolod ez szerelem?
-Nem tudom hogy mi ez,de ez szerintem aranyos dolog,mégiscsak első szerelem vagy mi és ez cuki!-kuncog.
-Viszont egy dolog aggaszt:Annie.-mondom,és megmutatom neki az Annie-val váltott SmS-t.
Lucy fintorogva olvassa el..
-Hát igen gondoltam,hogy csak mondja hogy tovább lépett.Szánalmas!-mondja és a percekkel ezelőtti vidámsága eltűnt csinos arcáról.
-Tedd oda magad csajszi!-mondja egy percnyi némaság után.-Mutatsd meg Jamie-nek mi van benned..vigyél bele egy kis szenvedélyt!-lelkesedik fel.
-Lucy! Ha el is mondanám neki,mit kezdene vele?!Egy 17éves csitri szerelmével mit tud kezdeni?Már csak a szégyen miatt sem mondanám el neki.-mondom az őszintét.
Lucy feláll,hatalmas mosoly ékeskedik arcán.
-Miből gondolog hogy nem reagálna semmit?!Tudom hogy új az érzés,a környezet,az emberek,de ne az eszedre halgass mindíg,ott a szíved is,most lehez egy kicsit megilyesztett Annie üzenete,de a szívednek senki sem parancsolhat..ezt jegyezd meg!Most pedíg jobb ha bejösz,mert mindjárt eni fog!-mondja,majd elindúlunk be a kastélyba.

-Szerintem felkeltem Jamie-t,hogy egyen valamit.-szólok Lucy-nak,mire a válasz csak egy mosoly.

Gyors léptekkel közelítem meg a szobánkat,majd be is nyitok.
-Jamie kelj fel,ideje hogy egy..-n tudom befejezni a mondatom,mert amint felpillantok..érzem hogy a szívem össze facsarodik,és ketté hasad,majd darabokra hullik szét egy szem pillantás alatt.
Annie és Jamie falják szenvedélyesen egymás ajkait,szinte allíg akarnak elválni.
-Bo-bocsánat,nem akartam zavarni..én..én most megyek.-megsem várva a válaszukat csukom be az ajtót,és csak szaladok,szaladok a folyosók végtelen sokaságán keresztűl az eldugott magányos könyvtárba,ahol végre elengedhetem maró könnyeim.
A könyvtár magányos... ahogy én is az leszek..talán örökké....