Angyalom

Fájdalom

Már a könnyeim sem folynak..felállok a földről,az egyik könyvespolc üvegén nézegetem az arcom.Püffedt arc,vörös üveges szemek..le se tagadhatnám,hogy sírtam.

Kinyitom az ajtót,körűlnézek a folyósón,és miután nincs kint senki elindulok a  konyhába.
Lépteim lassúak,fájdalmasan vonszolom magam.
A konyhában vannak,de csak Rosa, Axis,és Lucy.

-Sziasztok!-köszönök,és egy mosolyt erőltetek magamra.
Lucy megértő pillantást vet felém.Honnan tudja?!
-Ahhá Raven! Nagyon jó itt látni téged!-szól vidáman Axis.
Rosa-nak is feltűnik hogy valami nincs nálam rendben,ezért Axist elkűldi fel a szobájukba.

-Szóval!-kezdi Rosa.-Avassatok be légyszi!-kérlel.
Lucy rám néz én bólintok..
És szépen elmondjuk neki hogy mi a helyzet az érzéseimmel Jamie iránt.

-Oké! Ez nagyon durva..de azt nem értem hogy most mi a baj?Történt valami?-sóhajt Rosa.
-Ami azt illeti igen..-szól Lucy.-Raven arra ment ne,hogy Jamie és Annie csókolóznak..és ha Jamie-ből indulok ki akkor biztos nem csak csók volt.-mondja.
-Igy volt,de honnan tudod?-kérdem Lucy-t.
-Képesség..gondoloatokat tudok olvasni,de csak az emberekét.-mosolyog.
-Mindenkinek van képessége?-kérdem.
-Nem,nem mindenkinek,a képességek saját maguk választanak úgymond "testet". Nekem például nincs különleges képességem,de a fajtámnak köszönhetően erősebb vagyok egy kissebb rangú démonnál.-mondja Rosa.
-Viszont, nem értem Jamie viselkedését..azt mondta neki már nincs szüksége Annie-ra.-gondlokodik Lucy.
-Inkább hagyjuk,el kell felejtenem,ez amúgy is lehetetlen " szerelem"lett volna.-suttogom.
Lucy és Rosa csak döbbenten halgatnak.
-De,Raven.. a szívednek nem parancsolhatsz..-kezdi Rosa.
-Igen! Nem mondhatod azt a szívednek:"mostantól ne szeresd Jamiet.-folytatja Lucy.

Tehetetlenűl sóhajtok egyet.
-Lányok?Mit tehetnék?!-kérdem,s hangom enyhén hisztérikus.
Lucy épp szólásra nyitná a száját,mikor egy nem kívánt személy jön be a konyhába:Annie.
-Meg mondom én hogy mit csinálj!Keress magadnak valakit,akit érdekelnek a gondjaid.Én mondtam hogy Jamie az enyém,ezt se...-folytatná az alázásomat,de egy mély és rekedt hang folytja belé a szót.
-Mi ez az egész?Mitkiabálsz Ravennel Annie?-lép be Jamie a konyhába egy fekete szűk farmerban,ami kiemeli formás lábait,és egy fehér ingben,haja kócosan omlik homlolába.

-Nem kiabált..-mondom alig halhatóan.
Lucy és Rosa összevont szemöldökkel merednek rám,tudják hogy nem akarom,hogy Jamie megtudja mit érzek iránta.
-Tudod Jamie.. a kis "barátnőcskéd" azért kiabál torka szakadtából Ravennel,mert féltékeny! Azt mondta és még írta is hogy te az ővé vagy..szánalmas,hogy az aki leápolta a sebeidet,annak nem mondasz semmit,hálát sem,de azt akit visszautasítottál,annak hálálkodsz egy "igazán-szenvedélyes-ágytornával"!-fakad ki Lucy, miközben Rosa helyeslően bólogat,én döbbenten állok,Annie pedig szégyenkező pillantásokat küld Jamie felé,aki dühösen mered:Lucy-ra,majd Annie-ra.
-Beszélhetnénk négyszemközt?Annie? MOST!-fojtott,ingerűlt hangja semmi jót nem ígér.
Szemeit összeszűkítí,majd a következő szavakat hozzám intézi,aminek sulyát előszőr fel sem fogom...
-Ha Annie-val végeztem..veled is beszédem van..-mondja,majd Annie-val az oldalán távozik.