Angyalom

Mindent tudni akarunk

Jamie,Axis és Annie a kastély védő falát javítgatták.
Én most jelenleg,Lucyval,Rosaval,meg Denyvel vagyok,bár Deny nincs valami fényes állapotba.
A démon karmai méreggel voltak átitatva,ez pedíg akadályozza a gyors regenerálódást.

-Azért én kíváncsi lennék,hogyan "romlott" el hírtelen a védő fal.-mondta Rosa.
-Én is.. amióta ezt a kastélyt megépítették,azóta van az a fal, furcsa hogy pont most romlott el.-sóhajt Lucy.-Mondd Raven.. mi miatt vagy ilyen boldog?

Egy kissé elpirúltam,de belekezdtem mondandómba.

-Hát..
-Mindent tudni akarunk!-vizhangozták egyszerre.
-Csókolóztunk!-sóhajtom,és az emléktől libabőrös leszek.
Rosa szemei tágyra nyílnak.
-És..nem ment tovább?Mármint csak csók volt?
-Igen!-bólintottam.

Lucy és Rosa egymásra meredtek.

-Akár hiszed,akár nem..te biztosan tetszel Jamienek!-mondta mosolyal az arcán Lucy.
-Nem tudom..
-Figyelj!Te vagy az a lány akiben újjászületett Ramonen angyal szerelme..ez a sors,hogy Jamie a leszármazott..lehet hogy ti veletek törik meg az ismétlődés.-sóhajt Rosa.-Olyan romantikus...-olvadozik.
-Minden esetre,elfáradtam,úgy hogy vissza megyek a szobába! Jó éjszakát!-köszönök el,miközben már kifele tartok a szobából.
-Aludj jól!-szóltak ismét együtt.

Még nem gondoltam bele,de van abban valami amit Rosa és Lucy mond.Mi van akkor ha velünk ér véget?Azt honnan tudhatjuk meg?
Ramonen még él?
Annyi kérdés van megválaszolatlanúl..

-Min agyalsz?-riaszt meg Jamie mély hangja.
-Jamie! A frászt hoztad rám!-korholom.
-Szóval?
-Ramonen,vajon még él?
-Mivel angyal gondolom igen,ha csak nem áldozta fel magát.De még soha sem láttam a tanácsnál.
-Halhatatlan?
-Nem,én sem vagyok az..-mosolyog.
-Szivesen találkoznék vele..-suttogom.
-Az nem lehet!-komolyodik el.
-Miért?
-Csak nem..és ne is kívánnd,mert meghalja,és..nem lényeg.

Megvonom a vállam ,ha ő mondja.

-Szeretnék többet megtudni az Angyali Kristály-ról.
-Nos,azt hiszem,hogy valahol a szervezet környékén lehet elrejtve.Nincs valami emléked?
-Szerintem,nem KELL emlékeznem a "reinkarnációmra".-mondom.
Jamie a szemeit forgatja.
-Próbálkozni szabad.-mondja,majd elindúl a szobánk felé.
Most mi van?
Mire észbe kapok,már eltűnt a szemem elől.
Az ágyon elterűlve találom,a már ismerős kis szobánkban.
-Holnap meglátogatom a könyvtárat.-suttogom.
Bólint.
-Aludj jól!-mormolja.

Azon kapom magam,hogy Ramonenen jár az eszem.
Bárcsak tálálkozhatnék vele,legalább csak egyszer.
Ezek az utolsó gondolataim,mielőtt az édes öntudatlanság lágyan ringatózó mámorába merülök.