*Raven szemszöge*
Két nap telt el azóta,amióta sikeresen megszöktetett Annie.
Boldog vagyok,csak két dolog nem teljes:Az hogy Annie miattam halt meg, a másik,az pedíg Jamie.
Szótlan lett van hogy reggel elmegy,és csak este jön haza.
Tegnap megkérdeztem mi van az anyámmal,és találkozhattam vele.Nem változott sokat ebben az egy hónapban,de azt mondta még nem lehetek vele.A kastély védőfalait megerősítette,de ez még nem azt jelenti hogy Renegát nem fog bejönni valahogy.-Bogárkám!Mi ez a szomorúság,holnap szülinapod vaaan!Felnőtt leszel.18éves.-simítja meg vállamat Lucy.
-Nem vagyok szomorú,csak elbambúltam.-hazudom.
-Ismerlek már annyira,hogy ettől nem fogsz így padlót.
-Igen,igazad van, Jamie miatt vagyok ilyen.-sóhajtom.
-Tudod, azért neki sem volt mindegy Annie halála,Rosa és Axis ezért is utazott el egy kis időre,hogy lenyugodhassanak egy kicsit.Jamie pedíg létesített vele némi kapcsolat félét..-mondja.-Mindenkinek hiányzik a csapatból az a bolod,hős szerelmes vámpír csajszi.-mosolyog rám.
-Ha hiszed Lucy,ha nem..nekem is hiányzik.Lucy bólint,miszerint hisz nekem.
-Menj keresd meg Jamiet,és beszélj vele.Kint van a hátsó kertben.-lökdös a hátsó ajtó felé.
Kilépek a hideg őszi délutánba.
Friss levegő áramlik be tüdőmbe,amit hálásan szippantok még mélyebben magamba.-Jamie!-kiáltom,mire egy kéz kulcsolódik hátulról a derekamra.
-Ne kiabálj itt vagyok!-suttogja a fülembe.
-Minden rendben?-kérdem.Egyik szemöldökét felhúzza.
-Minden a legnagyobb rendben.-motyogja.-Itt vagy velem.
Megfordulok ölelésében,és megcsókolom.
-Tudom,hogy hol a Kristály.-suttogom ajkaira.
-Valóban?Hol?
Elmosolyodom,és bal kezét a szívem alatti kis területre helyezem.
Furcsán néz rám.
-Bennem van,születésem óta velem van.
-Nahát!Ezt..honnan tudod?
-Mikor elájultam,Annie és Renegát ezt beszélték,én meg hallottam.-mosolygok.
-Meg kell védenem téged.Sokkal fontosabb vagy az életemnél is.A szerelmem vagy.-húz magához közel,de még csak egy hajszál sem férne közénk.
Megcsókól,forrón.-Jamie! Raven! Renegát a kastély felé tart egy hatalmas démon sereggel,erősítést kell hívnunk.-szakít ki az idilli pillanatból Deny.
-Mikorra ér ide?-kérdi Jamie, de az idegesség csepjét sem látom rajta.
-Holnapra,Ramonen szólt a tanácsnak a tanács Huntereknek ők nekünk,de csak holnapra ér ide az erősítés,és az a démon sereg.-hadarja.Befutunk a kastély biztonságos falai közé.Az aulában telepszünk le mi négyen,és terveket kezdünk szőni.
-Egy csómó fegyverünk van,de nincs elég ember.Mi négyen.
Az erősítés nem tudom hány fő.-mondja Deny.
-Remélem nem idióták ideküldeni öt embert.-kacag Lucy.
-Volt már rá példa.-csóválja fejét Jamie.Egy dologban vagyok biztos,és az pedíg:Én is harcolni fogok!
YOU ARE READING
Angyalom
FanfictionEgy pillanatnyi valódiság,amikor a sors és a terv egybeesik,és nem csak lehetséges minden,hanem karnyújtásnyira kerűl.(...)Szerelmes lettem.Örűlten,részegítőn. Azt hiszem,talán ő is.. /Sarah Winmann/