Angyalom

Hol is vagyok?

Még mindíg a tömjén illata leng körűl,de érzem,hogy nem tudom mozdítani sem a kezem,sem a lábam.
Lassan nyitom ki szemeimet.
Hatalmas ágyban fekszem, az ágynemű fehér..minden az.
Sikerűl átfordúlnom,de bár ne tettem volna!
Renegát fekszik mellettem félmeztelen,kék szemeivel vizslat.

-De rég vártam rád!-mondja.
Nyelek egyet.
-Nos?A te angyalkád volt olyan kedves és nem vitt magával,így könnyen lenyúltalak,ha látnád hogy keres téged.-kuncog.
-Na!Nem mondasz semmit sem?-kérdi,miközben végig simít arcélemen.
Megmakacsolom magam,és nem szólok.
Idióta!Hogy képzelte ezt?!
Azt hitte hagyom majd magam? Hát nem, tévedett.

-Szólj hozzám!-fogja marokra csuklóm,amit meg is szorongat.
-Eresz el!Ez fáj!-kiáltom.
-Szóval nem vagy néma!-kacag.
-Hol vagyok?
-Hát nálam.
-És az pontosan hol is van?!-csattanok fel.
-A házamban vagy,nem a poklomban,az a munkám,te a feleségem vagy.Ez pedíg..-mutat körbe.-az otthonunk.

Teljesen háborodott ez az alak?

-Mit akarsz tőlem?
-Ha már kérdezed:A lelked,szerelmed,tested..az Angyali Kristály-t.
-Hm..nem tudom hol van,és nem kapsz meg én mást szeretek.-vágom oda,mire állkapcsa megfeszűl.
-Jamie?! Azt a kis angyalkát?!Ott hagyott védtelenűl nekem,ő nem szeret igazán.Csak elvette a kincsed,és lelépett.-mondja, azt hiszi vagyok olyan hülye hogy el is hiszem.
De beugrik valami:ha nem ellenkezel,nem fáj.Talán ha a bizalmába férkőzöm,akkor könnyebb lesz megszökni.

-Ezt tette volna?-kezdem a játékot,szemében a győzelem lángja lobban fel.
-Csak is ezt,én itt vagyok neked,gyere ölelj meg.-húúú...ő is részt vesz a játékban,de nem adom könnyen.
Megölelem,és megilyedek,hogy milyen jól is esik ez.  Miért?
-Jó!Most kioldom a köteledet.-mondja,majd csuklómnál oldja ki előszőr,majd lábaim következnek.

-Éhes vagyok!-suttogom inkább magamnak mint neki.
-Ó!El is felejtettem,hogy te eszel.Ne haragudj drámám!-mondja,majd csókot lehel homlokomra.
-Annie! Hozz valami ételt!-kiált.

Annie?! Az aki elárúlta a csapatot Annie?!
Végig Renegátnak dolgozott?
Így már érthető honnan tudták meg a címem az ikrek...

-Elment az étvágyam.-morgom.
-Na!Tudom,hogy Annie miatt,de ő engem szolgál.
-Akkor sem kell tőle semmi.

Renegát nagyot sóhajt.

-Tömjelek meg én?-teszi fel az igazán kétértelmű kérdést.
-Nicsak-nicsak.Elpirúltál.

Valóban elpirúltam volna?

Annyi kérdés marad válasz nélkül.Túl sok a:Miért?,Hogyan?,Hol?,Kivel?

És nem tudom:Miért?
                            Hogyan?
                            Hol?
                            Kivel?