Angyalom

Életem végéig

Végre megszólal a csengő,amit már annyira vártam.Rohanok ajtót nyitni,kezemben Daemonnel.Kitárom az ajtót,Lucy azonnal kikapja a kezemből gyermekem,aki hatalmas kék szemével megilletődve figyeli,ahogy ketesztanyja grimaszokat vág neki.
-Sziasztok!Oh Rosa hogy viseled a terhességet?-kérdem, mire Rosa sóhajt egyet.
-Még csak a hatodik hónap,de elég hisztis!-válaszolja Axis.
-Ez nem hiszti!-biggyeszti le száját Rosa.
-Gyertek igyatok valamit.Sütöttem húsod pitét.
Deny szemei felcsillannak,és azonnal a konyhát célozza be.
Csak mosolygok.

-Hol van a szöszi?-kérdi Axis.
-Itt vagyok!-szól mögüle egy hang:Jamie.
Ölelkeznek,majd lepacsiznak.
-Szóval te is rákaptál a "make some children" akciómra.-poénkodik drága férjecském.

Ekkor megint csengetnek.
Ez anya lesz!
-Szia kincsem!Hol az unokám had nyúzzam meg.-robban be a házba.
-Drága anyósom!-puszilja meg Jamie anyámat.
-Hmm..itt van a cuki fiú?-céloz itt Daemonre.
-Lucyval játszik,ott a sarokban.-mutogatom.

Anya arca felderűl,és amit odaér kisfiamhoz felkapja,és jó cuppanós puszikat ad neki.
Lucy szúrós pillantásokat lövell felé.

Férjem és Axis mélyen belemerűltek valami alvilági témába.
Anyám meg Lucy a gyerekünket kínozzák.
Deny eszik,de ez már megszokott tőle.
Én Rosa-t faggatom.
-Mi lesz a neve?-kérdem
-Teresa.Olyan szép a hangzása.
-Tényleg az!-sóhajtom.
-Ha majd felnőnek,Daemon és Teresa lehet hogy tetszenek majd egymásnak.-áradozik.
-Az olyan aranyos lenne.-kuncogok vele.-Hozok egy kis teát.-szólok,majd a konyhába megyek.
Tálcára pakolom a finom gözölgő tele bögréket.
Óvatosan egyensúlyozva viszem be a nappaliba és adom oda mindenkinek.

Ahogy nézem ezt a bandát,azt veszem észre hogy ők itt a családom:Anya;A szerető,féltő,túletető nagymama.

Lucy: A bolondos keresztanya,aki mindíg hóbortos.

Deny:A mindíg éhes keresztapa.

Axis:Túlféltő barát.

Rosa: Aki mindent túl gondol és aggódik.

Én:Aki mindenkit szeret,mindenkire vigyáz és mindenkivel törődik.

Jamie: Az apuka,aki hű barát,remek apuka és harcos,Ráadásúl elrabolta a szívemet.

Szóval igen ezek vagyunk mi.
Kicsit bolondok,néha komolyak.
De egy valami nagyon erős a mi családunkban:A bizalom.
Mindenki számithat mindenkire.

Ahogy itt ülök ezen a kanapén,körbe nézek,és azt látom,itt mindenki boldog.
Jamie elkapja tekintetem.
Ezt tátogja:"Ha elmennek és elalszik a töpi akkor megmutatom a szögemet"mosolyodik el.
Én csak annyit tátogok:"Alig várom"

Szóval..ők az én családom.

Drága gyermekem apját mérhetetlenűl szeretem.
Persze Deamont jobban.

De mégis..Jamie az  Angyalom!

                    The End
                           ❤