Angyalom

Renegát(16+)

Magas,izmos,fekete haja van,ragyogó kék szeme.Felém közeledik..erős kezeit,lassan csúztatja derekam köré,és így présel szorosan magához.

-Az enyém leszel..-suttogja mély rekedtes hangon.
Fejemet rázom,s próbálok kiszabadúlni karjai szorításából.
-Engedj el!-üvöltöttem torkom szakadtából.A férfi próbálkozásomon csak kacagott.
-A nevem Renegát!És meg talállak...

Szemeim hirtelen nyitódtak ki,torkomból ékes sikoly szakadt fel,de ami a legmeglepőbb..az Jamie felettem lévő teste.
Az arca olyan közel van,hogy érzem heves lélegzet vételeit.

-Raven?! Mi a baj? Rosszat álmodtál?-kérdi.
-I-igen...-hangom kifulladt,a félelemtől,és a perzselő közelségétől.
-Mond el!-kérlel lágyan,miközben felül,engem pedíg az ölébe emel.
-A-az a démon..Renegát,az álmomban ölelgetett,és beszélt hozzám.-suttogom.
-Mit mondott?
-Azt hogy megtalál,és az övé vagyok.-Jamie izmai megfeszűlnek körülöttem.
-Mocsadék!-szűri fogai közt.-Az viszont jó ha nem talált meg!Ne aggódj nem is fog!-suttogja a fülembe,mire testemen végigfut a libabőr.
Csak most veszem észre,hogy valami nyom..mi lehet az?
Kezemet a nyomó pont forrására illesztem...megfogom:kemény,de puha is egyben..jobban közre fogom,mire Jamie hangosan nyőg egyet.
-Bocsánat,csak valami nyom.-mondom.
-Kérlek..engedd el azt.-követem Jamie tekintetét, és én éppen a férfiasságát markolom..
Sikkantok egyet,felpattanok öléből.
-Jamie! Bocsájts meg!É-én nem tudtam hogy mi az..!-esdeklem.

Fel-alá járkálok a szobában,a kezeimet fejemre tapasztom.
Jamie kifujja az eddíg benntartott levegőt,feláll s megragadja csuklóm.

-Annie a délután azt mondta, hogy te érzel irántam valamit..igaz ez?-kezére pillantok,ami a csuklómat fogja közre,érzem hogy arcomba tolúl a vér.Mit mondjak neki?
-Jamie én..-szabad kezét a számra tapasztja.
-Az igazat Raven!-hangja mély fátyolos.
-Igaz.-hajtom le szégyenkezve a fejem.-De tudom hogy nem számít hogy mit érzek!Hisz ott van neked Annie,meg hát mit tudsz kezdeni egy 17 éves csitrivel..-hadarom zavartságomban.
Félve pillantok fel Jamie-re,szemeiben huncut csillogást fedezek fel.
-Annie nem jelent semmit,amikor ma bejöttél,pont akkor kapott le.
Aztán meg tudnék én veled mit kezdeni..-suttogja,miközben kezemet levezeti végig kidolgozott felső testén,egészen az alsónadrágja korcáig.
Nagyot nyelek.
Jamie hol ajkaimra,hol a szemembe fúrja tekintetét.
Nem habozik tovább:forró ajkait birtoklóan tapasztja az enyémre.
Kezeimet bátortalanúl kulcsolom nyaka köré,Jamie kezei a derekamat szorongatják,de jobbja a fenekem felé vándorol,s mikor eléri azt belemarkol,mire belenyőgök csókunkba.

Már alig van levegőm,próbálok elvállni,de karjai nem engednek.
Tudja hogy mindjárt megfulladok,ezért belemosolyog a csókba,majd elenged.Alig térek magamhoz,máris folytatja.

-Jamie...kérlek!-kuncogok.
Hagyja hogy ajkaink nagy cuppanással váljanak el egymástól.
-Köszönöm, hogy őszinte voltál!Gyere feküdjünk le!-látom rajta hogy fáradt valószínüleg a tegnapi támadás miatt.
-Rendben!-mondom.

Jamie az ágy közepén lévő "barikádomat" veszi célba,s rombolja le.
Befekszik az ágyba,megpaskolja maga mellett az ágyat,én hatalmas mosolyal az arcomon libbenek mellé.
-Almodj rólam!-mondja,ránk húzza a takarót,karjait átveti derekamon.
Veled fogok álmodni,gondolom,s mély megnyugtató álomba merülök,ahol egy szőke hajú, fekete ruhás angyal csókolgat.