Angyalom

Éjjeli ajándék(18+)

Az elhatározásom mellett ki is tartok.
-Én is harcolni akarok!-mondom magabiztosan.
Az addigi társalgás egy pillanat alatt szűnik meg,és három szempár mered rám.
-Szó sem lehet róla!-tiltakozik hevesen Jamie.
-Már miért ne?-háborodok fel.
-Mert azt mondtam nem,és ha nem hát nem.

Már épp szólnék vissza, amikor Lucy és Deny hangos nevetésben törnek ki.

-O..olyanok vagytok mint a házasok!-kacag hasát fogva Deny.
Én és Jamie egymásra nézünk,a mi tekintetünk komoly.
Jamie hirtelen pattan fel a székéből,és egy könnyed mozdulattal kap fel a vállára.

-Mit csinálsz?!-sikítom,hisz fejjel lefelé nem szép az élet.
-Ha házasok lennénk,akkor most meg mutatom mit is tennék.
-Szóval..-kezdi Lucy.
-Igen!Mi most megyünk és lepedőakrobatikázunk egyet.-kacag Jamie.

Valamiért ez más mint az első.
Sokkal erősebben érint meg,durvábbak a csókjai is.
-Nem leszek olyan gyengéd,de nagyon durva sem.-nyugtatgat.

A szobába lépve már csak azt érzem,hogy reülök,és az ágyon landolok.
Az ingem úgy kerűl le rólam,hogy fel sem fogom.
A farmerem,mintha nem is lett volna soha.Ezt a műveletet az ő ruháival is elvégzi.
Mindketten fehérneműben vagyunk.

-Félek!-nyögöm abban a pillanatban,amikor megindúl felém.
-Nem kell,ez is én vagyok Raven.-simít végig az oldalamtól egészen a csípő csontomig.
Előre dől és lágy,apró csókokat lehell a melleimre,majd kipattintja a melltartóm,ami azonnal a szoba másik felébe repűl.
Azt mondta nem lesz gyengéd.

További csókokkal halad,a bugyim korcánál megáll,bevezeti két ujját,majd reccsenést hallok,és az anyag szétfeslik erős kezében.

Itt már valóban nem gyengéd:Úgy vágja magát belém,hogy szinte felsikítok.
Maga a helyzet,olyan mintha nem önszántamból szeretkeznék vele,inkább hasonlít egy erőszakra.

Iszonyat gyorsan mozog,de élvezem.Mocskos szavakat suttog a fülembe,amik könnyedén repítenek a csúcsra,az én sikolyaim pedíg neki kedveznek.

-Isteni voltál!-harap bele alsó ajkamba.
-Te is!-nyújtóztatom ki elgémberedett tagjaimat.-És mivel ilyen durva voltál,s nem haltam bele..harcolni is fogok.-mosolygok.
-De nem léphetsz ki a vaskapun,csak azokat a démonokat őlöd meg akik betévednek a Kastély területére.-adja be a derekát.
Felpattan az ágyról,a szekrényéhez megy,és kivesz valamit.
-Boldog születésnapot szerelmem!-nyújt át egy fekete dobozt,ami aranyszínü szalaggal van átkötve.
Kicsomagolom,és életem legszebb ajándéka tárul szemeim elé:Maga a nyaklánc ezüstből készűlt.Finoman megmunkált darab.De ami igazán lenyűgöző:Rubin drágakő medáll izzik rajta vörösen.

-Köszönöm! Imádom.-pityeredek el.
-Szivesen szerelmem,de igérj meg valamit.
-Bármit!-szipogom.
-Soha,soha sem hagyhatsz el!

-Soha...soha sem foglak elhagyni!