Angyalom

Nem titok többé!

*Raven*
Mindenki itt van:Lucy, Rosa, Axis, de még Deny is.
Jamie feszűlten méregeti a mellettem ülő Ramonent.

-Szóval azért vagy itt,mert Raven szólított?-kérdi Axis.
-Pontosan!-mosolyog rám az említett.
-Miért nem mész el?-így Lucy.
-Mert nem tehetem,szeretem őt,és ő is engem.

Mekkora egója van angyal létére...

-Valóban szereted Raven?-érinti meg vállam Rosa.

Most erre mit mondjak?!
Nem érzek iránta semmit sem,csak megakartam ismerni.
Én Jamiet szeretem,és ideje lesz kimondanom,hogy mindenki megtudja hogy érzek iránta..

-Nem!Nem érzek igy irántad Ramonen! Kíváncsi voltam hogy ki is vagy te,de ez nem szerelem. Te sem érezhetsz így,nem is ismersz.Akit én szeretek,nem tudom mit érez irántam,ez a személy pedíg Jamie.-hajtom le fejem.

A szobát kissebb szisszenések töltik meg,Denytől és Axistól származnak.
A lányok kuncognak.
Jamie..Jamie pedíg előttem térdepel..
Hogyan? Az előbb még a helység másik felében volt.

-Raven! Én azt hittem!-hitetlenkedik Ramonen,de már ott sincs a szobában.Egyszerűen eltűnt.
Még egy mondat viszhangzik fejemben:"Legyetek boldogak!"

Jamie arcát fűrkészem.
Nincs rajta semmi érzelem.

Hirtelen ragadja meg tarkóm,és kezd húzni maga felé,hogy ajkaink összeforrjank.
Lágyan puhatolózva csókolom,míg ő erőszakosan tör utat nyelvével.
Édes íze van,ajkai puhák,dúsak,mohók.

-Jó..oké!Le ne nyeljétek egymást!-kacag Axis.
Lassan elválunk,egy cuppogó hang kíséretében.

Életemben nem voltam ilyen boldog.

Talán ehhez az kellett,hogy Annie elmenjen..

-Lenne egy kis gond!-szól Deny.
-A másik iker jelezte Renegátnak,azt hogy hol vagy,de ne aggódj a fal megvéd.

-Nem kell aggódni,de ha most magunkra hagynátok,úgy  vélem van mit átbeszélni.-mondja Jamie,miközben rám kacsint.

A többiek,bólogatás,mosolygás,kuncogás közepette távoznak a könyvtárból.

-Akkor most hogyan tovább?-feszengek.
-Vajon?Vannak elképzeléseim,ha gondolod,de ahhoz kevesebb ruhára van szükség.-kacag.
-Haaaa...gondolod levehetem a pulcsim.
-Talán.De a szobánkban kéne ezt folytatni.

Vajon mikor kell elmondani neki hogy én még nem voltam férfivel.Talán most?Vagy mielőtt a dolog történne?
Arra jutok,hogy most mondom el.

-Jamie? Tudud én..nem voltam még férfivel.-mondom, és nem jövök zavarba.
-Mi?Hogy te még nem szexeltél?-lép közelebb,megfogja a kezeim,és lágy csókokat lehet az újjbegyeimre.
-Nem.-suttogom.
-Ez nem probléma,ez szép dolog.Megőrizted..
nekem!-húzza féloldalas mosolyra a száját.
-De most gyere!Megcsodálhatod a kockáimat!-mondja,és kivezet a könyvtárból,a szobánk felé indulunk.

Most vesztem el,azzal akit szeretek de vajon ő is úgy szeret ahogy én őt?