Angyalom

Rejtek

A földalattin ücsörgünk,nem figyeltem az irányt,csak leültem,és gondolkodtam.
Az életed rendje,hamar megtud változni,én sem gondoltam volna hogy menekülnöm kell valami,valaki elől..egy Hunter-rel,aminek a jelentése számomra még tisztázatlan.Nem hittem ezekben az "alvilági"lényekben,de mivel a nappalim közepén egy " angyal"ölt meg egy "démont" muszály elhinnem.

-Raven!-ránt vissza Jamie kellemes hangja.
Fejemet irányába fordítom.
-Leszállunk.-mondja,majd feláll,én is követem példáját.
Nemsokkal később,a város "gettójában" sétálgatunk egy parkoló felé,ahol egy fekete Range Rover parkol magányosan.
Szeretnék pihenni,igaz még csak dél lesz,de kimerít.
Bepattanunk az autóba,és mintha Jamie-nek  jobb kedve lett volna.

-Szeretem ezt az autót!-mosolyog rám büszkén.

A motor ütemesen búg fel,lágyan suhan az aszfalton.Ehagyjuk a raktár épületeket,a kűlvárost,majd a hegyek rég elfeledett útjaita hajtunk.

-Mikor lehetek újra normális?-kérdem.
-Most is normális vagy..csak a körülötted lévő dolgok változtak meg egy..kicsit.-mondja.
Csak hümmögök egy sort.Igaza van..talán jobb lenne ha elmondaná mi folyik körülöttem,hogy egy kicsit képben legyek.

Oldalra pillantok:magas fenyves húzódik mellettünk,érzem a fagyú megnyugtató illatát.
Az ég egy kicsit beborúlt,az eső illata elvegyűl a fagyúval.
Kanyargós utakon hajtunk,majd egy éles kanyart követően betérünk valami eldugott úton,ami sötét,csak pár antik lámpa oszlop világít árván.

Az út végén egy hatalmas kovácsoltvas kapú fogad,ami az évek során egy kicsit megviselt állapotba kerűlt.

-Bejösz?Vagy itt alszol a kocsiban?-térít vissza a valóságba Jamie mély hangja.
-Am..igen, csak elgondolkodtam egy kicsit..-motyogom.
-Ha beértünk akkor lehet pár kérdésed.-von vállat.

Kipattan a kocsiból,zsebéből egy réz kulcsot húz elő,majd kinyitja a kaput.Kecsesen visszaszáll,leparkol.
A kapun túl azt hittem valami rozoga épület fog várni,de ami van..az egy kastély.
Jamie lazán sétál a bejárat felé,ami nyitva van.
Követem példáját,belépek utánna a kastélyba.
Reneszánsz stílusú kívülről belűlről.Igazán gyönyörű,nagyon tetszik.
Jamie elindúl a vörös szönyeges lépcsőn,követem.
Csak lépteink halatszanak,ahogy a szönyegről átlépünk a márvány köre.
Egy hossú folyósó felé haladunk,aminek az oldalain ajtók sokasága.Jamie a jobbról a harmadik ajtót nyitja ki.
A szoba egyszerű:egy ágy,ami kétszemélyes ,fehér ágyneművel,egy íróasztal,két szék,és egy fürdőszoba.A falak is fehérek,de diszes motívumok futnak,valami kesze-kusza formát alkotva.Meglep az is hogy milyen rend van.

-Remélem nem gond hogy egy szobában,és sajnos egy ágyban kell aludnunk.-mondja.
-Nem nincs gond, majd kihúzódok az ágy szélére.Akkor..feltehetek pár kérdést?-kérdem.
Jamie bólintott.
-Mit takar magában a Hunter?
-Vadász,de itt a természetfeletti,leginkább gonosz vagy rosz lények elpusztítására alapúlt szervezet.
Nem vagyunk közönséges emberek,válogatott csapat vagyunk.Vannak vérfarkasok,vámpírok,angyalok,s ezek szerelméből született félvérek.-fejezi be mondandóját.
-Szóval azt mondod..hogy egy vámpírnak és egy farkasnak lehet közös utódja?
Jamie bólint.
-Igazából...emberbe is lehetnek szerelmesek.
-Igazán? Ez érdekes!
Én..miért vagyok itt?
-Mert veszélyben vagy!-mintha nem tudnám..
-De mi jelent rám veszélyt?
-Inkább ki...egy démon.Valamiért azt vette a fejébe,hogy egy szűzet fog feláldozni,hogy növelje az erejét.-mondja.
-Hogyan akar feláldozni?Miért engem?
-Hát..el venné az ártatlanságod.A miértjét még nem derítettük ki Raven, de igyekszünk.
-Micsoda?!!Ez lehetséges?-hangom kétségbeesett.
-Mint mondtam igen.De mára ennyi információ éppen elég,gyere ismerkedj meg a csapatommal.-indúl meg Jamie, és én követem..