-Raven!Nincs sok időnk,talán egy-két óránk.Jamieék mindjárt itt lesznek.-mondta,majd sürgetett,hogy indúljak ki a helységből.
-Micsoda..de hogy?-hebegem-habogom.
-Azt mondtam,hivatja a tanács,de nem egyáltalán nem,két órába telik neki majd az mire a tanács fogadja,és amikor megtudja hogy hazudtam neki,megöl.-mondja.
-De ha megöl,akkor miért vállaltad ezt?-kérdezem,hisz utál nem?
-Nem miattad teszem elhiheted,Jamie miatt.Ha nem velem boldog,el kell fogadnom,de azt akarom hogy boldog legyen és ha ez az ára hogy visszakapjon téged,akkor meghalok.-mondta,és egy könycsepp gördült ki szeméből.Tiszta szerelem! Sajnálom,igazából.Talán félre ismertem ezt a lányt, lehet mégsem a velejéig romlott a lelke.
-Szóval rászedted?-kérdem mosolyogva.
-Alaposan rá szedtem,kisanyám alaposan.-nevetünk egyszerre.Hangos kopogások jelzik,megérkezett a felmentő sereg.
Ez a két nap volt életem legrosszabb élménye.Elválasztottak a szerelmemtől,barátaimtól,és még mindennek elején az anyámtól is..A folyósó legvégére megyünk,ahol nincs is semmi.
Annie meglenget egy aprócska ezüst kulcsot,mire megjelenik az áhított ajtó.
Szinte kitépem,olyan erővel száguldok a szabadságom felé.-Jamie!-kiáltom elcsuklott hangon,és karjaiba vetem magam.Szorosan ölelem,magamba szívom kellemes illatát,tapogatom férfias,erős mellkasát,a karjait.
-Raven!-csókol bele a hajamba.Annie felé pillantok, aki mosolyogva néz minket.Eszembe jut,mit is mondott,és meghasad a szívem.
-Nem jössz Annie?-kérdem.
-Nem!A ház úgy van programozva,ha egy embernél több megy ki beriaszt.Viszont ti indúljatok!Mindjárt itt lesz.-int hogy hagyuk el a környéket.Jamie belém karol,majd az autója felé kezd terelni.
-Köszönöm Annie! -kacsint Jamie.Pontosan tudom mi jár Annie fejében:Ha ezek az utolsó percei,boldog lehet,mert a szerelme boldog.
Vissza fordulok,és eltátogok egy"Örökké az emlékeimbe zártalak,Köszönöm amit érte tettél"-t.
Annie innmáron könnyes szemmekkel azt tátogja vissza:"Nem miattad,miatta.Vigyázz rá,vagy kísérteni foglak!"A motor felbőg,a négy kerék megindúl,fájdalmas magam mögött hagyni..de mit tehetnék,azt mondta így jobb lesz.
Feláldozta magát a szerelmemért.Nem....miket beszélek,a szerelméért.
YOU ARE READING
Angyalom
FanfictionEgy pillanatnyi valódiság,amikor a sors és a terv egybeesik,és nem csak lehetséges minden,hanem karnyújtásnyira kerűl.(...)Szerelmes lettem.Örűlten,részegítőn. Azt hiszem,talán ő is.. /Sarah Winmann/