Angyalom

Egy döféssel

Már nem is számolom,mennyi démont öltem meg.A testem tiszta kaszabolás,vér,seb.
Az erősítés még nem érkezett meg,szerintem nem is fog.
Deny fakras formájában öldököl,Lucy igazi dívaként harapja át áldozatai torkát.
Jamie,nem is tudom hogyan de egyszer karddal,majd törrel,harcol vagy azokat a méreggel átitattott pengéket hajígálja a célja felé.
Igaz még harcolunk,de fáradunk de a démonok mintha csak többen és többen lennének.

-Még mindíg nem adjátok fel?-kiáltja Renegát.

Undorító,hogy milyen magabiztosan ácsorog a sereg mögött.Ez is azt bizonyítja,hogy mennyire gyáva a pokol "ura".
Renegát irányába fordulok,de már nincs ott.Tekintetem körbe futtatom a seregen,de sehol sem látom.

-Nos bogaram?Nekem adod magad?-suttogja fülembe,miközben kezeit erősen körém fonja,mint egy börtönként funkcionál.
Rug-kapálózni kezdek,harapok,a kardomat próbálom belé sülyeszteni,vagy legalább megvágni,de kicsapja a kezemből.

Jobbjában egy kard púlzál matt feketében.
Jamie mikor rám néz,a kétségbeesést vélem felfedezni csodás profilján.
Felemeli az ő ragyogó,fényes kardját és futva indúl felénk.

Renegát az utolsó pillanatban veszi észre Jamiet, de még sem tudja megakadályozni,hogy az a fényesség a szívét át ne döfje.
De mielőtt mélyebben,fúródhatna a kard,azt veszem észre,hogy Jamie hátából az a matt kardhegy áll ki.

Minden lassított felvéteként zajlik körülöttem.
Az erősítés most érkezik meg.Több tucat Hunter támadja hátulról a démonokat,akik sokan a földre hullanak.

Renegát a földön fekszik,inmáron élettelenűl.
A teste pillantokon belűl elporlad.Megkönnyebbülten sóhajtok fel..Vége van.

Jamie a hátán fekszik,és éppen vért köhög fel.
-Jamie!-rogyok térdre előtte,és fejét ölembe emelem.
-Boldog születésnapot!-mondja erőtlenűl.
Könnyeim fátyolként homályosítják látásom.
Deny és Lucy is hozzánk rohannak.
-Jamie te idióta!Tudtad hogy ez lesz mégis neki rohantál!-potyognak Lucy könnyei.
-A szerelmem bajban volt.Mit tehettem volna he?-poénkodik.

Lehajolok és megcsókolom,az sem érdekel hogy vére ízét érzem.
-Ne halj meg itt nekem kérlek!-sírom.
Nem tud válaszolni,mert köhőgés roham kapja el,és ujjabb adag vért köp.
-El kell látnunk a sebet!-nyőgöm.
Lucy azonnal a kastélyba rohan az elsősegély dobozért.

Jamie lefogja a kezeimet,amik össze-vissza járnak testén.
-Tudnod kell,hogy ez volt életem legjobb egy hónapja.És nagyon szeretlek!-suttogja, majd lehunnya szemeit:pihen.

Az élet néha nem a mi oldalunkon áll.Mint ma.
Tizennyolc éves lettem,boldognak kéne lennem,de a szerelmem megsérűlt sujjosan.
A nagy "felmentő sereg" késve érkezett,de már ennyitől is kifáradtak,a kastélyba vonúltak pihenni,vagy az éléskamrát fosztogatják.

És mi,akik rendesen harcoltak,mit kapnak?

Fájdalmat...