Az a démom aki pont ugyan úgy nézett ki mint Akash,egy örjöngő állattá változott át.Karmokat növesztett,amik fémesen csillantak,a déli napfényben,szemei vérben forogtak,szája fehéren habzott.
-Mit tettetek az öcsémmel?-kérdi,miközben karmaival hadonászik Jamie arca előtt,de szerencsére kikerüli a cspásokat.
-Száműztük,örökre!-kiáltotta Deny,majd elrugaszkodott a földről és átváltozott azzá ami,egy hatalmas fekete vérfarkassá.
Asher nekirontott,csontok reccsenését,kiáltásokat,valamint tompa puffanásokat lehetett hallani,majd azt hogy Deny nyüszít.Lucy azonnal az ablaknál termett,és én rögtön mellette.
Deny a földön feküdt mozdulatlanúl,vérben feküdve.
Asherre pillantottam,akinek arcát,mély karmolásnyomok csúfították el.
Axis vetette rá magát,de ezúttal Jamievel egyszerre.
Jamie kezében egy kard volt,aminek széles pengéje volt,az ragyogott fel kéken,mikor bele hasította a démon jobbjába.
Egy kicsit megtántorodott,majd össze esett.
Axis még mindíg farkas formában volt.A bejárat felől Rosa futott az eszméletlen Deny testéhez,amit sikeresen a kastély belselyébe vonszolt.
Lucy megkönnyebűlten sóhajtott.Jamie hátat fordított a földön fekvő démonnak,de talán nem kellett volna.A figyelmetlenséget kihasználva a démon Jamie testére vetette magát,a földre teperte,hatalmas karmait átdöfte rajta..
A szívem a torkomban dobogott...körülöttem minden lassított felvétellé alakúlt,már csak arra eszméltem,hogy feltépem az ajtót,könnyes szemekkel rontok a démonra ott csapkodom,harapom,rúgom,ahol érem.
Jamie magánál van, beszél,de olyan mintha víz alatt lenék..egyszercsak kitisztúl és mindent hallok.
-Raven! Engedd el!-hallom kétségbeesett hangját.
Tovább folytatom az "ostromot", de a démon nem csinál semmit,nem próbál leszedni magáról.
-A főnök örülni fog a hírnek..-suttogja, de úgy hogy Jamie is halja,alakja homályossá válik,majd végleg eltűnik,én pedíg a betonra huppanok.Jamiehez kúszok,meglepődök hogy nincs semmi baja,de a könnyeimnek nem tudok parancsolni,forrón égetik arcom.
-Én..é..én azt hittem meghalsz.-sirok már-már hisztérikusan.
Jamie mélyen szívja be a levegőt.
-Hiba volt kijönnöd a kastélyból!Most meg fog találni!-mondja,de hangjában semmi érzelem nincs.
Ujjaival kecsesen letöröl egy könycseppet arcomról.
-Jamie..én..-mondanám hogy szeretem,de kiabálás szakít félbe.-Jamie! A védő falak nem üzemelnek!-kiáltja Annie.
-Nem mondod?Itt volt Renegát egy csicskája...Annie arcán nem vélem felfedezni a meglepetést,inkább valami kárörvendés van a szemeiben.
Jamie könnyed léptekkel indúl be a kastélyba.
-Axis!Értesítsd a Huntereket!Erősítés kell,a vár fal nem működik,csinálják meg!Fegyvereket hozzanak.-adta a parancsot.
-Deny jol van?-néz rám reménnyel telve.
-Nem tudom,de Rosa bevitte,most nem tudom hol van.-suttogom.
Könnyeim még mindíg patakokban folyik le arcomról.
Jamie közelebb lép hozzám,majd homlokomra lágy,de forró csókot lehel.
-Ne sírj!Én itt vagyok neked.-mondta azzal,elindúlt teljesíteni kötelezettségeit.
YOU ARE READING
Angyalom
FanfictionEgy pillanatnyi valódiság,amikor a sors és a terv egybeesik,és nem csak lehetséges minden,hanem karnyújtásnyira kerűl.(...)Szerelmes lettem.Örűlten,részegítőn. Azt hiszem,talán ő is.. /Sarah Winmann/