„Nincs gyógymód" [TBS/TMR Fanfiction]

🌿XXVI.🌿

*Bocsánat a szünetért, de össze kellett magamban raknom a sztorit. Cserébe egy egész hosszú és izgi rész, köszi a türelmet! ^^*

- Uramisten, Newt! Jól vagy?- rohantam oda hozzá.
- Ó, Luna! Azt hittem meghaltál!- zárt a karjaiba.
- Dehogyis, nem, úgy ismersz? Nagyon szeretlek, miért ugrottál le?
- Nem akartam nélküled élni. Nem tudtam volna ezt a helyet elviselni, nem... - potyogtak a könnyei- Nekem elegem volt. Elegem, hogy semmi értelme nincs az életemnek, hogy egy kísérleti patkánynak néznek... Én egy ember vagyok!- kiáltott fel.
- Csss, cssss...- zártam két kezem közé az arcát, majd finom puszit nyomtam a szájára- Itt vagyok Newt, itt. Semmi baj. Meg fogsz gyógyulni, és mi mind ki fogunk jutni! Már nagyon közel a megfejtés!
Sírva ölelt át fél kézzel, a másikkal botján támaszkodott. Olyan erősen tartott mint soha, egész testét rázta a zokogás. Könnyei és nyála egészen átáztatták a pólóm, nehéz testével szinte a földbe nyomott.
- Newt, Newt!- suttogtam a fülébe, majd óvatosan eltoltam- Figyelj. Figyelj rám!
Arcát az enyémhez támasztottam, és mélyen a szemébe néztem. Sötétbarna szeméből még nem tűntek el teljesen a gyógyszerek nyomai, de az érzéstelenítő-felhőn túl megpillantottam azt a Newtot, akibe első nap beleszerettem. A kedves, vicces, odaadó fiút, aki az én életemet még a sajátjánál is többre tartotta.
- Megmentettél engem!- csókoltam meg- Köszönöm!
Még könnyei között is el tudott mosolyodni.
- Luna, te bátor, csodás teremtés!- egyenesedett fel- Megtisztelsz ho...- csuklott el a hangja- Hogy engem választottál 49 fiú közül. És még te köszönöd nekem? Ha nem vagy, már rég én sem lennék, hidd el. Szeretlek!
- Én is szeretlek Newt!- ugrottam a nyakába megfeledkezve sebesüléséről, amitől hanyatt is estünk.
- Aú, azért még ilyen jól nem vagyok!- nevetett fel, amitől nekem is kuncognom kellett.
- Menjünk be, jó? Én is bekötözöm a sebeimet, te pedig fújd ki az orrod!- böktem meg.
Beengedtem magam előtt a kis viskó ajtaján, de mielőtt beléptem én is hátranéztem. A látvány magáért beszélt. A főépület lángolt, a fiúk a tóból próbáltak vizet hozni és azzal oltani. Szinte mindenki megégett vagy megsebesült, de halottat nem láttam.
Inkább bementem Newt után, és óvatosan bezártam az ajtót. Szívem szerint beszéltem volna Thomassal, de tudtam, ő végzi a dolgát.
Newt lassan leült az ágyra, én pedig mellé.
- Na, mid fáj?- kérdeztem, és felvettem egy köteg kötszert a kis asztalról.
- Hát, mim nem...?- mosolygott.
- Newt, ez nem vicces, nem szeretem ha neked fáj.
- Igazából, a térdem és a hátam.
- Mutasd csak.
Huncut mosollyal lehúzta előbb a pólóját, majd a nadrágját. Megkértem hogy álljon fel, majd megvizsgáltam töviről hegyire. A térdén nem láttam nyílt sebet, de a kalácsot Doki már előttem kivette, úgyhogy egy szép varrat tárult a szemem elé. Elővettem egy szivacsot, és egy vödör vízbe mártva elkezdtem lemosni az alvadt vért és gennyet, majd az egész lábát.
- Úgy nézel ki mint aki nagyon ért hozzá- mondta.
- Igazából csak az ösztönök... Szerintem anyám orvos lehetett, vagy valami olyasmi.
- Sokat gondolsz rájuk?- kérdezte érzelmek nélkül.
Kissé megtorpant a szivacs a kezemben, de folytattam tovább.
- Az elején voltak álmaim, de mostanra az összes elhalványult. Arra emlékszem, hogy apám megígérte, mindig vigyáz rám. A macit is azért kaptam- pillantottam rá a felkaromon lévő hegre- Bízott bennem, hogy emlékezni fogok rá. Viszont anyámról nincsenek emlékeim- zártam le gyorsan a témát.
Bal lába egyre tisztább lett, ahogy átmostam a szivaccsal. Az alsónadrágját nem akartam levenni, és diszkréten csak annak száráig mostam a bőrét.
- Én egyáltalán nem emlékszem rájuk- szólalt meg- de lehet hogy jobb így. Szerinted hiányzom nekik Luna? Ki tudja, lehet hogy még testvérem is volt...
- Newt- álltam fel- Biztos hiányzol nekik, mint nekem is mindig. Az Alkotók elvették az emlékeinket, de azt akik vagyunk, nem tudják! A múlton nem lehet változtatni, de a jövőn még tudunk! Csak maradjunk együtt, és úgy könnyebb lesz. A karma mindig visszaadja, amit elvett- csókoltam meg.
Hirtelen fél kézzel átkarolt, és átvette a vezetést. Kivette a kezemből a szivacsot, és átkaroltatta velem magát. Hosszú, érzelmes csókot adott, nyelveink valósággal táncoltak egymással.
- Folytasd- mosolygott miután elengedett, és visszaadta a szivacsomat.
Én is mosolyogtam, majd lehajoltam kiöblíteni. Mikor a lábához tettem láttam csak meg, hogy ő már javában áll.
- Oh- böktem ki.
- Baj van?- mosolygott le rám Newt.
- Nem dehogy- mondtam zavarodottan, és lemostam a jobb lábát is- Kész is.
- Igen?
- Hát, a hasad annyira nem piszkos, sem a hátad.
- De viszont- fogta a karom és húzott fel- Más még lehet az...- biccentett a fejével lefelé.
- Igen?- kérdeztem vissza huncutul.
- Igen!- nevetett, és gyengéden átölelt.
Keze lassan lejjebb vándorolt, és végigsimított a fenekemen, majd jól belemarkolt. Hirtelen olyan jól esett, hogy valami elborította az agyam. Ránéztem, ő pedig kihasználva az alkalmat, megint jó hosszan megcsókolt.
Hozzám simult, és éreztem milyen kemény ott lent. Csók közben elengedett, és lassan felhúzta a pólóm. Az utolsó pillanatban egy puszival lezárta, és lekapta a ruhadarabot rólam.
Megperdített, és magához húzott, csak két ruhadarab választott el minket egymástól. Átkarolta a hasamat, és ráhajolt a nyakamra. Bőrömön éreztem milyen gyorsan lélegzett, miközben puszilta a nyakam. Eközben keze a mellemre vándorolt, és gyengén megmarkolta.
Halkat sóhajtottam, mire látás nélkül és tudtam, hogy elmosolyodott.
- Szeretlek!- fordított vissza maga felé, és megint megfogta a fenekem, már két kézzel.
- Én is!- hunytam be a szemem, hogy megcsókoljam.
De csak puszit kaptam, mert megfordított minket, és óvatosan ráfektetett az ágyra.
- Ez így nem jó, keresztbe vagyunk!- nevettem.
- És?- nézett fel azzal az aranyos mosolyával, míg a nadrágomat próbálta leszedni.
Addig babrált a gombokkal, amíg nekem kellett segítenem, amin mindketten nevettünk.
Kezemet végigsimítottam az oldalán, és megpusziltam. Felettem feküdt, és próbáltunk elhelyezkedni hogy elférjünk az ágyon.
Végül sikerült minden. Én feküdtem lent, hátam mögött egy tonna párnával, ő pedig felettem tartotta magát, amitől kirajzolódtak vastag izmai.
Végigsimítottam az vállán, az oldalán, az egész testén, végül lassan lehúztam róla a gatyáját.
Ő csak mosolyogva nézte, mert közben a bugyimat szerelte le.
- Szeretnéd?- nézett a szemembe.
- Igen- hunytam le a szemem.
Megcsókolt, közben pedig kezével izgatni kezdett. Nem mintha szükség lett volna rá, esküdni mertem volna hogy már Niagarává változtatott.
- Rendben- mondta, majd éreztem hogy óvatosan belém hatol.
A hirtelen ingertől magamhoz kellett húznom, és ettől kicsit meglepődött.
- Fájt?- kérdezte.
- Nem, csak... jó- mosolyogtam.
Ő is elmosolyodott, majd lassan mozogni kezdett. A szemembe nézett, én pedig az övébe. Nézte a reakcióimat, és mikor kicsit nyögtem, úgy folytatta tovább.
- Olyan jó vagy- sóhajtottam.
Kezem csak úgy gyűrte a vállán a bőrt. Nem tudtam megállni, hogy ne gyömöszöljem, karmoljam.
- Te mondod?- nézett rám- Mindjárt elmegyek!
- Az ajtót nem csuktuk be- mosolyogtam, de ő csak megrázta a fejét.
Egyre gyorsabban mozgott, amitől egyre jobb lett. Már ő is egész hangosakat nyögött, és egyre erősebbeket lökött.
- Cseréljünk helyet?- kérdezte.
Kicsit meglepett, de rábólintottam. Míg mellém feküdt láttam, hogy a nyakán már piros volt a bőr, és halvány karmolások látszottak rajta.
Elterült alattam, és széttárta a karját.
- Hölgyem, foglaljon helyet!
Erre felnevettem, és fölé térdeltem. Kezét összefogtam, és viccből a feje fölé emeltem.
- Megerőszakolósat játszunk?- kérdezte.
- Nem.
- Na ez a beszéd!- mosolygott, én pedig nevettem.
Végül visszaraktam a karját a derekamra, és ráültem. Felnyögött, és rácsapott a fenekemre.
Elkezdtem mozogni, próbáltam úgy csinálni hogy mindkettőnknek jó legyen. Newt egyre hangosabban nyögött, kezdtem félni hogy esetleg meghallják hogy vészhelyzetbe itt ketten épp...
Elhajtottam a gondolataim, és átadtam magam az élvezetnek. A lábam hamar elfáradt, ezért Newt átvette a mozgást.
Kemény szerszámával ilyen pózban nem tartott sokáig, és elmentem. Addig soha nem éreztem olyat, csodálatos volt.
Ráhajoltam a mellkasára, és nyögtem rendesen. Ő teljesen kiizzadt, folyt róla a víz, de maximum sebességgel csinálta, láttam az arcán hogy neki is közel a csúcs.
- Mindjárt- hunyta be a szemét.
- Kérlek vedd majd ki időben- mondtam halkan.
- Mi folyik itt?- csapódott ki hirtelen az ajtó.
Thomas és Minho léptek be fél lábbal, ezzel egy időben Newt hatalmasat nyögött.
- Te jó isten!- fordultak ki seggel a fiúk.
Newt felrántott, és merev szerszámából kilőtt a létező összes kis-Newt.
- Fúj, bazdmeg!- hallottam az ajtó mögül
- Éppen azt teszi- vicceskedett Minho.
- Baszki- sóhajtott Newt, és kezével próbálta tartani a folyadékot, nehogy olyan legyen az ágy.
Minden olyan gyorsan történt, nem tudtam mit csináljak előbb. Bocsánatot kérjek a fiúktól, vagy Newtnak vigyek rongyot. Először a második mellett döntöttem. Fogtam a szivacsot, és gyorsan feltöröltem vele a végeredményt.
- Ezt nehéz lesz kimagyarázni- sóhajtott a fiú, és gyorsan felkapta a ruháit.
Az egész öt percbe sem telt, és mindketten összeszedtük magunkat.
- Kimegyek én, rám kíváncsiak- mondta, és visszaültetett az ágyra.
Most az egyszer igaza volt, és gyanakvóan füleltem amíg kiment.

- Ez meg mi a franc volt?- hallottam Minho hangját- Elcsavarod itt az egyetlen lány fejét, és mikor szükség lenne rád hancúroztok egy jót? Eszednél vagy te?
- Mert lefeküdtem a barátnőmmel? Igazad van, szörnyű ember vagyok!- válaszolt Newt.
- Az előbb még halálos beteg voltál, hirtelen a szexhez lett erőd?
Newt megrántotta a vállát és ennyit mondott:- Ösztönök.
- Figyelj rám! Nézz már ide!- ordított Minho- Ő nem a te barátnőd, se senkié! Az kéne még hogy terhes legyen, hallod? Hogy lehettél ekkora gyökér? Ebbe nem gondoltál bele?
- Nem láttad hogy kivettem időben?- szemtelenkedett Newt.
- Newt, ez tényleg nem játék!- szólt bele Thomas- Nincs olyan, hogy a "te barátnőd". Rajtad kívül szerinted hány sráccal kefélt még? Egyedüli lány révén van egy olyan előnye, hogy mindenki őt akarja.
Hirtelen egy csattanást hallottam, és Thomas teste finoman a falnak puffant.
- Ne merd a szádra venni, mert még ennél is nagyobbat kapsz, értetted?
- Ja...- egyenesedett fel Thomas.
- Most mondjátok meg mit akartok, miért jöttetek ide?- mondta agresszíven.
- Megvan a kulcs- mondta Minho mosolyogva.