„Nincs gyógymód" [TBS/TMR Fanfiction]

🌱XVII.🌱

- Newt, Newt!- szaladtam a Térképszoba felé. Minden szembejövőt megkérdeztem, hogy hol van, de senki nem tudta a választ. Végül Serpenyővel futottam össze.
- Lassan a testtel, Luna! Hová ilyen sietősen?
- Meg... Kell...- ziháltam- beszélnem vele valami... Fontos... Dolgot...!
- Reggel itt evett, azóta nem láttam.
- És merre ment?- csillant fel a szemem.
- Azt hiszem, a temető felé. Talán ott ücsörög a padján, és épp George sírját bámulja. Menj, nézd meg!
Az utolsó szavait távolabbról hallottam, mert elkezdtem futni.
- Köszi!- intettem hátra.
Az erdő pont a Tisztás másik felében volt, a temető még messzebb. Tíz perc futás után az oldalam elkezdett szúrni, így lassabb tempót vettem.
Még tíz perc séta után pedig elértem a temetőt.
Nem hittem el, amit láttam.
Newt ült ott, zokogva, arcát a karjába temette, Minho pedig a balján, mereven bámult előre.
- Sziasztok.- hajtottam félre az ágakat- Mi folyik itt?
- Szia Luna- pattant fel Minho- Nem számítottunk látogatókra, de ha már így alakult...
- Newt- mentem oda hozzá- Mi a baj?
Ő válaszul csak a George feliratú sírra mutatott, majd körbe, a fák között. Végül a szívére.
Megrémített a viselkedése. Ezen a kibökött helyen semmi nem várt rám, csak a félelem, a halál, a csapdába esés gondolata. Nem volt minek örülni. Nem volt kiért boldognak lenni. 50 fiú és egy lány, egy látszólak kijárat nélküli hatalmas Útvesztőben. A reménytelenség gondolatánál már a halálé sem volt rosszabb. Sőt, az lett az egyetlen remény.
- Haza akarok menni!- üvöltött fel.
- Minho, kérlek szépen- mondtam- megpróbálom megnyugtatni.
Ő vette a lapot, és kedvtelenül elsétált.
- Ez a hely- szólalt meg Newt- Minden életkedvemet elveszi. Minden nap úgy kelek, hogy tudom, felesleges. Értelmetlen!- pattant fel, és rúgott a porba- Csak a halál vár ránk, semmi más!
- Newt!- ugrottam fel én is, és odaléptem hozzá.
Arcát a két kezem közé fogtam.
- Figyelj rám! Meg fogjuk találni a kiutat. Van kiút!
- Honnan tudod?- folyt le egy könnycsepp az arcán.
- Mert tudom. Nincs vita. Mindketten ki fogunk jutni, oké? És túl fogjuk élni. Akármilyen is a világ odaát.
Ő válaszul csak átölelt, és ezt mondta:
- Szeretlek!
Még ebbe is belepirultam.