„Nincs gyógymód" [TBS/TMR Fanfiction]

🌱XV.🌱

Az eset után egy napot pihentem, majd dolgoztam. Eseménytelenül telt a hét, mígnem egyszer Alby megkeresett.
- Luna!- dörmögött- Gyere csak velem!
Karon ragadott, én pedig nem mertem tiltakozni. Elkezdett rángatni a Térképszoba felé.
Chuck minden lében kanál lévén meglátta hova tartunk, és egyből odadöcögött kérdezősködni.
- Sziasztok srácok!- integetett már távolról- Hova mentek?
Alby ügyet sem vetett rá, csak rendületlenül haladt tovább. Én odafordultam Chuckhoz, és próbáltam kicsit lazítani a sötétbőrű fiú fogásán.
- Szia Chuck!- mosolyogtam rá- Mi járatban?
Alby hirtelen megtorpant, és elengedett. Tőle nem várt gyengédséggel szólt a fiúhoz.
- Szia Chuck!- guggolt le hozzá- Figyelj, most nem érünk rá. Nagyon fontos megbeszélni valónk van a Térképszobában. Addig mit szólnál hozzá, ha átvehetnéd Luna helyét a Vérházban?
Chuck arca felragyogott örömében. Hiába, egy Lögybölőnek már ez is hatalmas boldogság.
- Oké, köszi Alby!
A fiú rámosolygott Chuckra, megborzolta a haját és útjára engedte. Majd rám nézett.
- Kövess!- mondta, de csak elindult előttem.
Magamban mosolyogtam, mekkorát nőtt a szememben. Igazi vezéralkat, csak nagyon forrófejű. Ugyan bocsánatot nem kért a pofonomért, de amikor a sebemre pillantott, láttam a szemében a megbánást.
Sietve mentünk a Térképszoba felé. Odaérve láttam, hogy bent már ránk várt Newt, Minho, és még egy fiú.
Az ismeretlen felállt, kezet nyújtott.
- Gally vagyok- mutatkozott be.
Nem volt túl szimpatikus elsőre, de nem törődtem vele.
Leültettek magukkal szembe, és csak összefont kézzel bámultak rám, mintha valami vallatáson lettem volna.
- Igen?- kérdeztem remegő hangon- Miért vagyok itt?
- Mi legyen a büntetése?- vágta rá Gally- Ilyen esetekre nem terjed ki a szabálykönyv. Te dönthetsz felőle.
- Kicsodáról?- próbáltam kerülni a forró kását.
- Thomasról- mondta Newt- Meg kell bűnhődnie, de csak nem toloncolhatjuk ki, mint Bent.
- Hadd beszéljek vele- mondtam- aztán holnap meglátjuk.
Alby feszülten méregetett, de beadta a derekát.
- Rendben. Holnap délre pontosan legyél itt. A fiú pedig a Dutyiban vár rád. Ha bármi történik, nem ő lesz érte a felelős, hanem te! Értetted?
Ijedten néztem rá, de bólogattam. Majd Newtra emeltem a tekintetem. A fiú végig csendesen ült, összefont karral, maga elé meredve. Minden figyelmét arra fordította, nehogy valami olyat mondjon, amit megbán.
Végül felálltam, és kisétáltam a kis betonépületből.