„Nincs gyógymód" [TBS/TMR Fanfiction]

🌿IV.🌿

Newt elkerekedett szemekkel bámult rám.
- A VESZETT?- kérdezte- Emlékszel rájuk?
- Nem, csak erre a 3 szóra. Az egyetlen emlékem. Vagyis, arra emlékszem hogy amíg aludtam, előjöttek az emlékeim, de azokra már nem.
- Érdekes- mondta, majd felállt- Ha elég erősnek érzed magad, akár most is elkezdhetsz dolgozni, vagy körbevezethetlek. De még pihenhetsz is 1-2 napig. Alby szerintem úgyis neheztel rád. Tudod, te vagy az utolsó.
- Tessék?
- Veled együtt felküldtek egy papírt. Amire az volt írva, többé nem küldik fel a Dobozt.
Hirtelen elszégyelltem magamat. Nem tudtam, ki vagyok, mit keresek itt, és mintha az én hibám lett volna ez az egész. Még a szüleimre sem emlékeztem...
A tekintetem lassan elhomályosult, és éreztem hogy könny gyűlik a szemembe. Nem akartam sírni. Newt előtt nem.
De ő egész végig engem nézett. Amikor meglátta, hogy pár könnycsepp legurul az arcomról, odajött, leült mellém, és fél kezével átkarolta a vállamat.
- Na, nyugi. Meg fogod szokni- hangja ilyen közelről még megnyugtatóbban csengett- Rám bármikor számithatsz, jobb, ha ezt tudod.
Hálásan néztem rá. Sikerült kicsikarnom egy apró mosolyt is magamból. Mire ő elvigyorodott, szeme aranyosan csillant meg az alkony fényében.
Hirtelen mintha földrengés rázta volna meg a földet. Fülsüketítő csikorgás, kőnek ütődő kő zahával kísérve.
Hirtelen megijedtem, és akaratlanul közelebb húzódtam Newthoz. De ő félelem helyett csak mosolygott. Pár másodpercig csak ott ültünk így összefonódva, majd a fiú mély sóhajtással hirtelen felállt, és elindult. Az ajtóból még visszanézett, láttam, hogy fülig elpirult.
- Mennem kell- mondta kurtán, és elviharzott.
Utána akartam szólni, de torkomra forrt a szó. Csak néztem, ahogy kiviharzik a szobából, bármiféle köszönés nélkül. Én pedig a hirtelen érzett boldogságból lassan visszazuhantam a felejtés okozta szomorúságba.
Elfeküdtem az ágyon, és néztem a lemenő napot. Először citrom, narancssárga, majd szürkéskék színekben játszott az egész szobám. Aztán egyszercsak sötét, mély, álom nélküli alvásba keveredtem, pont mint az előző napokban. De most a kút mélyéről láttam egy fénypontot, egy arcot a távolban.
- Newt- suttogtam álmomban.