Bring it back... || Shawn Mendes fanfiction

8.

Reggel az ablakomon besütő napfényre ébredtem. Kinyitottam a szemem, de egyből vissza is csuktam, majd pár perc után sóhajtva álltam fel és a fürdőbe mentem. A tükörbe nézve borzalmas látvány tárult elém, hajam kócosan állt össze-vissza, szemeim pedig fel voltak dagadva a sok sírástól. Levetettem a tegnap rajtam maradt ruhákat és beálltam a zuhany alá. A meleg víz átjárta az egész testemet. Bár nyár volt és a tegnapi esős időjárással ellentétben, most hét ágra sütött a nap, de még így is megváltásnak éreztem a testemen végigfolyó már majdnem forrónak mondható vizet.
Villámcsapásként jutottak eszembe a tegnapi események, mire szemeim bekönnyesedtek. Most kezdődött a nyár, strandolnom kéne, jól éreznem magam a barátaimmal, de ehelyett egy teljesen más országban, messze a barátaimtól, siratok egy fiút, akit ráadásul csak pár napja ismerek...
Alapos mosakodás és hajmosás után, kimásztam a zuhanyzóból, majd megtörölköztem és felvettem egy hosszú, kinyúlott pólót. Lesétáltam a konyhába majd, mivel azt mondják hogy az édesség boldogság hormonokat termel és valljuk be hogy most nagy szükségem lenne rá, egy doboz nutellával és egy kiskanállal vánszorogtam vissza a szobámba. Lehúztam a redőnyőket, elhúztam a függönyöket és a takaró alá visszabújva bekapcsoltam a tv-t és a csatornákat nézegettem. Megakadt a szemem az egyik adáson, amiben hát persze hogy Shawn magyarázott valamiről, valami hülye kis interjúban. Morogva kapcsoltam tovább és mikor végre találtam egy normális filmet, megbontottam a nutellát és enni kezdtem, majd kis idő múlva visszaaludtam.

•••

Arra keltem fel hogy valaki beront a szobámba, ki más is lett volna mint Shane. Felhúzta a redőnyöket, így a szoba újra megtelt fénnyel, mire én nyögve húztam magamra a takarót.
-Ezt most miért kell?-morogtam, mire bátyám egy nagy lendülettel lehúzta rólam a takarót.-Shane add már vissza!-ültem fel, de egyből vissza is hanyatlottam mert a szemeim majdnem kifolytak a hirtelen jött erős fény hatására.
-Lisa, bármi is történt tegnap, nem kuksolhatsz egész nap a szobádban egyedül a sötéteben, egy üveg nutellát szorongatva.-nézett rám értetlen fejjel.
-Te ezt nem érted, mert fiú vagy! Különben is, most olyan mintha a barátnőm lennél és ez így fura.-sóhajtottam és felültem, szerencsére már sikerült is úgy maradnom.-Átvert!-könnyesedtek be a szemeim és testvérem karjai közé borultam.-Utállom, soha többé nem akarom látni!-sírtam.
-Ki volt az?-kérdezte mérgesen és éreztem ahogy izmai megfeszülnek. Félre tette a vicces, kedves énjét és helyette jött a nagy és védelmező bátyj szerepe, aki képes bárkit megverni csak azért mert a kishúgát bántani merte.
-Shawn!-mondtam ki a nevét, a szívem pedig egyből gyors tempóban kezdett verni.
-Megverem azt a barmot!-állt fel melőlem és az ajtó felé indult, de én megállítottam.
-Shane! Én voltam hülye hogy megbíztam benne.-sóhajtottam és megtöröltem a szemeimet. Bátyám is nagyot sóhajtva ült vissza mellém és szomorúan nézett rám.
-Nem vagyok lány, épp ezért nem is tudom ilyenkor mit kell mondanom hogy jobban legyél, de mi történt, hogy történt...meg ilyenek?-vakarta meg a tarkóját zavartan.
-Hát igazából először minden jól ment. Megismerkedtünk, nagyon normális volt és most hogy megtudta hogy mit érzek minden tönkre ment. Tegnap előtt bemutatott a barátainak, felelsz vagy merszeztünk és Jack azt a feladatot adta Shawnnak hogy csókoljon meg. Először csak megrökönyödve nézett és amikor már majdnem összeért a szánk csak úgy kirohant az ajtón, aztán pedig fennt az egyik szobában ténylegesen megcsókolt. Viszont tegnap délután, miután elmentetek átjött és filmeztünk, én pedig megkérdeztem tőle hogy akkor most mi is van köztünk, vagy hogy egyáltalán jelentett e neki valamit az a csók és azt mondta hogy számára semmit és csak azért csókolt meg hogy kibéküljünk.-fejeztem be, Shane pedig mérgesen hallgatta a történetemet. Érdekes hogy nem sírtam el magam mesélés közben, úgy látszik már túl vagyok az üvöltök és sírok szakaszon, most pedig jön a beletörődök még ha fáj is és halkan szenvedek szakasz. Shawnnal nem jártunk, mégcsak nem is régóta ismertük egymást, de én mégis úgy éreztem hogy egy évek óta ismert, számomra fontos embert veszítettem el. Bár az volt, nagyon is fontos, de őt ez sem érdekelte. Csakúgy átgázolt rajtam és apró darabokra törte a szívem.
-Lis jól vagy?-simogatta meg a karomat Shane, ezzel kizökkentve gondolkodásomból.
-Igen, persze csak elgondolkodtam.
-Figyelj, felejtsd el azt a barmot. Ha neki ez jó akkor legyen, jobbat úgysem talál nálad.-mondta és felállt.
-Köszönöm!-néztem rá hálásan és az ágyra felállva átöleltem. Most biztosan úgy biztosan úgy nézhettünk ki, mint egy boldog szerelmes pár, pedig csak két testvér voltunk akik bármikor számíthattak egymásra. Ha valami bajom volt, Shane mindig mellettem állt és segített, persze ez fordítva is igaz. Most ez így furcsa mert a filmekben mindig a lány legjobb barátnője megy át, hogy összeragassza drága barátnője összetört szívét, de nálunk ez nem így volt. Itt a bátyj vígasztalta a kishúgát.
-Nekem mennem kéne mert készülődnöm kell...-szólalt meg kis idő után.
-Miért hova mész?-érdeklődtem.
-Randim lesz..-rántotta meg a vállát.
-Ohh értem.-bólintottam, ő pedig egy halvány mosoly kíséretében kilépett az ajtón.
Egy ideig még bámultam magam elé, majd a lemerült telefonomat töltőre rakva feloldottam a kódot és láttam hogy 9 olvasatlan üzenetem van...az összes Shawntól jött.