31.

1.2K 52 11
                                        

Lassan léptem ki az ajtón, majd miután lesétáltam a lépcsőn, óvatosan vágtam át a tömegen, hogy mégcsak véletlenül se fussak össze Ivyvel, vagy esetleg Ethannal. Nagy szerencsémre észrevétlenül sikerült kijutnom a friss levegőre, majd ezután inkább elhagytam az utcát is. Egy buszmegállóba beállva vettem elő a telefonomat és a Shawn által elküldött telefonszámot beütve felhívtam Petet. Miután elmondtam neki a pontos helyszínt hogy hol vagyok, csendben vártam amíg megérkezik. Az utca teljesen ki volt halva, a sötétséget pedig az utat halványan megvilágító lámpák törték meg. Az újjaimat tördelve néztem körül és feszengve vártam hogy a fekete kocsi végre leparkoljon előttem. Szerencsére ez pár percel később be is következett, így nyugodtan fújtam ki a levegőt és a táskámat felkapva huppantam be a kocsiba.
-Haza?-fordult hátra a kb 40-es éveiben járó férfi, mire fáradtan bólintottam. Az üvegnek hajtva a fejem kémleltem a tájat, pontosabban az autók sebessége miatt elmosódó egyforma házakat.

-Köszönöm! Jó éjt!-sóhajtottam egy halvány mosollyal, majd kiszálltam az autóból. Fáradtan dobtam le a cuccaimat a kanapéra és lábujjhegyen sétáltam fel a szobámba, nehogy véletlenül felébresszek valakit. A kényelmetlen ruhámat átcseréltem Shawn egyik itthagyott hosszú pólójára és mélyen szívtam be az illatát. A torkomban hatalmas gombóc keletkezett, a testem pedig akárcsak a droghoz úgy ragaszkodott a fiú öleléséhez. Nikotinként vágyott a csókjaira és egyszerűen függő lett minden hozzá fűzhető dologra. Az elvonás jeleit azt hiszem a szívemben tátongó hatalmas üresség és hiány jelentette, valamint az érzés amikor mindennél jobban akarsz valamit de lehetetlen, akármennyire szeretnéd. Jelen pillanatban akit mindennél jobban akarok az Shawn és az elképzelés miszerint hirtelen itt terem majd az ágyamban, szorosan átölel és reggel együtt ébredünk majd, lehetetlen.

Honey❤️: Szeretlek!

Egy rövid üzenettel enyhítve a fájdalmam lekapcsoltam a villanyt és bemásztam az ágyamba. Miután felraktam a telefonomat a töltőre, a fal felé fordulva hunytam be a szemeimet és a fejemben kavargó gondolatokkal küzdve próbáltam minél hamarabb elaludni.

-Tegnap egyszerűen csak leléptél a buliból. Legalább szólhattál volna hogy elmész.-magyarázott kissé sértődötten a barátnőm, miközben a homlokát dörzsölve vett be egy fájdalomcsillapítót.-Soha többé nem iszok.-nyögött egy hatalmasat, mire halványan elmosolyodtam, ugyanis tudtam milyen rossz és nem akartam kinevetni.
-Sajnálom, de Shawn hívott, aztán utána muszáj volt hazamennem. Nem akartam visszamenni Ethanhoz. Ivy a srác szó szerint rámmászott pedig tudta hogy nekem itt van Shawn.-akadtam ki.
-Ethan ilyen.-sóhajtott.-Hogy jutottál haza?
-Peterrel.
-Uhuum oké és az ki is?-vonta fel a szemöldökét.
-Shawn egyik sofőre.
-Oh te jó ég, nekem miért nincsen sztár pasim?-biggyeszette le a száját, mire halkan felnevettem.-De ez most tök komoly. Saját sofőr, testőr, bárhová mész középpont.
-Idő, fájdalom, hiány...-folytattam, ő pedig rámkapta a fejét és megértően bólintott.
-De ha másik szempontból nézzük, akkor jó.
-Ivy nem. Én nem azért vagyok Shawnnal mert híres, vagy mert így van saját sofőröm vagy testőröm.-mutogattam.-Hanem azért mert tényleg teljes szívemből szeretem. Nem érdekel hogy mennyi pénze van, milyen házban lakik, vagy hogy éppen melyik giccses étterembe tud elvinni. Engem az érdekel hogy szeret és az tesz boldoggá ha reggelente a szemeibe nézhetek és ha itt van mellettem. Hidd el hogy ez az egész nem olyan tündérmesébe illő és tökéletes, mint amilyennek látszik. Shawn néha itt van néha nincs. Több mint hónap érted? Decemberben jön vissza akkor is csak karácsonytól szilveszterig és ennyi. Most van szeptember, addig még sok fájdalmas telefonbeszélgetés és hét vár rám, magányos estékkel amiktől már most a falra tudnék mászni. A másik szörnyűség pedig a "középpont" és a média. Sehová sem mehetünk anélkül hogy ne tudna arról az egész világ napra és másodpercre pontosan hogy mi éppen a szökőkút mellett sétáltunk vagy hogy az egyik padon adtunk egymásnak egy rövid puszit. Mosolyogva kell végigsétálnom az utcán, fülig érő szájjal még akkor is ha ez nehéz, mert egy apró kis orrhúzás és már azt hozzák ki az egészből hogy én nem szeretem Shawnt, csak a pénze kell. Az pedig már tényleg mindennek a teteje hogy ha egy vacsorára kicsit feszülősebb ruhába megyek és a kelleténél többet eszek, amitől kissé nagyobb lesz a hasam a normálisnál, egyből jönnek a cikkek hogy "úristen Shawn Mendes és Lisa White úgy néz ki babát vár"-forgattam meg a szemem és sóhajtva támasztottam meg a fejem.-Nem túl átlagos élet, de ez van. Szeretem Őt és ha ez az ára hogy vele lehessek akkor inkább elviselem ezt az egész szarságot.

_______________

Sziasztook!
Hosszú idő után újból visszatértem (nagy taps nekem 👏)
Tipikus sablon szöveg: Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész és sietek a kövivel.

(btw köszönöm azt a pár kedves kommentet amit kapok, nagyon jól esnek❤️)

2019.07.18.
❤️

Bring it back... || Shawn Mendes fanfiction   Stories to obsess over. Discover now