Bring it back... || Shawn Mendes fanfiction

19.

Miután felfogtam és belenyugodtam hogy csupán elaludtam és álmondtam az egészet, kisírt szemekkel és nulla életkedvvel battyogtam le a lépcsőn. Az óra öt órát mutatott, ha nagyon pontos akarok lenni akkor négy óra ötvenöt percet. Jó sokat aludtam....
Emily a szőnyegen üldögélve játszott, apa pedig valami műsort nézve terült el a kanapén. A konyhába beérve megpillantottam anyát is. Halvány mosollyal léptem mellé és néztem ahogyan mosogat.
-Segítsek valamit?-kérdeztem, ő pedig bólintott.
-Légyszi töröld le a pultot és az asztalt!-
azonnal felkaptam a mosogató szélén lévő szivacsot és egy tisztitó spray-vel letöröltem az említett dolgokat. Miután ezzel végeztem, a vizes edényeket kezdem el törölgetni egy rongy segítségével és elraktam őket a helyükre.
-Köszönöm!-sóhajtott és fáradtan rámmosolygott, amit viszonoztam.-És mesélj, mi van Shawnnal?-kérdezte én pedig szomorúan lehajtottam a fejem.
-Hiányzik...-suttogtam és próbáltam lenyelni a könnyeimet.-És persze a többiek is pont most utaztak el.-csóváltam a fejem és elmondtam neki mindent, ami a lelkemet nyomta, ő pedig türelmesen végighallgatott.

•••

-....de amúgy még nem egészen fedeztük fel a várost.-mesélte Camila teljesen beleélve magát. Ő sincs itthon és most éppen arról beszélt hogy mennyire szép New York, bár nem értem hogy lehet szép egy város, ami zsúfolásig van autókkal és a levegő is szinte csak füstből van.
-Camila....Cameron mondott valamit neked a szakításunk óta?-kérdeztem meg azt ami már egész beszélgetésünk eleje óta kikívánkozott belőlem.
-Azt mondta nem haragszik rád és megérti, mert Shawnnal egymásnak lettetek teremtve. Azt mondta szeret téged és rá bármikor számíthatsz mint legjobb barátra és sok boldogságot kíván Shawnnal. Azt hiszem ennyi...-nevetett.
-Oh hát ez igazán szép...-nevettem fel én is könnybe lábadt szemekkel. Félreértés ne essék szeretem Shawnt, az életemnél is jobban, de sajnálom Cameront. Gyakorlatilag hülyét csináltam belőle és csak azért jöttem vele össze hogy Shawnt féltékennyé tegyem, és ezért felemésztett a bűntudat.
-Lis ne sírj! Ne merészelj sírni! Cameron már jól van, túltette magát a dolgokon, ezért te is tedd meg és kezdjetek új lapot. Cameron mint legjobb barát és Shawn mint pasi, plusz még én. Mázlista vagy-forgatta a szemét mosolyogva. Nevetve töröltem le a könnyeim és egy nagyot sóhajtva bólintottam.
-Igazad van, köszönöm.-néztem rá a kamerán keresztül hálásan.
-Ugyan, mire valók a barátok?-húzta fel a vállát mosolyogva. Hirtelen egy mély férfi hangot hallottam a kamera másik oldalán és belépett az ajtón Cami menedzsere.
-Indulnunj kell a koncert helyszínére...-mondta és meg sem várva a lány válaszát kiment.
-Úgy néz ki mennem kell.-sóhajtott.-Majd még beszélünk. Sziaaa-integetett bele a kamerába.
-Sziaa!-köszöntem el és kinyomtam a hívást.
Feláltam az ágyról és egy pulcsit magamra kapva kiléptem az erkélyre. Egyből megcsapott a hűvös levegő, a lábam pedig érintkezett a hideg kővel és ennek hatására libabőrös lettem. Bár nyár vége volt, hivatalosan még mindig augusztus ezért jó lett volna ha a szünet utolsó napjain jó idő lett volna. Hideg szél fújt ès mivel esteledett a levegő is kezdett lehűlni. A kezemet a korlátra helyezve pásztáztam a környéket és élveztem a csendet. Mivel a házunk egy kisebb hegyen volt ezért tökéletes rálátást kaptam itt is, akárcsak a fiúk házában a kék óceánra. Az égre felpillantva Shawn Never be alone zenéjének egy részlete jutott az eszembe

"Amikor ma este elalszol, csak emlékezz, hogy egyazon csillagok alatt fekszünk"

Mosolyogva kezdtem el dúdolni a kellemes dallamot és a szememet becsukva átadtam magam az emlékeimnek.

_______________

Tényleg bocsánat hogy eltűntem és azért is hogy ilyen gyatra és unalmas lett ez a rész de gyorsan akartam megírni....
Bocsánat mégegyszer azért remélem élvezhető...

2018.11.17.
❤️