Bring it back... || Shawn Mendes fanfiction

32.

-Igazad van.-bólintott kis idő után.-De valld be hogy a sztárpasik baromi jól néznek ki.-nézett rám egy kaján mosollyal, én pedig a fejemet csóválva nevettem el magam.
-Javíthatatlan vagy.-sóhajtottam halvány mosollyal.
-Tudom.-dőlt hátra a széken.-De komolyra fordítva a szót, ha bármi baj van, esetleg szükséged van valamire, vagy egyszerűen csak társaságra vágysz például hétvégén, akkor tudd hogy mi itt vagyunk. Csak szólj és átjövünk, aztán csapunk egy pizsipartit vagy tartunk filmezős estet.
-Köszönöm.
-Hagyd már, ez természetes.-mosolygott, aztán a székről felpattanva átsétált hozzám és átölelt.

•

A matek házim felett könyökölve próbáltam megoldani egy számomra extra nehéznek bizonyuló feladatot hulla fáradtan. Sajnos rossz szokásom, hogy általában ezeket a dolgokat mindig későre hagyom és halogatom, ebből pedig mindig az lesz hogy este tízkor még mindig a tanulással kínlódok. Mikor a telefonom megcsörrent úgy döntöttem hogy mára ennyi, így a könyvet becsukva és félre tolva nyúltam a telefonomért, majd a zöld gombra nyomtam.
-Szia hercegnő!-mosolygott a telefonba Shawn, nekem pedig megdobbant a szívem és hirtelen rossz érzés fogott el. Tökéletes mosolyát látva egyből megcsapott az érzés, hogy annyira szeretném megölelni, aztán eszembe jutott hogy ez lehetetlen.
-Hiányzol.-fújtam ki a levegőt és szomorúan néztem rá a kamerán keresztül.
-Te is nekem.-tett ő is hozzám hasonlóan.
-Ahj Shawn, képtelen vagyok ezt kibírni.-fakadtam ki, mire értetlenül nézett rám.
-Mi?-vonta össze a szemöldökét.
-Istenem. Tényleg nem szeretném ha lemondanál a karrieredről miattam, de ezt már nem bírom.
-Lisa mivan? Nem értelek.
-Minden áldott este úgy alszom el, hogy arra próbálok gondolni hogy minden reggel egyre közelebb kerülök a naphoz , amikor végre hazajössz, viszont tudom hogy az még rengeteg idő. Próbálom az egészet annyira pozitívan felfogni amennyire csak tudom, de egyszerűen nincs miért felkelnem reggelente.
-Basszus.
-Mert nem láthatom élőben a mosolyod, nem ölelhetlek meg, nem csókolhatlak meg és Shawn én esküszöm hogy belebetegszek a hiányodba. Egyszerűen azt érzem hogy a szívem majd szétreped és darabokra törik minden egyes pillanatban amikor rámmosolyogsz a telefonon keresztül és eszembe jut hogy "úristen még hónapokba telik amíg újból élőben láthatom.".
-Csak nyugodj meg.
-Nem Shawn, nem "csak nyugodj meg". Meg akarlak ölelni. Érzem hogy annyira meg akarom tenni, hogy hogyha most azonnal nem teszem meg belehalok, hogy ez az egyetlen dolog amit mindennél jobban szeretnék, hogy vágyom rád, hogy vágyom a csókjaidra, vágyom arra hogy a fülembe súgd hogy szeretsz. Vágyom a közös éjszakákra, hogy végígcsókold a testem mindegy egyes szegletét, vágyom az érzésre, hogy amikor hozzámérsz a bőröm perzselni kezd. Haldoklom nélküled és úgy érzem hogy jelen pillanatban ezek a dolgok azok amik segítenének rajtam. Apró dolgokra vágyom, amik mégis annyira hatalmasnak tűnnek azért mert nem vagy mellettem. Egyszerűen csak vágyom rád Shawn. Akarlak téged érted?
-Lis én...-csuklott el a hangja és lehajtotta a fejét, majd erősen a hajába túrt kissé megtépve göndör fürtjeit.-Ne haragudj. Tudom hogy rossz, mert én is pont ugyan így szenvedek.-nézett mélyen a szemeimbe, már ahogyan a kamerán keresztül tudott.-De kibírjuk oké? Elég erősek vagyunk hozzá. A kapcsolatunk is elég erős ahoz, hogy túlélje. Csak bízz bennem kérlek. Tudom hogy képesek vagyunk rá. Higgy bennem és magadban is. Higgy bennünk.-csóválta a fejét szomorúan.-Tudom hogy ez az egész talán baromi klisés vagy nyálas, de ez az egyetlen dolog amit jelen esetben meg tudunk tenni. Gondolkodtam. Rengeteget gondolkodtam azon hogy képes lennék otthagyni az egész karrieremet miattad. Mert hidd el én is ugyan úgy melletted akarok lenni. De...
-Nem Shawn! Ezt felejtsd el. Ezzel kezdtem az egész "monológomat". Sosem engedném hogy otthagyd azt a dolgot amit mindennél jobban szeretsz csinálni csak miattam. Ez az álmod és soha de soha nem bocsájtanám meg magamnak ha elvenném tőled.
-Az én döntésem lenne nem a tiéd.
-Nem érdekel. Képes lennél cserben hagyni egy csomó embert, akik szeretnek téged? Akiket nap mint nap boldoggá teszel, úgy hogy  nem is tudsz róla? Akiknek a példaképe vagy és bármit megtennének azért hogy találkozhassanak veled? Amire ők nap mint nap vágynak, csak egy ölelésre tőled azt én megkapom csak úgy. Ingyen. Nem kell érte kifizetnem egy koncert jegyet, vagy kirohanni eléd a repülőtérre. Igaz hogy nem túl gyakran, de megkapom. Ne csak rám gondolj, hanem gondolj a rajongóidra is. Ha hiszed, ha nem van akiknek csak te vagy és biztosan összetörnének ha bejelentenéd hogy ennyi volt és átlagos életet fogsz élni. Hogy nem A Shawn Mendes leszel, hanem csak simán Shawn Mendes, egy "átlagos" ember a többi közül.
-Ugyan olyan ember vagyok mint ők-nevetett fel keserűen és újból megcsóválta a fejét.
-Ez így igaz. De van aki ezt nem így gondolja-bólogattam.-Ja és gondolj még Andrewra. Mi lenne vele?
-Biztosan kiakadna.
-Ezer százalék. Nem tudnál megszabadulni tőle, hidd el. Nem hagyná.-nevettem el magam, majd hatalmasat sóhajtottam.-Nem erről van szó. Nem a karriered otthagyásáról van szó. Szimplán a hiányról.
És kérlek Shawn annyira ne légyél hülye hogy eldobj mindent és mindenkit csak miattam.
-Rendben, de tudnod kell hogy képes lennék rá.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-mosolygott.-Mikor értél haza tegnap?-kérdezte meg pár perc néma csend után, ami épp elég volt ahoz hogy megnyugodjunk.
-Talán egy vagy kettő óra felé. Ivy ki is akadt hogy csak úgy leléptem és nem szóltam neki.
-Nem is biztos hogy megtaláltad volna.
-Elképzelhető hogy az egyik szobában volt Briceal csak nem emlékszik rá.-nevettem, majd ő is így tett.-De tényleg tisztára másnapos volt. Nem is értem hogyan bírt eljönni idáig és hogy hogyan nem dobta ki a taccsot.-csóváltam a fejem hitetlenkedve.
-Egyébként lehetséges hogy lesz majd egy meglepetésem. Andrew még intézi de úgy néz ki hogy összejön.
-Úristen Shawn mondd el!-néztem rá izgatottan, mire hangosan felnevetett.
-Nem lehet.-mosolygott.-Ha elmondom akkor már nem lesz titok és abban pedig nincs semmi jó.
-Tudod hogy utálom a meglepetéseket.-szűkítettem össze a szemeimet.
-Hamarosan úgyis megtudod.-vonta meg a vállát.
-De Shawn.-dőltem hátra könyörgőn.
-Most jut eszembe. Még el kell valamit intéznem.
-Utállak.
-Sajnálom de ha tovább faggatsz elmondom és elcseszem az egészet. És tudom hogy szeretsz, engem mindenki szeret.-nézett rám kaján vigyorral.
-Persze hogy szeretlek.-forgattam meg a szemeimet mosolyogva.-Jó éjt!
-Aludj jól! Szeretlek!
-Holnap este hívj fel! Szeretlek!-mondtam majd intve egyet a kamerába kinyomtam a hívást.

___________________

Nem a legjobb, de azt hiszem kezd visszatérni az ihletem és az íráshoz való kedvem.
Ne haragudjatok de egyenlőre csak ennyi telik tőlem.
Köszönöm ha esetleg szánsz rá időt és kommentelsz!

2019.09.24.
❤️