Bring it back... || Shawn Mendes fanfiction

27.

Reggel az ablakon besütő lágy napsugarakra keltem. Shawn mellkasán fekve próbáltam normalizálni a látásom, ami pár másodperc után sikerült is. Magam elé bámulva feküdtem és mosolyogva hallgattam barátom egyenletes szívverését. Szívmelengető érzés volt, hogy itt van mellettem és nem választ el tőle az egész óceán, hogy végre, még akkor is ha csak két napra, de magam mellett tudhatom őt. Sóhajtva ültem fel és az arcát kezdtem el bámulni. Hihetetlenül aranyos volt.
-Szörnyű érzés ha bámulnak miközben alszol...-szólalt meg hirtelen kissé rekedtes hangon, majd mosolyogva nyitotta ki a szemeit. Nevetve ültem a derekára és egy rövid puszit nyomtam a szájára.
-Jó reggelt!-suttogtam.
-Jó reggelt baby!-mosolygott és újból megcsókolt. A karjait körém fonva erősen magához húzott és egy kis erőfeszítéssel maga alá gyűrt. Nevetve tapasztottam a tenyeremet izmos mellkasára, majd mosolyogva símítottam végig borostás arcán.
-Annyira szeretlek!-mondta halkan, közben pedig mélyen a szemembe nézett.
-Én is téged Shawn!-bólogattam és újból megcsókoltam.
-Legszívesebben egész nap ezt csinálnám. Órákig csókolni akarom azokat a puha ajkaidat és érezni az illatod minden egyes pillanatban.-csóválta a fejét és fájdalmas arcot vágva sóhajtott fel.
Hirtelen kinyílt az ajtó és Shane lépett be a szobába. Shawn gyorsan mellém huppant, én pedig idegesen néztem a bátyámra.
-Baszki Shane kopogni luxus?-húztam fel kérdőn a szemöldököm, mire ő csak elnevette magát.
-Jó reggelt mindenkinek! Bocs ha megzavartam valamit, csak szólni akartam hogy kész a reggeli és gyertek le.-mondta, majd röhögve kiment a szobából.
-Haha nagyon vicces...-motyogtam magamnak és gyorsan kiugrottam az ágyból. Egy szürke melegítőt és egy fekete haspólót kaptam magamra, majd Shawn ugyan ilyen ruhában lépett mellém, annyi különbséggel hogy az ő pólója hosszú volt.
-Hmm szóval mostmár utánzol is Mendes?-mondtam mosolyogva, mire felnevetett és a derekamnál fogva magához rántott.
-Te utánzol engem!-kacsintott és egy csókot nyomott az ajkaimra.
Miközben a konyha felé tartottunk laza, kócos kontyba kötöttem a hajam, ugyanis úgy néz ki, hogy igazán rámférne egy hajmosás.
-Jó reggelt!-köszöntem Emilynek, majd ezután Shawn is így tett. Egyébként apa egész jól kijön vele és esküszöm hogy hatalmas kő esett le a szívemről hogy a fiúnak nem kellett átesnie egy vallatáson, legalábbis még nem.
-Szia Shawn!-intett a húgom már szinte félelmetes vigyorral az arcán.
-Jó reggelt Emily, hogy aludtál?-húzta fel mosolyogva a szemöldökét a barátom és leültünk az asztalhoz.
-Jól és te?
-Jól, bár a nővéred elég hangosan horkol, de majd megszokom...-kacsintott rá nevetve Shawn, mire beleboxoltam a vállába.
-Hé nem is horkolok!-háborodtam fel halvány mosollyal az arcomon.
-Igaz, tényleg nem...-csóválta a fejét és mind a hárman hangos nevetésbe kezdtünk.
-Na mi ez a jókedv így korán reggel?-lépett be anya és apa is, majd utánuk Nate, aki leült Emily mellé.
-Shawn azt mondta, hogy Lis hangosan horkol, de aztán kiderült hogy nem is igaz.
-Néha horkol-vonta meg a vállát Nate, majd ezt a feltételezést a szüleim is alátámasztották.
-Jó, mostmár elég, nem horkolok és kész!-tasztottam meg a fejem, az arcom pedig megegyezett a paradicsom élénkpiros színével.
-Szerintem aranyos, ha egy lány horkol és az is ha elpirul.-suttogta a fülembe a barátom, mire mosolyogva néztem rá.
-Ha megütlek Shawn, az cseppet sem lesz aranyos...-mondtam ki nyugodtan, majd az asztalhoz visszafordulva enni kezdtem a reggelimet, majd röhögve ő is ugyan ezt tette.

•••

Shawn ölében fekve hallgattam Camila beszámolóját a turnéjáról a  barátommal együtt, miközben ő a hajamat birizgálta.
-Shawn amúgy te miért vagy otthon, mégcsak most jutott eszembe hogy neked is turnén kéne lenned...-húzta össze a szemöldökét Camila.
-Mivel nem lesz most ebben a két napban koncert meg semmi ilyesmi, ezért Andrew a hétvégére hazaengedett, de holnap már indulok vissza.-húzta el a száját.
-Jaa értem és eddig milyen a turné?
-Szokásos. Imádom a rajongóimat, de néha fárasztó. De legalább azt csinálom amit szeretek és ha a színpadon vagyok akkor kevésbé hiányzik a családom, a barátaim, vagy Lis. Jó figyelemelterelés.-vonta meg a vállát mosolyogva.
-És te hogy bírod?-nézett rám kamerán keresztül.
-Nehéz...baromi nehéz. De amikor itthon az ágyon döglődöm az unalomtól és még Shawnnak se tudok írni, mert éppen koncertezik vagy interjún van vagy bármi, akkor csak azzal nyugtatom magam hogy legalább azt csinálja amit szeret és hogy boldog, de mellette tudom hogy valószínűleg ő is épp annyira szenved mint én.-nevettem el magam, mire ők is így tettek.-Valójában tudom, hogy ő is szenved.-bólogattam és felnéztem a fiúra aki egy rövid puszit nyomott a számra.
-Ahj istenem annyira cukik vagytok, de most mennem kell! Sok boldogságot fiatalok és kitartást!-sípította Camila, majd meg sem várva hogy elköszönjünk, kinyomta a hívást.
-Hűha jó gyorsan letette...-nézett maga elé Shawn és elröhögte magát.
-Baromi gyorsan túlpörgött!-nevettem én is, majd mosolyogva hajtottam rá a fejem a fiú mellkasára.

_______________

Sziasztok!
Igen, tudom szar és unalmas, de a kövi jobb lesz ígérem!
NAGYON NAGYON KÖSZÖNÖM A 4K-t, IMÁDLAK TITEKET!❤️

2019.04.11.
❤️