Bring it back... || Shawn Mendes fanfiction

30.

-El sem hiszem hogy sikerült belerángatnod ebbe.-csóváltam a fejem, miközben óvatosan másztam ki a fekete autóból.
-Jaj ne izélj már jó lesz!-lökte meg a vállamat Ivy, mire a szemöldökömet felhúzva néztem rá.
-Idd le magad és akkor tényleg az lesz!-karolta át a lány vállát Brice, majd egy puszit nyomott a szájára és nevetve nézett rám.
Undorodva vezettem végig a bulin a tekintetem és magamban nyugtáztam, hogy ez az egész teljesen felesleges. Úgysem tudom majd jól érezni magam és ennyi idő után is rettegni fogok hogy az utolsó bulinon történtek megismétlődnek. Egyébként a helyszínen a szokásos látvány fogadott. Baráti társaságok, táncoló tömeg, egymás szájában (vagy ruhája alatt)  matató szerelmesek, vagy a hozzám hasonló visszahúzódó emberek akik csak csendben iszogatva nézegettek a kanapén. A számat elhúzva néztem a fiúra, aki éppen a gyomra tartalmát kiadva dőlt az egyik falnak, mellette pedig valószínűleg a haverjai akik sörösdobozokkal, röviditalokkal és cigarettával a kezükben nevettek nagyokat a barátjukon.
-Tényleg Ivy, nem mehetnék inkább haza? Semmi kedvem ehez...-sóhajtottam.
-A francba már Lis, engedd el magad! Úgy állsz itt, mint egy kiöregedett anya, aki inkább hazasietne a gyerekeihez, mintsem hogy jólérezze magát a barátaival. Bulizz, táncolj, barátkozz és keresd meg Ethant! Csak érezd jól magad, rád fér!- kacsintott és a többiekkel együtt elvegyült a tömegben.
Sóhajtva indultam meg a bárpult felé és elfoglaltam a szokásos helyemet az egyik széken.
-Csak egy kólát kérnék!-mosolyogtam rá a fiúra, aki nem sokkal később lerakta elém a kívánt italomat. Nagyokat kortyolva, unottan pásztáztam a táncoló tömeget. Nem szeretem a bulikat. Ritkán járok, de ha el is megyek akkor általában mindig így végződik. A barátaim szórakoznak, én pedig egy üdítővel ücsörgök a kezemben, ami ráadásul nem is alkoholos. A telefonomat feloldva néztem rà a híváslistámra, majd az üzenetekre, de Shawn továbbra sem adott életjelet magáról.
-Lisaa! Szia örülök hogy eljöttél!-ugrott mellém Ethan, kissé belemászva az arcomba, így éreztem az alkoholt a lehelletében.
-Szia!-köszöntem erőltetett mosollyal és óvatosan hátrébb toltam.-Én is örülök hogy eljöttem, tök jó ez a buli.-hazudtam szemrebbenés nélkül és beleittam a kólámba.
-Tényleg?-húzta fel a szemöldökét.
-Ühüm. Nézd az emberek táncolnak, jól érzik magukat meg ilyenek és...
-Te pedig itt ücsörögsz egyedül, egy kólát szorongatva.-szólt közbe nevetve, mire mosolyogva megforgattam a szemem.-Nagyon nem úgy nézel ki, mint aki jól érzi magát! Mason két whisky-t légyszi!-intett a poharakat törölgető srácnak, akit ezek szerint Masonnek hívnak.
-Ethan én nem akarok inni.-jelentettem ki határozottan, de ő ügyet sem vetve rá vette el tőlem a kólát és a kezembe nyomta az alkoholos italt. Beleszagoltam a folyadékba, majd undorodva emeltem messzebb az orromtól, miközben a mellettem ülő fiú habozás nélkül húzta le a pohara tartalmát.
-Még a szaga is borzasztó...
-Az íze jó.-mosolygott rám, mire lemondóan megcsóválva a fejem. Nagy levegőt véve nagyot nyelve ittam ki én is a poharat az utolsó cseppig. Az alkohol égette a torkomat, így grimaszolva néztem Ethanra, aki nevetve nézte végig az egészet.
-És mizu? Régen láttalak.-kérdezte, a hirtelen téma váltástól pedig kicsit megszédültem. Valószínűleg az alkohol hatása...
-Ethan pénteken találkoztunk a suliban.-húztam össze a szemöldökömet, halványan mosolyogva.
-Az régen volt. Egy ilyen gyönyörű lány nélkül minden perc szenvedés.-símított végig az arcomon.
-Öhm oké...Egyébként jól vagyok. Shawnnal, a barátommal.-hangsúlyoztam ki a barátom szót.-Jól megvagyunk, de most elutazott.
-Oh értem. Nincs kedved táncolni, vagy esetleg csinálhatnánk valami mást is. Szerinted?-vonta meg a vállát és lassan közeledni kezdett. Valószínűleg meg akart csókolni, ezért döbbenten néztem a szemeibe. Már majdnem összeért a szánk, amikor a pulton lévő telefonom hirtelen megcsörrent, mire odakaptam a fejem és boldogan tapasztaltam hogy Shawn az. A készülékért nyúltam, de Ethan megfogta a kezemet és a combomra rakta.
-Hagyd!-suttogta a fülembe, mire a fejemet megrázva pattantam fel a székről.
-Ezt fel kell vennem, ne haragudj!-kaparintottam meg végre a telefonomat és a tömegen átfúrva magam bementem egy szobába. Mázlimra egy kulcs lógott az ajtón, így azt elfordítva bezártam azt és a levegőt kifújva huppantam le az ágyra.
-Szia Shawn!-nyomtam meg a zöld gombot és mosolyogva néztem a barátomra.
-Lis ne haragudj hogy nem hívtalak előbb csak máris interjúm volt és istenem annyira hiányzol...-dőlt hátra az ágyon és fáradtan elmosolyodott.
-Nekem is hiányzol és nem kell magyarázkodnod.
-Szeretlek.-sóhajtott.-Mizu?
-Semmi, valami buliban vagyok, Ivyék rángattak el és az egész maga a pokol.-vontam meg a vállam.
-Ugye nem történt semmi baj?-kérdezte aggódva.
-Nem.-válaszoltam röviden. Nem kell tudnia Ethanról, ugyis csak idegeskedne rajta.-De azt hiszem mindjárt megyek haza.
-Ivy hazavisz?
-Nem hinném. Biztosan ivott és szerintem még maga sem tudja hogy ő hogyan keveredik haza.-nevettem fel halkan.-Majd sétálok.
-Na nem. Lis nem sétálgathatsz éjszaka, a korom sötétben. Elküldöm érted Petet.
-Köszönöm.-néztem rá hálásan.-Milyen napod volt?
-Hosszú és nehéz mint a többi. De alapjában véve jó. Nektek holnap suli igaz?
-Nem. Nem kell bemennünk valami értekezlet lesz a tanároknak. Ezt kihasználva mindenki leissza magát. De komolyan Shawn itt van az egész iskola.-hitetlenkedtem, mire elnevette magát.
Beállt a csend, csupán mindketten a kamerán keresztül bámultunk egymás szemeibe.
-Annyira hiányzol.-sóhajtottam.
-Annyira szeretlek.-tett ugyan így, mire elmosolyodtam.
-Én is szeretlek.

_______________

2019.06.01.
❤️

MÁR CSAK KÉT HÉT A SULIBÓL...