Bring it back... || Shawn Mendes fanfiction

28.

A szemeimet becsukva élveztem a pillanatot barátom karjaiban és nagyokat szippantottam így beszívva a szokásos "Shawn illatot" ami még ennyi idő után is képes volt felkelteni a pillangóimat a hasamban. Azt hiszem ezekért a pillanatokért éltem.
-Shawn...-szólaltam meg halkan, így megtörve a csendet.
-Hm?
-Nem akarom hogy visszamenj...-sóhajtottam és gyönyörű barna szemeibe néztem.
-Én pedig nem akarlak itthagyni Lis, de muszáj.-simogatta meg az arcom és elmosolyodott.
-Akkor megyek veled.-jelentettem ki a vállamat megrántva és halványan mosolyogva pásztáztam az arcát.
-És mi lesz a sulival?-nevetett halkan.
-Nem érdekel a suli Shawn, én csak veled akarok lenni. Van fogalmad róla mennyit szenvedtem amíg nem voltál itt? És holnap már újra elmész...-csóváltam a fejem és szomorúan hajtottam a mellkasára.
-Szeretlek.-sóhajtott és még szorosabban vont magához.

•••

Mivel hazafelé úton eléggé megéheztünk, ezért útközben beugrottunk egy cukrászdába, így egy rakat süteménnyel a kezünkben léptünk be a házba. Emily és Shane villámgyorsasággal rohantak le a konyhába és mind a négyen őrültek mindjára kezdtük falni a sütiket. Hirtelen a húgom, minden előjel nélkül az arcomba nyomta a tortáját, mire meglepődve bámultam rá.
-Ezt te most komolyan gondoltad Emily?-sipítottam, mire nevetni kezdett, vele együtt a két fiú is. Hunyorogva néztem a bátyámat és Shawnt, ahogy a hasukat fogva röhögnek.
-Tényleg Shawnie, ilyen vicces lenne?-mosolyogtam a barátomra és egy sütit a kezembe véve indultam el felé. Röhögve hátrálni kezdett, de a konyhapult megakadályozta, így védekezően maga elé emelte a kezeit. Erőszakosan kivettem a kezéből is a sütit, majd az enyémmel együtt egyszerre az arcába nyomtam azokat. Nevetve néztem a művemet és végül ráadásként a maradék habot is a pólójába töröltem.
-Kajacsata!-üvöltött fel pár másodperc után a bátyám, mire Shawn erősen magához húzott és mosolyogva a szemembe nézett.
-Ez a kedvenc pólóm édes!-mondta és egy tortaszeletet felkapva ugyan úgy tett mint én.
Innentől kezdve elszabadult a pokol. Nevetve kentük egymásra a drága finomságokat és nem foglalkoztunk azzal hogy talán megenni jobb lett volna őket, vagy hogyha anyáék hazaérnek cseppet sem fognak örülni. Emily Shawn hátára ugorva hátulról kente be a fiú arcát, majd ezután a bátyám következett. Míg barátom lefogta, addig mi lányok kíméletlenül ajándékoztuk meg az arcát és a haját a krémesekkel.
-Jó...-kapkodtam a levegőt nevetve.-Szerintem abba kéne hagynunk!-dőltem a pultnak, mire mindenki rámnézett. Emily a vállát megvonva folytatta tovább Shane "kínzását", Shawn pedig mosolyogva jött oda hozzám és a derekamnál fogva magához húzva megcsókolt. Belemosolyogtam a csókba és a kezemet a hajába vezettem, nem foglalkozva vele hogy mégjobban összekenem. A sütemények és a csókja édes íze keveredett egymással mégnagyobb élvezetet nyújtva nekem.
-Szeretleek!-néztem rá nevetve és játekosan ellöktem magamtól. Nevetve csóválta meg a fejét, majd együtt indultunk el a Shane segítségére, ugyanis Emily továbbra is folytatta a kajacsatát.
-Emily elég lesz!-szedtem le a fiú hátáról és magam mellé állítottam. Miután mindenkinek sikerült lenyugodni, döbbenten néztünk végig a konyhán. Nem viccelek, ha azt mondom hogy minden tiszta süti volt. A padló, az asztal, a falak, a pult, minden...
-Azt hiszem jobb lesz ha sietünk a pakolással.-bólogatott a bátyám.
-Egyetértek, kezdjük el!-mondtam, majd a feladatokat beosztva kezdtük el feltakarítani a kupit amit alig tíz perc alatt csináltunk.

Annak ellenére, hogy nem volt nehéz megcsinálni, feltakarítani már igenis megerőltető volt, de végül sikerült. Anyáék semmit sem sejtettek az egészből, csak akkor amikor meglátták a kukában a rengeteg maradékot. Mivel van egy bátyám volt kire fogni, így annyival hogy Nate nem tudta megenni a sok sütit ezért kellett kidobni őket le tudtuk zárni a témát.
Vizes hajjal és pizsomában léptem ki a fürdőből, majd onnan a szobámba indultam. Shawn egy alsóban feküdt az ágyban és a telefonját nyomkodta, majd mikor észrevett az éjjeliszekrényre helyezte a készüléket és mosolyogva követte minden lépésem. Halvány mosollyal forultam felé, ami inkább szomorúvá sikeredett és hatalmasat sóhajtottam. Shawn ugyan így tett, majd felállt és az ölébe húzva leült velem az ágyra. A vállára hajtottam a fejem és könnyezni kezdtem, amiből végül sírás lett. Az államnál fogva felemelte a fejem, majd letörölte a könnyeimet és egy rövid csókot nyomott a számra.
-Jó éjt!-suttogta, majd lefektetett maga mellé, betakart és miután lekapcsolta a villanyt átölelt.
-Jó éjt!-mondtam és a sírást visszatartva próbáltam arra gondolni, hogy még itt van és nem arra hogy holnap újból óceánok választanak majd el tőle.

•••

Reggel, vagyis inkább hajnalok hajnalán az ébresztő idegesítő csipogására ébredtem. A hátamra fordulva kezdtem el bámulni a plafont, majd oldalra fordítottam a fejem és a barátom mosolygós arcával találtam szembe magam.
-Hogy tudsz még ilyenkor is mosolyogni?-fogtam a fejem és a meleg ágyból kikelve kezdtem el öltözködni. Ő is ugyan így tett, csak ő a bőröndjéből szedett elő egy fekete farmert és egy szürke pulcsit. A hajamat kontyba kötöttem és nem voltam hajlandó sminkelni, igazából nem is igazán érdekelt hogy nézek ki.
Nem volt túl sok időnk felébredni, ugyanis negyed óra múlva már a házunk előtt állt a taxi. Az ajtón kilépve megcsapott a reggeli kicsit hideg levegő így alig láthatóan megborzongtam. Amíg a sofőr bepakolta Shawn cuccait a csomagtartóba, addig mi beültünk és vártunk. A fejemet az ablaknak döntve csuktam be a szemem és csendben hallgattam a motor zúgását.
Vegül az autó a repülőtér parkolójában állt meg, így lassan és ráérősen nyitottam ki az ajtót, majd szálltam ki belőle. Késésben voltunk, ezért Shawn ellenben velem eléggé sietett, így kénytelen voltam utána rohanni.
-Ne hozzak valamit?-kérdeztem, ugyanis egy rakat táska volt a kezében, plusz még a bőröndje.
-Nem kell, hozom én!-mosolygott, majd a többieket észrevéve feléjük vette az irányt.
-Sziasztok!-köszönt nekik, majd egyenként kezet fogtak.
-Sziasztok!-intettem egyet, mire ők is így tettek.
-Shawn, kicsit megkéstetek, 5 perc és indul a gép. Nem akarlak titeket elkeseríteni de mennünk kéne.-vakarta a tarkóját Andrew.
-Rendben...-sóhajtott Shawn és felém fordult.-Szeretlek és sietek vissza. Hívtam egy taxit, Peter már a bejárat előtt vár, majd hazavisz téged. Este hívlak.-fáradt mosollyal simított végig az arcomon, majd egy csókot nyomott a számra.
-Hiányozni fogsz...-hajtottam le a fejem és a könnyeimet letörölve néztem újból a szemeibe, majd nagy levegőt véve összeszedtem magam és halványan elmosolyodtam.-Szeretlek!-öleltem meg, majd pár másodperc múlva már a repülő lépcsőjén sétált fel. Mielőtt eltűnt volna, még utoljára rámmosolygott, ami miatt mégjobban összeszorult a szívem.
A repülő elindult, majd felszállt, én pedig némán néztem távolodó alakját, míg végül el nem tűnt a felhők között.

__________________

2019.05.04.
❤️