Bring it back... || Shawn Mendes fanfiction

12.

Nyöszörögve nyitottam ki a szememet, ugyanis az éjszaka folyamán úgy elfeküdtem a nyakamat hogy azt hittem itt helyben meghalok. Az első amit megpillantottam a mellettem fekvő Cameron mosolygós arca volt, ami már a nap elején hatalmasat dobott a kedvemen.
-Jó reggelt!-szólalt meg reggeli rekedtes hangján és egy rövid puszit nyomott a számra, amit én inkább egy szenvedélyes csókká alakítottam.
-Jó reggelt!-mosolyogtam mikor elváltunk,majd a derekára ültem és hosszasan megcsókoltam. Hirtelen lelökött magáról így én voltam alul, fölémkönyökölt és apró, nedves puszikat hagyott a nyakamon. Az érzés hatására felnyögtem, majd mosolyogva magamhoz húztam egy újjabb csókra.
-Ne most!-suttogtam a fülébe, mire Ő fájdalmasan felsóhajtott én pedig egy hosszú kinyúlott pólót magamra kapva kiléptem a szobából. Lesétáltam a konyhába és a kávémat elkészítve, valami divatmagazinnal a kezembe leültem és kortyolgatni kezdtem a "reggeli ébresztőmet". Közben Cameron is helyet foglalt mellettem és sértődött tekintettel kezdett el bámulni.
-Miaz?-kérdeztem zavartan mosolyogva mire ő csak kérdőn felhúzta a szemöldökét.
-Ugye tudod hogy azt szokták mondani hogy amit elkezdessz azt fejezd is be?-kérdezte én pedig egyből tudtam miről van szó-Nekem kellene elvégeznem azt amit te-mutatott rám-elkezdtél, de inkább nem fogom...
Mosolyogva megforgattam a szemem és ránéztem.
-Soha nem értettem hogy a férfiak miért mondják ezt. Ne gondolj rá és akkor majd elmúlik!-mondtam és elnevettem magam. Cameron egy "hahaha" elmotyogása után felsétált az emeletre, majd Camila mosolygós arcát láttam meg belépni a konyhába.
-Jó reggelt!-köszöntem és odasétálva hozzá megöleltem majd újból visszaültem a helyemre.
-Jó reggelt!-dörzsölte a szemeit, majd nem sokkal később Ő is helyet foglalt az asztalnál.-Mit csinálunk ma?-kérdezte és álmosan nézett rám.
-Fogalmam sincs...-húztam el a szám.-Talán elmehetnénk moziba, utána pedig vásárolhatnánk....úgyis új ruhákat akartam venni!-csillant fel a szemem.
-Nekem jó, de a fiúk nem biztos hogy oda el szeretnének jönni...mármint a moziba biztos benne lennének, de vásárlásba nem hinném-húzta meg a vállát.
-Majd valahogy csak rábeszéljük őket.-legyintettem és kiittam az utolsó korty kávémat is a csészéből, majd felpattantam és kimentem a teraszra. A hintaszékbe ülve kezdtem el tanulmányozni a tájat, mintha még soha nem tettem volna meg. A Nap, mint mindig, ma is erősen tűzött, viszont az enyhén fújdogáló szél miatt, annyira nem volt vészesen meleg, inkább olyan tökéletesnek mondanám.
Az égen egy darab felhő sem volt, így látni lehetett az épp felettünk elszálló repülőgépet, amely hosszú, fehér csíkot hagyott maga után, ami kicsit olyan hatást keltett mintha ketté szelte volna az eget. Sóhajtva álltam fel és mosolyogva huppantam le, a már valószínűleg megbékélt barátom ölébe a többiekhez.
-Jó reggelt!-köszöntem hatalmas vigyorral az arcomon és egy puszit nyomtam Cameron kicsit borostás arcára.
-Neked is!-intettek álmosan, mire én mosolyogva csóváltam a fejem.
-Szóval...-kezdtem-Arra gondoltunk Camilával hogy elmehetnénk plázázni.-mondtam mire mindenki felkapta a fejét.
-Biztos nem.-jelentette ki Aaron és ennyivel le is zárta a témát.
-Ezt buktad csajszi, én biztos nem megyek plázázni. Főleg nem veletek.-mutatott ránk, lányokra Matthew.
-Jah..lehet hogy még holnap után is ott lennénk.-röhögött Jack, mire a többiek helyeslően bólogattak.
-Egy szóval...felejtsétek el.-szólalt meg Cameron is és óvatosan lelökött magáról, majd felállt.
-De nemár fiúk!-könyörögtem, majd eszembe jutott valami-Khmm..-köszörültem meg a torkom és gonoszul elmosolyodtam-Moziba is mennénk!-mondtam ki, mire felém kapták a fejüket és mint az ovisok ugrálni kezdtek.
-Ezazz!! Olyan rég voltam moziba!-ugrált oda hozzám Jack J.,majd kiszökdelt a nappaliba.
-Rendben, benne vagyunk!-vigyorgott Cameron, majd felfutott a lépcsőn és a többiek is követték Őt.
Győzedelmes arccal fordultam a lányok felé és a kezemet feltartva mind a ketten belecsaptak.
-Ez szép volt!-bólogatott Sierra.
-Mondtam én hogy belemennek, ha moziról van szó!-vontam meg a vállam.
-Na akkor szerintem én megyek és elkészülődök.-mondta Cami és felfutott, majd nem sokkal később Sierra is itthagyott.
Mosolyogva sétáltam ki a konyhából, de a mosoly azonnal lehervadt az arcomról és helyét átvette a mardosó bűntudtad, mikor megpillantottam Shawnt teljesen egyedül a kanapén ücsörögni. Először szó nélkül el akartam menni mellette, de egy kis vacilálás után leléptem a lépcsőről és egy nagy levegő után megszólaltam.
-E..esetleg n..nem szeretnél velünk jönni?-fújtam ki a levegőt és vártam mit válaszol.
-Bocs, de semmi kedvem azt nézni hogy hogyan enyelegtek Cameronnal.-mondta és rám sem nézett.
Szomorúan lehajtottam a fejem és egy nagy sóhajtás után, én is elindultam készülődni.
                        
                                •••