Bring it back... || Shawn Mendes fanfiction

16.

A boldogság hatására a szemeim azonnal megteltek könnyel és szipogva néztem az előttem guggoló Shawnra, aki továbbra is csak vigyorgott.
-I..igen.-mondtam ki mire felállt és előhúzott egy nyakláncot a kis dobozkából. Az étterem összes vendége mosolyogva nézett minket, valakik még tapsoltak is...mintha egy színházban lennének. Shawn mosolyogva magához húzott és megcsókolt, majd miután elváltunk, felrakta a nyakamra az ékszert. A nyakláncon egy szív alakú medál lógott, aminek az egyik oldalán egy L a másik oldalán pedig egy S betű állt.
-Gyönyörű, köszönöm!-mondtam még mindig a könnyeimet törölgetve.
-Olyan gyönyörű mint te!-simogatta meg az arcom mosolyogva ès egy rövid csókot nyomott a számra.

•••

Shawn mellett ácsorogva vártam, amíg kinyitja a háza ajtaját, majd mikor sikerült neki udvariasan előre engedett.
Bizonytalanul léptem be és megfordulva barátomra néztem.
-Érezd csak otthon magad!-mosolygott és becsukta magunk mögött az ajtót.
A cipőmet levéve, jobban körülnéztem. Otthonos volt és a házat körbelengte a tipikus "Shawn illat". Szürke falaihoz tökéletesen passzoltak a fehér bútorok és látni lehetett hogy mégiscsak egy fiú házában vagyok. Meglepően tetszett a szürke szín, pedig mindig azt az elvet vallottam hogy egy fal festéséhez világos szín kell, különben túl lehangoló és sötét lesz. Nem, ennek Shawn háza pont az ellentettje volt, baromira jó hangulatot keltett az egész. A nappaliban a tv melletti polcokon egy -egy koncertről, vagy a családjáról voltak képek. Nevetve emeltem le az egyiket, amelyiken a kicsi Shawn vigyorgott egy nyalókával a kezében.
Mosolyogva simítottam végig rajta, majd hirtelen két meleg kezet éreztem meg a derekamon.
-Nagyon aranyos voltál!-néztem fel rá, mire nevetve kivette a kezemből és visszarakta a polcra.
-Igen és néha idegesítő is...-röhögött fel mire kérdőn néztem rá.
-Miért?
-Elég sokat énekeltem és akkor még iszonyatosan rossz hangom volt, ezzel pedig anyáékat az őrületbe kergettem.-tárta szét a karját.
-Rossz hangod volt?-rökönyödtem meg.-A nagy Shawn Mendesnek nem volt mindig ilyen tökéletes hangja?-nevettem mire elmosolyodott.
-Ezek szerint.-vonta meg a vállát és leült a kanapéra. Megpaskolta maga mellett a helyet, mire én is leültem mellé, a vállára hajtottam a fejem és az ujjaival kezdtem el játszani.
-Lisa...-szólalt meg megtörve a csendet.
-Hmm?
-Tudom, hogy mégcsak most jöttünk össze-kezdte és éreztem hogy nem egy jó hírt szeretne közölni, ezért ijedten néztem rá-és hidd el hogy mindennél jobban maradnék itt veled, de el kell mennem.

Sejtettem...

-Hová és mennyi időre?-álltam fel kétségbeesve.
-Egy hétre, Európába...-hajtotta le a fejét.
-Nem fogom kibírni..-sóhajtottam.
-Én sem Lis, de muszáj lesz...-állt fel és megölelt.
-Mikor indulsz?-motyogtam a vállába.
-Holnap reggel 6-kor indul a gépem...-suttogta,mire tágra nyílt szemekkel léptem el tőle.
-Hogy mi??-visítottam egy oktávval feljebb hangon.-És mégis miért nem szóltál előbb?
-Nem akartam hogy ezen stresszelj, hogy nyugodtan ki tudjuk élvezni azokat a napokat amikor még itt vagyok.
-Jobb lett volna ha előbb szólsz és felkészültem volna rá.-fogtam a fejem.
-Egy hét és visszajövök, az nem sok...annyira.-gondolkodott el és kínosan elmosolyodott.
-Csak nézőpont kérdése és ha abból szempontból nézzük hogy egy hétig nem látlak, nem csókolhatlak és nem ölelhetlek meg akkor az az egy hét baromira soknak számít.-akadtam ki.
-Valahogy majd csak kibírjuk...majd FaceTimeolunk. Megígérem hogy minden nap felhívlak, amikor csak tudlak.-fogta meg a kezem.
-Már most hiányzol...-folytak ki a könnyeim, majd ránéztem és elnevettük magunkat.
-Ne sírj, még itt vagyok!-nevetett és magához ölelt.
-Még...

________________

Véleményeket szívesen olvasok!
❤️