Bring it back... || Shawn Mendes fanfiction

9.

Üveges tekintettel meredtem magam elé az ágyamon ücsörögve. Nem tudtam felfogni a történteket, még mindig túl hihetetlennek tűnt az egész.
Tegnap miután az az állat kiélte rajtam a vágyait, otthagyott, majd Cameronék találtak rám.
Most itt van mindenki, (ma itt is alszanak mivel ebben a házban van egy rakat vendégszoba) pedig pont ez az ami egyáltalán nem hiányzik. A társaság. Legszívesebben felszívódnék, egy baromira messzi helyre, ahol senki nem talál meg és egyedül élnék gondok nélkül. De sajnos nem lehet.
Anya és apa elutaztak ma reggel, valami üzleti útra körülbelül egy hétre, Emilyt pedig addig visszavitték Magyarországra anya egyik barátnőjéhez, mondván hogy túl felelőtlenek vagyunk hozzá hogy ilyen hosszú időre itthon hagyják velünk.
Hirtelen kopogást hallottam az ajtómon és Shawn dugta be rajta a fejét.

Na, már csak ez hiányzott...nem akarok veszekedni...

-Bejöhetek?-kérdezte halkan én pedig csak egy bólintással válaszoltam. Az ajtót becsukva leült mellém, majd egy kis idő után megszólalt.-Lis én...-kezdte volna de közbe szóltam.
-Ne!-emeltem fel a kezemet-Shawn ne erre most nincs szükségem...-sóhajtottam.
-Miért vagy ilyen?-kérdezte szomorúan és a szemembe nézett.
-Miért vagyok ilyen??-néztem rá hitetlenkedve- Shawn tegnap azon a hülye bulin megerőszakoltak...boldognak kéne lennem??? Hmm?? Szerinted minden happy és csináljak úgy mintha semmi sem történt volna?? Egy olyan dolgot vettek el tőlem, amit soha többé nem kaphatok vissza, ráadásul erőszakkal.
-Ezt nagyon jól tudom!-csukta be a szemét.-Lis én kibékülni jöttem, nem azért hogy mégjobban összevesszünk, de akkor megyek...-sóhajtott.
-Shawn várj!-szóltam utána és mielőtt még kinyithatta volna az ajtót elkaptam a kezét és megöleltem.-Bocs csak nem vagyok a legjobban...-motyogtam-Ez már úgy hiányzott!
-Nekem is! De rohadtul!-suttogta és egy puszit nyomott a homlokomra. Halvány mosollyal néztem fel rá, majd én is megpusziltam az arcát.
-Köszönöm hogy itt vagy!-fúrtam a vállába a fejem és egy hatalmasat sóhajtottam.
-Mire valók a barátok-mondta, majd elengedett és rámmosolygott. A mondat hallatán csak keserűen elmosolyodtam és bólintottam.

"Barátok"

-Nem jössz le? Mindenki itt van, már hiányolnak!-nyitotta ki az ajtót.
-De....-sóhajtottam.
Mikor leértem a lépcsőn, mindenki a nyakamba ugrott, mire majdnem hátra estem.
-Sziasztok!-intettem miután végre leszálltak rólam.
-Hogy vagy húgi?-sétált oda hozzám Shane.
-Voltam már jobban is..-húztam el a szám.
-Komolyan megkeresem és megölöm azt a hülyegyereket-komorult el a tekintete és ökölbe szorította a kezét.
-Segítünk!-lépett mellé Aaron és Shawn.
-Az erőszak nem megoldás semmire-hajtottam le a fejem.-Ő is erőszakkal tette azt, amit tett. Ne akarjatok olyanok lenni mint ő.-mondtam és kisétáltam a teraszra, majd egy székre lehuppanva kémlelni kezdtem a tájat.
Láttam az óceánt, ami sötétkék színben tündökölt. A felette elrepülő madarakat, a messze vitorlázó hajókat, a távolról iszonyatosan picinek tűnő embereket ahogyan a parton szórakoznak és a szerelmeseket, akik a tömegtől félrehúzódva romantikáztak a sziklákon és csakis egymásra koncentrálva merültek szenvedélyes csókba.
Hallottam a tömeg hangját, a közelben tartandó fesztiválon szóló zenét és a rajongók őrült sikogatását.
Sóhajtva álltam fel és besétáltam a többiekhez. A fiúk épp valami focis játékon játszottak, de úgy hogy Aaron Shawn hátán feküdt azt kiabálva hogy úgyis ő nyer, a többi pedig csak nevetett. Halvány mosollyal az arcomon felmentem a szobámba, majd az ágyra dőlve olvasni kezdtem.

•••

Sikerült kiolvasnom puszta három óra alatt egy könyvet...hát igen ez lennék én. A szememet dörzsölve álltam fel és mivel már ment le a nap gondoltam lemegyek a partra.
Egy magasított derekú nadrágot és egy trikót felkapva rohantam le a lépcsőn majd egy fehér strandpapucsot felvéve indultam el.
Odaérve mosolyogva vettem le a papucsomat és mezítláb sétáltam a puha homokban. Éreztem az óceán tipikus illatát, így nagyot szippantva a friss levegőből leültem a homokba és a távolba meredtem. Este felé már nem voltak strandolók, egy-két ember sétálgatott csak. A hullámok kicsapódtak a homokba, így minden alkalommal egy-egy gödröt vályva abba. Az ég rózsszínes színben tündökölt, felhő egy darab sem volt, így csodálatosan lehetett látni az óceán mögött eltűnő Napot. Oldalra döntve a fejemet néztem a panorámát és becsuktam a szemem.
-Gyönyörű igaz?-kérdezte mögöttem egy mély hang. Ijedten kaptam hátra a tekintetem, de egyből megnyugodtam amikor Cameron mosolygós arcát pillantottam meg.
-Jaj Cameron, megijesztettél!-pattantam fel a szívemhez téve a kezem.
-Pedig nem állt szándékomban!-mosolygott.
-Miért jöttél?-kérdeztem le sem véve a szemem a tájképről.
-Gondoltam megnézem a naplementét...meg láttam hogy elmentél és valahogy éreztem hogy ide jöttél!-nevette el magát.
-Megérte mert annyira gyönyörű!-suttogtam.
-Igen, az!-mondta és két kezet éreztem a derekam körül.-Épp úgy mint te!-suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Megfordultam és lélegzet visszafolytva néztem a fiú szemébe. Percekig bámultuk egymást, majd Cam az arcomhoz nyúlt és lassan megcsókolt. A szívem hatalmasat dobbant, annak ellenére hogy tudtam, rosszul cselekszem, de a testem nem
tudott ellenállni. Puha ajkai táncot nyártak az enyéimmel, beletúrtam a hajába mire ő belemosolygott a csókunkba.
Vörös fejjel váltam el tőle és zavartan a szemeibe néztem.
-Cam..-kezdtem volna el magyarázkodni.
-Cssss!-tette mutatóujját a számra.-Amióta megláttalak erre a percre vártam.-suttogta-szeretlek!-mondta félénken, mire elmosolyodtam.
-És arra gondoltam h..hogy megpróbálhatnánk!-dadogta.
-Figyelj Cam.-sóhajtottam-Nem tudom hogy most hogy viselnék egy kapcsolatot.-mondtam, mire Ő csalódottan lehajtotta a fejét.-De megpróbálhatjuk.-mosolyogtam a végére. Nem érdekel Shawn! Ha nem kellek neki, akkor nem fogom "ráerőltetni" magam.
-Tényleg??-kérdezte boldogan mire én bólintottam, majd újra megcsókolt.