Szjg: Cortez Lánya 1. || ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Augusztus 31. Vasárnap

- Regi! Ugye tudod, hogy délután indul a gépünk Budapestre? Bepakoltál már? - kiáltotta Anyu.
Na igen. Ma költözünk Magyarországra. Eddig egész életemben Párizs volt az otthonom, ezért nehéz lesz megválni tőle. Bár nem itt születtem, egyéves koromban már itt éltünk, azóta túl sok emléket gyűjtöttem össze ahoz, hogy csak úgy eldobjam.
- Igen Anyu, tudom, de még elmegyek Jacquelin-hoz egy búcsú ölelésre.  Sziasztok! - szaladtam is le a lépcsőn és egészen Jacquelin-ék házáig meg se álltam. Jacquelin általános első osztály óta a legjobb barátnőm. El se tudom képzelni nélküle a jövőm, eddig ő volt az egyetlen biztos pont az életemben.
Amikor csengettem az anyukája nyitott ajtót.
- Jó napot! Gondoltam eljövök, mielőtt utazunk - mosolyogtam rá keserűen. Ő is egy együttérző mosolyra húzta a száját, és felküldött a barátnőm szobájába. Amint beléptem, Jacquelin azonnal a nyakamba ugrott. Egész délelőtt beszélgettünk, nevettünk, viccelődtünk, mintha egy átlagos délután lenne. Csak sajnos nem volt az. Ez volt az utolsó együtt töltött napunk.
Vagyis ekkor még azt hittem.
Nem sokkal ebéd után Apu hívott.
- Szia, érted megyek, egy óra múlva indul a gépünk, tíz perc múlva ott vagyok - szólt bele Apu, ismertebb nevén Cortez, és már le is tette. Szomorúan néztem fel Jacquelin-ra, a telefont tartó karom az ölembe hullott, és idegesen harapdálni kezdtem az alsó ajkam.
Azonnal felfogta hogy mennem kell.
- Hát Gina, eljött ez a pillanat is, de tudd, attól még, hogy nem vagyok ott veled testben, sosem felejtelek el. És majd minden nap videochatelünk, és beszélünk, jó? - mondta könnyezve, és a tenyerébe csúsztatta a kezem. Az én szememből is elkezdtek csorogni a könnycseppek. Nagyot sóhajtva átöleltem és belesuttogtam a fülébe:
- Bármennyire is dilis tudsz lenni néha, attól még az én dilis legjobb barátnőm vagy. Nagyon fogsz hiányozni, ugye tudod? - mondtam ki, és ott eltört a mécses. Mindketten bőgve mentünk le a ház elé, majd ahogy megláttam Aput kiszállni a taxiból, ismét magamhoz szorítottam.  Még hosszú ideig öleltük egymást, idő közben az eső is eleredt, alkalmazkodva a hangulatunkhoz.
- Regi, mostmár indulnunk kell - köszörülte meg a torkát apa, mire elengedtem az örök barátnőm,  beszálltam a kocsiba, és erőtt vettem magamon, hogy ne zuhanjak össze a hátsó ülésen dülöngélve, miközben elhajtunk. Nem néztem vissza. Képtelen lettem volna látni az út szélén álló, meggyötört lányt, akinek az arcán vegyesen folytak a könny- és esőcseppek. Akinek ennyi ideig lehettem az élete része és most kénytelen voltam kilépni belőle.
A reptérig vezető úton, minden vicces pillanatra visszagondoltam amiket Jacquelin-nal csináltunk, a sok szelfit az Eiffel torony előtt, a reggeliket a sarki pékségben. A pantomimest a Louvre-nál, aki mindig intett nekünk, mi pedig néha beálltunk mellé "mutogatni". Az óriáskerék előtt álldogáló lányt, aki mindig adott nekünk ingyen bagettet, mi pedig cserébe befizettük egy körre a keréken.
Egy óra múlva már a repülőn ültünk és vártuk az indulást, Anyu és Apu inkább békén hagytak, és ez kivételesen nagyon jól esett. Legszívesebben ordította volna attól a szívszorító érzéstől ami épp készült felül emelkedni rajtam, de nem hagyhattam. Párizs ide, Eiffel torony oda, csak Jacquelin fog hiányozni, semmi más.

***

Mikor leszállt a gép Budapesten, a bátyám már a téren várt minket.
Még nem is mondtam hogy van egy bátyám ugye? Nos, a drága testvérem most megy 11.-be. Márk még két éve költözött ide, hogy itt kezdje a gimit, eddig a nagyiékkal lakott, de nemrég beköltözött az új házunkba. 
Mi igazán szeretjük egymást, de sokszor szívatjuk meg a másikat, szóval csak a szokásos testvériség.
  Na de térjünk vissza az elejére. Tehát hívtunk egy taxit, ami a házunk előtt  rakott ki minket. A házunk a II. Kerületbe van és gyönyörű. Egy emeletes, a külselyén kő burkolat van és óriási ablakok díszítik. A ház előtt nincs kert, rögtön a járdáról nyílik, csak kocsibejáró van. Viszont van hátsókertünk ami óriási. A ház belülről is fantasztikus, a szobámat sem én rendeztem be, ezért nagyon kíváncsi voltam rá.
Ahogy belépünk, rögtön a nagy nappaliba jutunk aminek a másik végéből nyílik a konyha. A nappali a ház közepén van egy térben a konyhával, ami mellett pedig üveg korlátos csigalépcső helyezkedik el. A lépcsővel szemben van az étkező és egy fürdőszoba. Ahogy felmegyünk, egy folyosóra jutunk, és egy társalgóba, aminek az utcára néző fala tulajdonképpen egy óriási ablak. A folyosón balra van az én szobám, ami csodaszép. A szemközti falak sötétlilák, és krémszínűek. Az ablakaim az utcára nyílnak, az ajtótól bal oldalra van a hatalmas franciaágy, és az ablak egyik oldalán egy íróasztal. Az ággyal szembe volt egy szekrénysor,  közepén egy tévével, fölötte meg alatta polc, ami teli van DVD-vel és könyvekkel. A tévé mellet két oldalon a szekrénysor teli van tárgyakkal. Nagyon tetszik, van még az ajtó mellett egy tükrös asztal ami külön a sminkeléshez van. Az ágy mellett nyílik a fürdőszobám. És a másik oldalán egy ruhatároló található aminek az egyik fala csak cipős polcokból áll, azzal szemben van egy csomó kiegészítőm és a hosszabbik falon van végig ruha. A szobám mellett van a vendégszoba, és a folyosó végén van még egy pihenő sarok. A folyosó másik irányába van a tesóm szobája, anyáék hálója és egy fürdőszoba. Ez a házunk pontos ismertetője, bár nem hiszem, hogy sok mindenkit érdekelt :D
Kipakoltam és ledőltem az ágyra. Holnap kezdődik a suli, ideje új barátokat szerezni. Új életet kezdeni.  A nagy elmélkedésemet anyu szakította félbe, aki szólt hogy kész a vacsora. Lementem enni, utána letusoltam és fáradtan bedőltem az ágyba. Azonnal elnyomott az álom.