Szjg: Cortez Lánya 1. || ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Január 12. kedd

Pénteken vége a félévnek. Ezáltal a suliban eluralkodott a káosz. A tanárok már lezártak minket, de próbáltak tanítani - megjegyzem, nem sok sikerrel - viszont volt olyan amikor csak filmet néztünk. Gondos ki volt akadva a tegnapi húzásunk miatt, ráadásul még Máday is leszidott minket, ezért fizikán mindenkinek elvette a mobilját, és szünetben elfelejtette visszaadni, így járkálhattunk utána a folyosón, amig harmadik óra utáni szübetben Dani nem tért be a terembe, feje fölött tartva a kicsi cipősdobozt. Aztán negyedik óra jött. Tesi. Váltófutás volt a feladat, így mi öten beálltunk a különböző pontokra. Az a-s lányok csak négyen voltak, ezért tőlünk leültették Vikit, mert ő amúgy sem csinál semmit. Én kezdtem, utánam Gréti, Bogi, és a végén Roxi. Meg kellett várnunk amíg a tanárnő puska hiányában azt mondta hogy "durr" aztán mehettünk. Összeszedtem minden energiámat, és már csak körülbelül három méterre voltam Grétitől aki ekkor egy "jó, megyeek" kiáltással futni kezdett. Csakhogy a bot nélkül. Sóhajtva mentem utána, Bogi pedig értetlenül nézett.
- Regi, te hova jössz? - kiáltotta.
- Náhlam...van..a boht. - lihegtem, és és a kezébe nyomtam.

Délután elmentem edzésre, ahol elvitt minket az edző egy utolsó korcsolyázásra, aztán hazamentem, megcsináltam a házim, és vártam hogy Gréti hívjon. Megbeszéltük hogy este hív, de ez nem így történt. Fél nyolckor mér tűkön ültem, gyhogx leszaladtam a lépcsőn, kiáltottam a családomnak egy "elmentem"-et, és a sporcipőmet felhúzva átrohantam a hosszú utca másik végébe. Grétiéknél lihegve álltam az ahtó előtt, majd egy mély levegő kíséretében becsengettem. Ricsi nyitott ajtót.
- Szia Regsz! Sütit? - tartott felém egy tepsit, ahonnan valami csokis piskóta gőzölgött.
- Nem, köszönöm. Gréti? - mentem be.
- Nincs itthon. - felelte. - azt hittem nálatok van. - mondta értetlenül.
- Mi? Nálunk biztos nem. - ráztam a fejem. Előkaptam a telefonom és tárcsáztam.
- Szia Regii! Most nem érek rá, bocsi! - szólt bele a barátnőm.
- Hol vagy? - kérdeztem.
- Áronnal díszítjük a szobámat, azért nem hívtalak. - magyarázta vidáman. Ekkor a bátyja lesétált a lépcsőn, és értetlenül nézett rám, és az apjára, aki még mindig dgy tálca piskótát tartott a kezébe. Ricsi elmagyarázta neki mi törtétn, mire idegesen nézett fel.
- Gréti, ne hazudj! Itt vagyok nálatok, mindenki azt hiszi jögy átjöttél hozzám! Hol vagy? - dühödtem be.
- Jólvan nyugi már! Csak elmentem a plázába festékeket venni még délután,
és egy kedves srác elhívott kajálni. - nevetgélt.
- Hát, kösz. Most komolyan egy idegennel elmentél enni, csak azért mert kedves volt veled?! - kiáltottam a telefonba. Ekkor Áron és Ricsi is dühösen néztek, végül Áron kikapta a kezemből mobilt, és beleordított.
- Mondd, te normális vagy?! Hogy gondoltad hogy elmész egy vad idegennel kajálni?! Elment az eszed?! - kiabálta.
-........
- Aha értem. Nem lett semmi bajod. - röhögött erőltetetten - a jövőben többet ne nagyon számíts rám! Aztán ne gyere hozzám sírni, ha kiderül hogy a "kedves srác a plázából" ki akart rabolni, esetleg megerőszakolni!  Rohadtul okos vagy, gratulálok! - fröcsögte és dühösen a kezembe nyomta a telefont, majd felrohant a lépcsőn.
- Ne hülyéskedjetek már! Ez csak egy normális, megértő fiú, akinek megtetszettem, ezért elhívott vacsitni! Nem lesz semmi bajom! - kiáltotta mostmár Gréti is.
- Eljátszottad a bizalmam. És most nem arról van szó hogy elmentél kajálni egy ismeretlennel, hanem arról hogy mindenkinek hazudtál, és nem voltál képes annyit mondani hogy sajnálom, hanem leüvöltöd a fejünket. - mondtam szomorúan, és leraktam. Ezután hazamentem, és vagy hajnalig forgolódtam az ágyban.