Szjg: Cortez Lánya 1. || ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Március 12. péntek

Ma igazán nagy megdöbbenés ért. Jó, és rossz is. Most is sokkolódva írom ezt a napló bejegyzést.
Reggel felöltöztem, elkészültem, csak a szokásos, aztán a bátyámat kikerülve, elindultam a suliba. Márk végül szakított Orsival, és helyette összejött azzal a r!b@nccal, akivel láttam. Azóta is haragszok rá, de megtudtam, hogy jövőre eémegy Debrecenbe, egyetemi előkészítőre, aztán ott fog egyetemre járni. Az iskola előtt ott állt a szokásos társaság. És itt ért az első sokkhatás. Már mentem volna be a suliba, amikor ismerős hangot hallottam magam mögül.
- Minket meg se vársz? - kérdezte a lányhang. Megpördültem és döbbenten álltam. Jacquelin, a francia BFF-em állt ott, ujjait Xavier, a másik francia barátom kezére kulcsolva.
- Úristen! - rohantam hozzá, és a nyakába ugrottam. Jacquelin nevetve viszonozta az ölelésem, majd áttolt Xavier karjaiba(jézusom, ez milyen költőire sikerült - írói szerk.). - Mit kerestek itt?
- Beiratkozunk? - kérdezett vissza a barátnőm. Mindezt franciául.
- Ideköltöztök? - döbbentem le ismét.
- Ide, bizony. - kacsintott.
- Méghozzá nem is akárhova - vigyorgott Xavier is.
- Neeee! - mosolyogtam - hozzánk költöztök?
- Csak én. A szüleim nem költöznek, mert nagyon fontos lett hirtelen az állásuk ott, Párizsba - forgatta a szemét Jacquelin. - Xavier viszont a szüleivel költözik ide.
- Ez annyira jóóó! - jött oda Gréti is. Mi, ketten bementünk a termünkbe, a francia barátaim pedig az igazgatóihoz.

Utolsó óra után Jacquelin-éknak még bent kellett maradniuk a suliba, ezért egyedül ballagtam haza. A szokásos útvonalamon mentem, amikor megláttam egy nőt a parknál. Egyik kezével a fejét támasztotta, miközben egy könnycsepp gördült végig az arcán. A nő egyértelműen szomorú volt, és az a kevés smink ami az arcát fedte, az is szétmosódott. Elraktam a telefonom a zsebembe, és odasétáltam hozzá.
- Kriszta? - döbbentem le a keresztanyámon.
- Jaj, Regina! - ölelt magához. Ekkor csörögni kezdett a telefonom. Apa.
- Bocsi - mondtam a keresztanyámnak, és felvettem - Szia apu.
- Regina. Baj történt - mondta apu  szomorúan.
- Micsoda? - ilyedtem meg - most találkoztam Krisztával.
- Reni érted akart menni a sulihoz Kornéllal...és.....egy részeg sofőr beléjük hajtott. - mondta ki.
- Miii??! - kiáltottam fel döbbenten.
- Értetek megyek. Hol vagytok? - kérdezte apa.
- Itt a.....a..a parknál...- dadogtam. A könnyeim végigfolytak az arcomon, mire Apu értünk jött, már alig láttam valamit a sírástól. Bevitt minket a kórházba, ahol először anyához, majd Kornélhoz rohantam.
- Anya! - öleltem meg. Az arcán volt egy seb, a keze begipszelve.
- Kicsim! - ölelt magához a másik kezével. Ekkor jött be az orvos.
- Az anyukának tört két bordája, és a jobb alkarja, valamint lett egy enxhe agyrázkódása. - tájékoztatott. - fiú oldaláról futott beléjük a kocsi. A fiatalember jobb sípcsontja tört, és három bordája zúzódott. Jelenleg kómában van.
Kornél mellé álltam, és szorosan megfogtam a kezét.
- Kornél....kérlek.....szorítsd meg a kezem ha hallasz.....kérlek! - könyörögtem sírva, de nem történt semmi.
- Kicsim....most haza kell mennünk.....mindjárt Jacquelin is hazaér....holnap visszajövünk - kérte apa, mire még elköszöntem anyától, és Krisztával együtt hazamentünk. Pár perc múlva a francia barátnőm is befutott, aki miután tájékoztatást szerzett a történtekről, szintén ledöbbent. Ketten felmentünk a szobámba, és próbáltunk másra gondolni, de nem sikerült. Most fél egy van, már mindenki alszik, de én nem tudok. Eddig folyamatosan bőgtem.