Szjg: Cortez Lánya 1. || ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Október 31. szombat

Tegnap, alvás előtt kaptam egy üzenetet Danitól, hogy halloween buli lesz nála. Egész nap a jelmezem terveztem, Grétivel és Roxival, akik átjöttek, elmentünk hajszínező spray-ért, sminkért, ruhákért, és délután négykor készen is lettünk. Roxi halott menyasszonynak öltözött, Gréti csontváznak, én pedig Harley Quinn lettem:

Hat órakor elindultunk, majd tíz percen belül már meg is érkeztünk. A ház körül ijesztő dekoráció volt, és a cigiző emberek csapatokban beszélgettek és röhögtek. Bementünk a garázsba, és rögtön ott találtuk Danit. Na meg őt. Áron Joker jelmezben épp röhögött valamit, azátn mikor meglátott minket, odasétált hozzánk.
- Harley Quinn? - vonta fel a szemöldökét.
- Joker. - bólintottam felé.
- Ez túl eredeti. Az a-s lányok mini, nővér jelmezben érkeztek, a felsőbb évfolyamokból pedig rendőrök, és zombik, meg vérző áldozatok. - csóválta a fejét.
- Hát igen. Nekik nincs személyiségük, na meg fantáziájuk se. Csak az számít hogy minnél több fiú legyen szerelmes belé. Ribancok. - ráncolta az orrát Roxi. Leültünk velük a kanapéra, de közben táncoltunk meg buliztunk. Épp Ákossal beszélgettem(valami SD Kártyáról magyarázott), amikor megbökrék a vállam.
- Nem táncolsz? - mutatott a testvére és Roxi felé Áron.
- De. Bocsi Ákos. - pattantam fel. Épp valami pörgős szám jött, úgyhogy felvettem a ritmust. Két perc múlva Gréti szaladt hozzám.
- Regii! Két 12-es fiú folyamatosan téged bámul. Egyébként nagyon szuperül táncolsz. Jól áll. - hadarta - egy lassú számnál tuti felkérnek.
Elfordítottam a fejem, és akkor észrevettem őket. Az egyik legmenőbb srác, Zoli, végig engem bámult, a mellette álló haverja meg talán valami Krisztián vagy Kristóf. A zene hirtelen váltott, és egy lassú szám kezdődött. Zoli elindult felém, és már nem tudtam megakadályozni, és Gréti is elszaladt valamerre.
- Regina ugye? Felkérhetlek? - nyújtotta a kezét. Nem volt más választásom, így elfogadtam. Kezeit a derekam köré fonta, én pedig a vállára tettem a kezeim. Egyáltalán nem volt jó érzés mikor a csípőmet simogatta. A szám közben egyre többen jöttek a tánctérre, és a legtöbb lány irigykedve nézett rám. Zoli keze egyre lejjebb siklott a derekamról a fenekemre.
- Ööö...Zoli. - szóltam rá.
- Igen baby? - hajolt közelebb, én meg hátrahőköltem.
- Engedj el. - másztam ki a kezei közül, és leléptem. A kanapéra leülve a kezembe vettem a baseball ütőm, és azt piszkáltam. Gréti huppant le mellém.
- Tudod, Zoli eddig senkit nem kért még fel, pedig minden lány vele akar táncolni. - magyarázta. - Biztos tetszel neki, hogyha önszántából kért fel.
- Az lehet, viszont én nem vagyok olyan mint a többi lány. - motyogtam.
- Ezt mind jól tudjuk. - ült le a másik oldalamra Áron, és elmosolyodott. Már nem nagyon hallottam hogy az ikrek mit mondanak egymásnak, mert elkezdett zúgni a fülem, és előjöttek a pillangóim a hasamban. Klassz. A következő pörgős számnál visszaálltunk táncolni, aztán megakadt valamin a szemem. Brigi  (a-s lány) kézen ragadta Áront, és pechemre újabb lassú szám jött, így ölelkezve táncoltak. Ezt Gréti nem vette észre, és értetlenül szaladt utánam. Beszaladtam az egyik mosdóba, lerogytam a kád szélére, és elindultak a könnyeim.

Egyszer csak kopogott valaki az ajtón, de mivel nem feleltem belépett.
- Regi! - szólított meg Áron.
- Mi van? - néztem fel.
- Mi történt? - simította meg a kezem, amitől kirázott a hideg.
- Semmi. - fordultam el.
- Ha nem lenne semmi, nem ülnül itt sírva. - fordított maga felé. Megelégeltem, hogy két hónap alatt legalább ötazör sírtam miatta, hogy ennyi idő alatt mennyire beleszerettem, de ő le se tojta a fejem, és kiakadtam.
- Jó, tudod mit?! Elmondom! Elegem van! Két hónapja ismerlek, azóta megsirattál, kinevettél, megöleltél, segítettél, aztán megint megsirattál! De én nem tudtam megharagudni rád! Tudod miért? Mert szeretlek! - kiáltottam rá, és ugyanolyan ledöbbenten meredtem magam elé, mint ő. Fel se fogtam hogy mit mondok, de már nem bírtam visszaszívni.
- Mondd mégegyszer. - pillantott felém.
- Én..ne haragudj, csak nagyon elegem lett. Felejtsük el jó? - túrtam bele a hajamba.
- Oké. - bólintott. Majd hirtelen, mintha villám csapott volna belém, felpattantam, és az ajtó felé indultam, de félúton visszafordultam.
- Tudod mit? Ne felejtsd el! Mert minden szavam igaz volt, és örülök hogy kimondtam! Mert normális körülmények között soha nem mertem volna kimondani. - gondoltam meg magam, és a kilincsért nyúltam, de Áron felállt, és magához rántott. Először felvont szemöldökkel nézett, majd mikor látta, hogy nincs ellenemre, közelebb hajolt.
- Örülök hogy elmondtad. - súgta.

Felkaptam a fejem, és senki nem volt sehol, a fürdőben ültem, de Áron sehol. Basszus, elájultam - gondoltam.
Belenéztem a kagyló feletti tükörbe. Az arcom sápadt, és a sminkem lefojt, de még ilyesztőbb lett, ezért úgyhagytam. Nagy levegőt véve, kiléptem a bulizókhoz. Gréti épp Roxival nevetett, Áron akkor ült le Dani mellé, aki Mátéval kockult. Ákos egy lányt fűzött, a többiek pedig csak szimplán jól érezték magukat. A konyha felé vettem az irányt, ahol a hűtőből kihalászott kólával megkerestem a barátnőim. A sok zombi és vámpír mellett elég könnyen kiszúrtam a halott menyasszonyt (Roxi).
- Regi, hová tűntél? - kérdezte a rocker.
- A mosdóban.
- Jó. Én lassan megyek haza. - nézte meg az óráját.
- Mennyi az idő? - böktem felé.
- Fél tíz. - mondta Roxi.
- Basszus, nekem is mennem kéne. - szisszentem fel. Roxi hirtelen lesápadt.
- Meg ne fordulj. - suttogta. Én amolyan "mi?miért ne?" Tekintettel hátranéztem és azonnal megbántam. Egy Joker épp Brigivel csókolózott. A könny csatornáim megteltek, én pedig visszarohantam a fürdőbe. A barátnőim jöttek utánam, de nem tudtsk felvidítani. A mai este folyamán másodjára sírtam Áron miatt. Roxi hazament, Gréti pedig azzal a céllal, hogy beszél az ikrével, eltűnt. Egyedül maradtam, de nem zavart. Kimentem a konyhába, hogy iszok valamit, de út közben Zoli nent el mellettem, egy üveg koktéllal.
- Hé! Az honnan van? - állítottam meg.
- Én kevertem. Egy üveg sör, és még egy csomó cucc. - ivott bele.
- Keversz nekem is? - fondoltam át egy pillanat alatt a dolgokat.
- Nem. - röhögött fel. Kólávsl a kezembe tértem vissza. Újra megtaláltam a barátnőm, aki a bátyjával és Danival üldögélt a kanapén.
- Hazamegyek. - intettem.
- Nem jó a buli? - kérdezte Dani.
- De, csak tízre otthon kell lennem.
- Azt már lekésted. - mutatta a telefonján az időt. 22:07.
- Basszus. - mentem az ajtó felé. A hideg széél megcsapta az arcom, a baseball ütőmmel a kezembe sétáltam a dombos budai utcákon. Az a pár szembe jövő ember aki volt, mind ijedten követett a szemével. Hazaérve le se mostam a sminkem, csak intettem anyáéknak, és bedőltem az ágyba.