Szeptember 17. Szerda

3.6K 118 0
                                    

Amikor felkeltem már senki sem volt a szobába. Először azt hittem lementek reggelizni, így felöltöztem és lesiettem. De lent senki nem volt, így odamentem a portás nénihez.
- Csókolom, nem tetszik tudni, elment-e az osztályom? - kérdeztem.
- Szia aranyom, már egy órája elindultak, és üzenik hogy az Eiffel toronynál várnak - mosolygott.
- Köszönöm, csókolom! - szaladtam a torony felé. Előtte lefékeztem, de senkit nem láttam ott. Vagyis, persze voltak ott emberek, de nem azok akiket keresek. Aztán eszembe jutott a telefonom. Elkezdtem turkálni a táskámba, de nem találtam. Basszus! Ott hagytam a hotelba. Elindultam visszafelé, és út közbe láttam egy lányt a padon ülve sírni, ezért odamentem hozzá (jaj, az az áldott jó szívem).
- Hé, minden rendben? - kérdeztem lágyan. Felnézett rám. A gyönyörű, zöld szemei csillogtak a könnyektől.
- Ne-he-hem, semmi sincs re-hendben. - fakadt ki megint - a barátom most szakíto-hott ve-helem, és én nem ismerem ezt a vá-hárost - a kezébe nyomtam egy zsepit, és próbáltam megnyugtatni, megmondta hogy hol szállt meg, én pedig elkísértem, nehogy jobban eltévedjen. Utána visszamentem a hotelba, és a portán lerogytam a fotelba. Felszaldtam a telofonomért, és felhívtam Roxit.
- Szia, mizu? - szólt bele.
- MÉGIS HOL A JÓ ISTENBE VAGYTOK? - ordítottam a telefonba.
- Ne ordíts már, itt vagyunk a Szajna partján! - kiabált vissza.
-Maradjatok ott indulok - raktam le. Elkezdtem futni, és tíz perc sprintelés után lihegve találtam meg őket.
- Miért....nem.. váhrtathok, meheg - lihegtem, Áron pedig odanyújtott nekem egy üveg vizet, mire hálásan néztem rá.
- Szóltunk a portás néninek, hogy gyere utánunk - mondta Gréti.
- Bocsánat Regina, remélem minden rendben van, de most menjünk tovább - szólt Haller. Egész nap sétáltunk, körbevezettem őket a kerületbe, és elmentünk moziba is. Este átjöttek a fiúk és hülyültünk egy csomót.
- És Regsz, hova viszel minket holnap? - kérdezte Dani. Titokzatosan elmosolyodtam.
- Majd meglátjátok. És tuti mindenki szeretni fogja - vigyorogtam. Még beszélgettünk kicsit, és utána elaludtunk.

Szjg: Cortez Lánya 1. || ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛDonde viven las historias. Descúbrelo ahora