Szjg: Cortez Lánya 1. || ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Szeptember 19. péntek

Miután visszamentünk aludni, nekem nem jött álom a szememre. Reggel fél hétkor kipattantam az ágyból, felöltöztem.
Utána kimentem az utcára. Bementem egy boltba, és megvettem az alapanyogkat, és a hotelbe visszaérve croissant-t sütöttem.
Felkeltettem a többieket, és mindenki nagyon örült a finom reggelinek.
Elmentünk a Louvre-hoz, utána pedig a Notre Dame-hoz. Felmentünk a tornyába, és csomót hülyéskedtünk, csak Gréti ült a földön magzatpózba, remegve. Áron, ahogy meglátta az ikrét odament hozzá.
- Gréti minden rendben? - kérdezte.
- Ne-nem. A-azt hiszem, tériszonyos vagyok - remegett. Áron mélységes szeretettel nézett a húgára, és a kezébe kapva levitte. Annyira kedves, szeretném ha rám is úgy nézne azokkal a gyönyörű szemeivel ahww... Utána hazamentünk, és a délután mindenkinek szabad volt. Én elszerettem volna menni találkozni Jacquelinnal, de Áron keresztezte a terveim, és hát neki nem lehet nemet mondani.....
- Regi! - kiáltott utánam, a hotel előtt.
- Igen? - fordultam vissza.
- Nem akarsz elmenni fagyizni? - kérdezte reménykedve(?).
- Ööö...izé oké - dadogtam. Elkezdtünk sétálni a szerelmesek hídja felé, és a hídon lévő fagyishoz mentünk.
- Bonjour Gina! - köszönt a fagyit áruló férfi, aki mindenkit ismer Párizsba.
- Szia Andreas! Mi az ajánlatod? - kérdeztem kedvesen.
- Áfonya a szemének, vanília a hajának, a tökéletes párod, mindjárt rád találhat - rímelt, és Áron felé nyújtotta a fagyit. - vagy már megvan?  - kacsintott rá. És felém néztek.
- Kávé a hajának, szeder a szemének, álmaid szerelme, mindjárt megjelenhet - nyújtott felém is egy fagyit. Fizettünk, és leültünk egy padra.
- Regi, én szeretnék mondani valamit. Te igazán különleges lány vagy, és egyedi, és kérdeznék valamit. Te... - kérdezett volna, ha Jacpuelin és a barátja nem szökken oda hozzánk.
- Halihóóó! Milyet eszel? - kérdezte Áront.
- Áfonya és vanília - felelte.
- Úúú..van egy tippem ki lehet az a  bizonyos valaki - vigyorgott és felém nézett. - És a tied milyen?
- Szeder, kávé. - mosolyogtam.
- Azt is tudooom ki! - fordult most Áronhoz. Mindkettem lehajtott fejjel ettünk tovább, néma csendben.
Még beszélgettünk, aztán már sötét volt, és haza gyalogoltunk. Már csak egy saroknyira voltunk a hoteltól, amikor hirtelen valaki hátulról befogta a szám és elrántott a fiú mellől.
- Ááááá! SEGÍTSÉG!!! - próbáltam kiabálni. Áron leszedte rólam a kezeket, és behúzott neki egyet.
- Normális vagy? Rohadtul eltörted az orrom - kapott a fejéhez. Leszedtem a fejéről a csukját, és vajon ki volt az?! Igen Bálint. Hát persze, hogy Nádor Bálint volt, a volt osztálytársam.
- Nem kell túlreagálni, még csak nem is vérzik. Na tűnéés! - lökte arrébb. Bálint elsétált, én pedig hálásan néztem rá.
- Köszönöm. - háláltam meg. A szálláshoz sétáltunk, és mindent elmeséltünk a többieknek. Annyira fáradt voltam, hogy ruhástúl döltem az ágyba.