Antai-Kelemen Regina, Cortez és Reni lányának szemszögéből láthatjuk egy átlagos tini gimis éveit. Minden, ami egy emberrel megtörténhet, az itt van. Legyen az sírás, nevetés, fájdalom, barátság, szerelem, balhék, viták, vagy csak egy átlagos nap.
"...
Már egy hete otthon rostokoltam, ugyanis anyu nem engedett be ilyen sérülten a suliba. Már egészen begyógyult a sebem így ma elindultam suliba. Ezt vettem fel:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A kezem még mindig be volt kötve, így nehezen mozgattam. Elővettem a táskámból a telefonom, ami mint mindig most is a leges legalján volt. Budapesten a legtöbb embernek Iphone-ja van. És igen, nekem is. Írtam Roxinak hogy mindjárt indulunk elé. Grétiék háza előtt megigazítottam ma hajam, és bekopogtam. Ismét Áron nyitott ajtót. - Gréti már elment, nem tudtad? - köszöntött. - Mi? - Hát az van, hogy a szomszédba költözött egy hippi srác, és az megkérdezte hogy mennek-e együtt, a hugi pedig teljesen elvesztette a fejét. Nem szimpi a srác. - hadarta. - Értem. Akkor megyek is. Szia. - csaptam a földre a gördeszkám. - Várj, megyünk együtt? - állított meg. Nem is gondolta mekkora örömet okoz ezzel. - Persze! - mondtam vidáman.
- Ööö....Szia Roxi. - köszöntem félve neki a suli előtt. Karba tett kézzel állt, és nagyon dühösnek látszott. - Mindjárt indultok?! Ott vártam fél nyolcig, a ház előtt de se te, se Gréti nem bukkant fel. És mikor beérek mit látok? Azt hogy a hippi egy új sráccal ül a lépcsőn, te meg nagyban betoppansz az édes drága Áronkával, aki olyan hősies volt, hogy nem hagyott egyedül, amíg el jöttél volna elém. De minek beszélek itt, mikor holnapra már úgy is elfelejtitek az egészet mint a púlt héten, vagy azelőtt. Elegem van! - akadt ki, és elment. Gyorsan utána rohantam, és a lány mosdóba találtam rá. - Ne haragudj. Annyira sajnálom hogy egyedül hagytalak! Mikor Áron megkérdezte hogy jövünk-e együtt, totál elolvadtam és... - magyaráztam, de a szavamba vágott. - Ő kérdezte meg? Akkor tuti tetszel neki. - visítozott amin mindketten meglepőtünk, majd visszatért régi önmagához. Megölelt, és visszamentünk a fiúkhoz a suli elé. Roxi minden figyelmét Mátéra irányította így egyedül maradtam. Majd két oldalról valaki megfogott és felemelt, majd a vállára dobott mint egy krumplis zsákot, és elkezdett futni. Annyira megijedtem, hogy még kiabálni se volt erőm, és a fiúk se nagyon vették észre hogy eltűntem ugyanis háttal álltak nekünk. - Hé! Engedj már el! Mit csinálsz?! - üvöltöttem az embernek. Majd hortelen egy kis sikátorba bekanyarodva, végre lerakott, így meg tudtam figyelni. - Mit akarsz Bálint? - remegett meg a hangom, ahogy felismertem. - Mondtam hogy még nem végeztünk. A hippi srác a haverom, és bármikor elrabolhatja a barátnődet, vagy akár meg is verheti, vagy erőszakolhatja, ha te nem csinálod azt amit mondok. Andris bármire képes. - suttogta. Majd lefogta a kezem, és a falhoz nyomott. Annyira erősen szorított, hogy alig kaptam levegőt. Hirtelen közelebb hajolt és megcsókolt. Nem csókoltam vissza, de beleharapott az ajkamba, ami így kinyílt, és átdugta a nyelvét az én számba. Bárhogy próbáltam védekezni ellene nem ment. Mikor elhajolt tőlem, vigyorogva szólalt meg: - Vagy velem fogsz járni, vagy búcsút mondhatsz a barátnőnek. - suttogott tovább. - Mit válsztasz? - kérdezte, de mivel nem válaszoltam, sziszegve folytatta: - Jó, akkor mondom másképp. Ha nem jársz velem, megöletem a barátnődet. - Akkor inkább járok veled. - mondtam sírós hangon. - Oké. Délután érted jövök, de egy szó se a szüleidnek. És ha valaki megtudja hogy zsaroltalak, nagy bajba leszel. Szia Bébi. - sétált el gonosz vigyorral a fején. Fogalmam sem volt, arról hol vagyok, vagy egyáltalán merre, így a sikátorból kisétálva, egy idő bácsit láttam szembe jönni. - Elnézést, nem tetszik tudni merre van a Szent Johanna Gimnázium? - kérdeztem tőle. - De igen. Csak menj tovább egyenesen, és jobra a harmadik utcába fordulj be majd onnan az első utca balra. - felelte kedvesen. - Köszönöm, Csókolom! - futottam ela megadott irányba. - Viszlát Aranyom! - kiáltott utánam. Szerencsére nem késtem el, mert a többiek épp ekkor mentek be. Gyorsan odaálltam Roxi mellé. - Hát te hol voltál? - kérdezte. - Csak otthon felejtettem a matekom. - hazudtam. - Oké.. - méregetett furán.
...... - Hé Regsz! Jössz mekizni? - kérdezte a suliból kifele menet Dani. - De persze. Jöhet a barátom is? - kérdeztem vidáman, mert bár Bálint megzsarolt, féltékennyé tehetem vele Áront, ahogy Kinga könyve írta. És Bálint régen még kedves is volt. - A kid? - kérdezték egyszerre a többiek. - A barátom. - sétáltam le a lépcsőn, ami előtt Bálint várt rám. Kaptam tőle egy nagy ölelést és egy puszit a számra. - Te Regsz. Ez a féreg a pasid? - mondta undorodva Dani. - Igen. És nem féreg. - bólintottam. Áron megfeszülve, de igent mondott, hogy hozhatom őt is. Bár kissé ellenszenvesen, de megfogtam a kezét. A mekibe tök sokat hülyültünk, és nagyrészt észre se vettük hogy ott van a "pasim", mert mindig valakivel irogatott. Nagy röhögés közepette, Bálint gondolt egyet, és beleültetett az ölébe, mire reflex szerűn a vállára hajtottam a fejem, pedig nem akartam. A meki után szerencsére egyedül mentem haza. Nagyon zavart Bálint, de muszály volt tettetnem hogy együtt vagyunk, különben Grétinek baja eshet. Apropó Gréti. A hippi sráccal nevetgélve mentek haza. Otthon egy gyors köszönés kíéretében felmentem a szobámba. Kicsit még neteztem, de aztán lementem vacsizni, majd fáradtan dőltem be az ágyamba.
