Szjg: Cortez Lánya 1. || ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

szeptember 22. hétfő

Reggel kopogásra keltem fel.
- Grmhhs - mormogtam, de aztán megint kopogtak. - Igeeen?
- Bocsi, hogy zavarlak, de késésben vagyunk, mert Márk itt hagyott minket, és Reniék is dolgoznak. Mostmár elkésünk első óráról, de a másodikra simán beérünk, úgyhogy készüljünk - nyitott be Orsi, micimackós pizsamában. Gyorsan kipattantam az ágyból, és ránéztem a pillangós órára. 07:56 . Orsi visszament a vendégszobába, így én is elkezdtem készülődni. Most aztán jól legyőztem Vikit a késési versenyben.
Mivel elég meleg volt ma, ezért kabátot és pulóvert sem vittem magammal. Mivel még volt negyed órám indulásig, ezért hátramentem a kertbe, és játszottam egy kicsit a kutyával. Orsival lassan sétáltunk a budai utcákon, nagyokat nevetve. A suliba érve Máday kiszúrt minket.
- Antai-Kelemen Regina, és Novák Orsolya! - ordította. Mindenki, aki ott volt, minket nézett. Orsi behúzta a nyakát, én viszont hanyagul odasétáltam az ig. helyettes elé. Orsi sokkal kedvesebb és félénkebb mint én, így őt is védtem.
- Esetleg elfelejtettétek mikor kezdődik a tanítás?! Mert szívesen megtanítom leírni, hogy el ne felejtsétek! - kiabált tovább.
- Önnek is jó reggelt igazgató helyettes asszony. Tegnap este nem tudtam aludni, így Orsival megnéztünk egy filmet, és nem ébredtünk föl az ébresztőre - magyaráztam.
- Ez engem nem érdekel! Mindegy hogy nyolckor vagy hajnalban alszol el, minden reggel 7:45-kor legkésőbb itt kell lenni. És mégis mit képzelsz, hogy ilyen cipőt húzol?! Azonnal vedd le! - ordította Máday. A kérését teljesíve egy mozdulattal lerántottam a lábamról a boka csizmát, és zokniban sétáltam tovább. Orsi megilletőve ment a saját termébe, én pedig a nyelvi előadóba.
- Regsz, jó voltál Mádaynál! - pacsizott velem Dani. Gréti a nyakamba ugrott, mellette pedig Roxi állt.
- Azt hittem beteg lettél - biggyesztette le a száját barátnőm. Virágos felsőben, és méhecskés nadrágban volt, egy fejpánttal a hajába. Pechemre pont a számomra legfontosabb ember nem foglalkozott velem, csak Danival és Mátéval nézték a Family Guy-t.
Mr. O'Realy egész órán magyarázott valamit, de nem tudtam hogy mit, mert mivel én már beszélem az angolt a fülhallgatóm foglalta le a figyelmem. Na meg a mögöttem ülő Áron, aki azzal hülyéskedett, hogy meg bökte a vállam, és mikor hátrafordultam, akkor kérdőn nézett rám. Egyszer amikor azt éreztem, hogy megint meg akar bökni, gyors megfordultam, és láttam, hogy nem is a szerelmem, hanem Ákos hülyéskedik. Majdnem bemutattam neki, de mivel jólnevelt, és rendes lány vagyok, visszafogtam magam :D

Egész nap uncsiztam, suli után pedig a fiúk elhívtak minket mekizni, de nem mentem, mert Orsit kísértem el a nőgyógyászához.
- Azt mondta a doki, hogy egy hónap múlva lesz a műtét - mondta szomorúan, de nem értettem miért. Eddig örült hogy nem kell anyának lennie, most pedig furán viselkedik a témával kapcsolatban.
- Mi baj? - simítottam meg a kezét.
- Én....meggondoltam magam. Szeretném a picit. De Márk nem örülne neki - biggyesztette le a száját, pont mint délelőtt Gréti.
- Na jó! Nekem elegem van! 14 éves vagyok, és a hülye bátyám miatt mindent én hozok helyre. Rohadtul nem érdekel Márk, meg a gondolatai! Ha akarod megtartod a babát, ha nem, nem. Lesz@rom Márkot, úgyse hagyna el. Hazamegyünk, elmondjuk hogy megtartod a kicsit, és ő majd szépen beletörődik. Kész, vége, pont - akadtam ki, mire a körülöttem lévő anyukák csúnyán néztek rám. Kicsit összébb húztam magam, és elindultunk a buszmegálló felé.

- Ööö...mi? - fagyott le Márk.
- Meg akarom tartani! - mondta Orsi dacosan, mégis láttam a tekintetébe a félelmet.
- Szóval szeretnéd megtartani, ezáltal összekötni az életünk - értelmezte az elhangzottakat. A barátnője bólintott.
- Egy éve járunk! Szeretnék családot, de még nem most! És a múltkor is láttam hogy Robi kísért haza! - akadt ki a bátyám.
- Te is tudod hogy Robival nincs köztünk semmi! Szeretném a gyereket! - kiabált vissza a lány. A szerény, kedves, félénk Orsi. Kiabált.
- Lehet hogy készen állsz erre, de én nem! És tudom hogy elhűvösödött a kapcsolatunk, és tudom hogy már nem érzel annyit irántam mint az elején! Az az érzésem van, hogy megcsalsz! - vallotta be Márk.
- Ez nevetséges! Szerinted készen állok anyának lenni? Nem. De mindent ki kell egyszer próbálni - horkant fel megint a lány.
- Akkor ha még meg is tartanánk, ő lenne a próba-baba?! Ez hülyeség! Én ilyenbe nem megyek bele! - forgatta ki barátnője szavait Márk.
- Jó! Tudod mit? Egyedül is megvagyok a babával! Nem kell nekem a stresszelésed! Bepakolok, isten áldjon! - rohant fel a vendég szobába, gondolom összepakolni a cuccait. Lefagyva pillantottam a testvéremre.
- Tudod te mekkora tahó voltál? Belegondolhattál volna neki ez milyen! A szülei kidobták terhesen, aztán meg te! Nagyot csalódtam benned! - mondtam a képébe, mire felhorkantott.
- Már csak az kellett, hogy a pisis kis húgom oktasson ki! - röhögött, és bosszúan felment a szobájába. Én bementem Orsihoz.
- Nem gondolta komolyan, csak megijedt! Hidd el ismerem - nyugtattam.
- Nem. Már beszéltem anyával, tíz perc múlva itt van értem, és az ő orvosa a jövő héten vár, hogy menjek az abortuszra - mondta komoran.
- Akkor mégis elveteted?
- Igen, ez volt az utolsó csepp a pohárban. Mostanában elég sokat veszekszünk, ez már csak egy apró löket volt. Én megyek. Köszönök minden Regi! - ölelt magához. Kikisértük anyuval, aki mindent hallott. Miután a sötétkék autó elhajtott, apu is megérkezett. Felmentem a szobámba. Hát Orsi sokáig volt nálunk, mondhatom. Na mindegy, el is mentem aludni, de csak forgolódtam. Éjfél körül nyomott el az álom.